Tetőépítő generálkivitelezéssel foglalkozó cége sikeres, egy éve az ÉrMe Szakemberklub egyik vezetője, tervei között pedig az elesetteket szolgáltatásokkal segítő alapítvány létrehozása is szerepel. Jávori Dávid a HÜM-nek beszélt a válsággal és a szakmunkásképzéssel kapcsolatos meglátásairól is.
– A keresztény szakemberklub vezetőjének nem is lehetne testhezállóbb szakmája. Hiszen a tanítást is ő adta: az Ács Fia.
– Most már jól hangzana, ha azt mondanám, hogy tervezetten alakult így, de nem lenne igaz. Édesapám lakatos, így kezdetben lakatosnak jelentkezem én is, viszont nem vettek fel, csak ácsnak. A Jóisten, úgy néz ki, jobban tudja, hogy mi a jó nekem, mert ma már tudom, hogy utálom a vasat, még csak megfogni is. Márpedig ha a szakmád számodra rossz, az olyan, mintha a házasságod lenne rossz: kész boldogtalanság. Én viszont – ezt bátran mondom – szeretem a munkám.
– Érzékeli, hogy egyfajta hiányt pótol, komoly létező igényre válaszol a szakemberek értékalapú szerveződése? Hiszen köztudomású, hogy mindenki, aki csak szakmunkára szorul, az ingatlanja környékén inkább lefutja a századik kört is telefonon, csak megbízható embert találjon, aki nem lop, nem mismásol és minőségi munkát végez.
– Ez a bizalmatlanság tényleg jelen van. Azok az emberek sem tökéletesek, akikkel mi dolgozunk, sőt, vitáink is előfordulnak, az ilyesmit nem lehet előre kiküszöbölni, főleg ha a hajtás miatt feszültség van. Viszont azokra a helyzetekre, amikor a két igazság, vagyis a megrendelői igazság és a kivitelezői igazság ütközik, nekünk külön megoldásunk van: akkor jövök például én, aki segítek a kommunikációs problémákban.
– Rendben, de mit tud garantálni az ÉrMe szakemberklubja egy bizalmatlan, rossz tapasztalatokkal megvert megrendelőnek?
– Garantálni tudom, hogy akit mi ajánlunk, az pontosan kimegy, felméri a munkát, és amiben megállapodnak, az el is lesz végezve, és a vállalkozó nem fog utána odaállni és azt mondani, hogy lesz még mondjuk százezer forintnyi „nem várt költség". Nyilván az árakat közvetítőként nem fogom garantálni (az mindig a megrendelő és a vállalkozó egyéni meccse), de az biztos, hogy a megbízó egyenes, minőségi munkát fog kapni. És tényleg olyan emberek állnak majd oda, akiket simán beengedsz a lakásodba, adsz neki kulcsot. Azt pedig ne gondoljuk, hogy nem fordulnak elő olyan viták, ahol a szakember igyekszik végezni a munkáját, de korlátokba ütközik. Mert mondjuk nem engedik neki, hogy maximális szinten dolgozzon. „Spóroljunk, jó az kevesebb anyagból is" – mondják. Az ilyen helyzeteket is tudni kell kezelni.
– Hogy néz ki most a szakemberklub felépítése, vezetése?
– Jelenleg 15 szakemberünk van. Tevékenységünkkel az építőipar 80 százalékát lefedjük: kőműves, festő, villanyszerelő, vizes, klímás, ács, burkoló is van a körben. Vagyis minden olyan terület szerepel a repertoárban, ami egy alap, kicsi ház felépítéséhez kell. A klub vezetését Molnár Vázsoly barátommal ketten visszük, ebben formában körülbelül egy éve. A klub weblapján folyamatosan bővítjük a szakemberek bemutatását. Fontosnak tartom, hogy nem cégek alapján, hanem nevek, szakterületek és arcok alapján jelenjünk meg. A szakemberklub jelszava is lehetne: „add az arcod hozzá, legyél ott!"
– A tagfelvétel, növekedés hogyan néz ki a klubban?
– Most még 4 jelentkezőről tudok beszámolni. Érdeklődőből lehet, hogy több is lenne, de nem szabad elvesztenünk a személyességet; csak olyan embert tudok elképzelni ebben a körben, akit utána jó szívvel tudok továbbajánlani bárkinek. Ez pedig csak ismertség alapján működhet. Érezhető, hogy sokan csak azért jönnek, azért közelednek, mert munkát keresnek. Pedig ez az egész inkább arról szól, hogy mit tudsz beletenni. Ha már beletettél, és utána szívesen ajánlanak mint szakembert, az már csak egy pozitív következmény. De ez az egész tétre megy, hiszen itt a klubtag veszíthet is. Ugyanis van kontroll, van mögötte szervezet, és nagyon hamar körbeér, ha valaki rosszat, hibásat tett le az asztalra. Sajnos a rossz hír mindig könnyebben terjed, mint a jó.
– Mennyire támaszkodnak a gödi Piarista Szakmunkásképző Iskola körére, ahol ön és más tagok is végeztek?
– Az iskolával szoros a kapcsolat. Néhányan visszamentünk tanítani, hogy példát mutassunk a fiatalabbaknak. Nekik is látniuk kell: van értelme annak, amit tanulnak. Sajnos ma teljesen természetes érzés a kezdő magyar szakmunkásokban a kisebbrendűség, a bizonytalanság. Ez bennem is ott volt, amikor kikerültem a suliból: „te jó ég, valahová jelentkeznem kell munkára, aztán beültetnek egy dzsuvás melós buszba minden reggel, ahol hagymaszagú, barna szofit szívó kiégett trógerekkel kell együtt nyomnom" – viszont sikeres lettem, olyan vállalkozókkal találkoztam, akik megbecsültek. Ezt el kell mondanom a mostani végzősöknek is. Fontos az utánpótlás.
– Az építőipart, melytől az ácsmesterek kenyere gyakorlatilag függ, igencsak megtépázta a válság. Ti mégis növekedni tudtatok az elmúlt években. Hogyan lehetséges ez?
– Az a vállalkozói réteg ment tönkre, amelyik a lakóparkok építésére telepedett. Ott mindig van egy fővállalkozó, aki kiadja a munkát sok alvállalkozónak, aztán csak hajtja őket; lesz olyan, amilyen lesz, csak menjen, pörögjön a meló. Azok a cégek viszont, akik az egyes emberekkel vannak kapcsolatban, akiket elégedett magánszemélyek ajánlanak tovább, sokkal biztosabb lábakon nyugszanak. Itt jön a képbe: ha becsületes ács vagy, olyan nagy bajod nem lehet, mert rossz tető mindig lesz. Persze négy éve nem emeltünk árat, most sem az az időszak van, hogy árat emeljünk. Viszont a megrendelések egymást érik, mert az idősebb korosztályból sokan még két éve, amikor meghallották először a válság hírét, bedobták a törülközőt, abbahagyták. Úgy, hogy ki sem próbálták a munkát ilyen pénzügyi környezetben. Szoktuk is mondani a kortársaimmal: most mi jövünk, most a mi korosztályunk következik, hogy bizonyítson.
– Az ÉrMe vicceskedő kritikaként már megkapta, hogy keresztény üzletemberként klubozni, néha jótékonykodni: értelmiségi fényűzés. Mit mond erre a keresztény szakemberklub?
– A kereszténységét mindenki máshogyan éli meg. Képtelenség ezt rangsorolni, vagy egyiket a másikkal összehasonlítgatni. A magam részéről itt is a munkát tartom értékesnek. Ezért is tervem, hogy alapítványformában el kellene vinnünk egy kicsit karitatív irányba a szakemberklubot. Ha van egy ház, ahol szegény emberek laknak nagycsaládban, és mondjuk fújja vissza a szénmonoxidot a rossz kémény, akkor ne legyen pénzkérdés, hogy ez megoldódjon: ha csak 20 ezer forintjuk van egy 100 ezer forintos melóra, akkor az alapítványból tegyük mellé, amennyi hiányzik, és csináljuk meg. Ez a típusú karitatív tevékenység egyelőre csak terv, de előzetes beszélgetések alapján az ÉrMe támogatná a kezdeményezést.
B. B.
