Már csak a felügyeleti pecsét választja el az Altera Nyrt.-t a tőzsdére lépéstől. Az igazgatóság pár száz új lakossági magánbefektetővel számol; céljuk, hogy a 200 millió forintos alaptőkét néhány milliárdosra növeljék. A vagyonkezelő cég igazgatóságának elnökével, Szabó Barnabással, a Budapesti ÉrMe Klub tagjával beszélgettünk.
– „Válságálló stratégiák" – hirdetitek magatokról. Hogyan lesz egy stratégia válságálló?
– Egyszerre alkalmazunk több különböző stratégiát. Képletesen szólva: ha esik az eső, érdemes esernyőgyártó céget venni, ha meleg van, akkor pedig fagyizót. Ám ha neked mindkettő van, akkor időjárás-függetlenül keresni fogsz, még ha kevesebbet is, mivel a pénzed egyik felét ebbe, a másikat abba tetted.
– Vállalati kötvények, osztalékfizető részvények, gyorsan növekvő vállalatok, rendkívül alulértékelt cégek, bónusz ceritfikátok – honlapotokon azt is eláruljátok, hogy mi nálatok az „esernyő", és mi a „fagyizó". Nem tartotok attól, hogy a piac szereplői „kölcsönveszik" befektetési ötleteiteket?
– Sokan félnek a stratégiamásolástól, de én még soha nem találkoztam ilyennel. Ennek több oka is van. Egyrészt a törvényi szabályozás, ami számos intézményi befektető esetében eleve szigorú szabályokat határoz meg. Ehhez jön hozzá az adott vállalat belső szabályzata, például hogy mekkora tőkeáttételt lehet használni. Akik ilyen merev keretek között működnek, ha akarnák, se tudnák lemásolni a stratégiánkat. A kisbefektetők pedig azért nem tudják, mert mi beszállunk olyan befektetésekbe is, ahol 100-200 ezer euró a minimum: egy rendesen összerakott portfólióba pedig legalább 10-15 befektetés kell. Tehát a stratégiánkat eleve csak azok lennének képesek utánozni, akik teljesen hasonló jogi és szervezeti konstrukcióban működnek, mint mi. Ilyen cég nincs nagyon a piacon. Másrészt a stratégia személyiségfüggő: a tökéletes másoláshoz át kellene venni az adott ember személyiségét is. Van, akinek az eredményességhez kell az adrenalin. Nézi az árfolyamokat, egész nap ül a gép előtt, és csinál száz kötést. Más havonta csinál egyet. Ő megőrülne, ha állandóan pörögnie kellene. Ha valaki más stratégiát alkalmaz, mint ami mentálisan közel áll hozzá, egy idő után biztosan elkezd bukni. A stratégiánk ráadásul annyira összetett, hogy technikailag is nehezen másolható. De az igazi plusz érték nem is egyik-másik stratégia, hanem a módszertan, ahogy ezeket kombináljuk.
– A tőzsdére lépés nem veszélyes a jelenlegi a pénzügyi és gazdasági környezetben?
– Olyan ez, mint az autóvezetés. Megtanulod a jobbkézszabályt, vezetsz tíz éve, de ha elmész Angliába, hirtelen azt érezheted, nem is tudsz vezetni. Aztán persze eltelik egy kis idő, és hozzászoksz a fordított irányhoz. Az autóvezetés nem kockázatos, de nem is kockázatmentes. A tőzsdei befektetők utóbbi évei arról szóltak, hogy alkalmazkodni kellett a válság által teremtett körülményekhez. Akik eddig rutinszerűen kereskedtek, azoknak új szabályokat kellett megtanulniuk.
– Vagyonkezelőként, nem pedig befektetési alapként működtök. Mi ennek az oka?
– Az indulástól az volt a célunk, hogy a tőzsdén lehessen adni és venni a részvényeinket, illetve, hogy jobb költségstruktúra mellett, szélesebb növekedési lehetőségekkel és stratégia mentén tudjunk minél nagyobb nyereséget elérni a nehéz időkben is. Természetesen szerepet játszott a döntésünkben a tőzsdei nyilvánosságnak köszönhető marketingérték is. Vagyonkezelő cégként saját számlás kereskedelmet folytatunk, így mi sokkal rugalmasabban tudunk működni, mint egy befektetési alap. Az egyik pillanatban kínai részvényalapként tudunk viselkedni, utána magyar bankbetétként, vagy indiai kötvényalapként. Ráadásul folyamatosan váltogatni, illetve kombinálni is tudjuk ezeket a stratégiákat. Egy másik fontos különbség az, hogy mivel nálunk nincsenek alkalmazottak, irodaház, céges autók, fix fizetések (a menedzsment is kizárólag sikerdíjat kap), ezért olcsóbbak tudunk lenni, mint a befektetési alapok többsége.
– Mennyiben igaz az a több helyen is hallható vád, mely szerint a tőzsdei spekulánsok felelősek a válságért?
– Ha arra gondolunk, hogy a spekuláns egy csúnya, gonosz ragadozó, aki felhajtja az árakat, akkor a legkevésbé sem. Ha úgy értjük, hogy a spekuláns az a tőzsdei befektető, aki szeretne jobb eredményeket elérni, akkor talán igen. Az egész válság arról szól, hogy átléptünk a fogyasztói társadalom egy olyan szintjére, ahol elengedtünk két fontos eszközt. Az egyik a pszichológiára alapuló tömegmarketing, a másik pedig az ezt alátámasztó és erősítő hitelezés. Mindenki spekulál valamire. A freudista marketingpszichológia felszabadította a bűntudatot, hogy a „jó érzésen túl" is növelni lehessen a fogyasztást. A cégek az emberi lélek olyan mélységeibe mennek le a marketingtervezés során, amivel szemben az emberek 99 százaléka teljesen védtelen. Kevesen tudják, hogy a csoki is azért van kockákra szabdalva, mert így kisebb a bűntudat, amikor „csak egy kockát" eszem meg. Az emberekben felgerjesztett fogyasztási vágy, a bankok és kormányok által támogatott hitelezéssel párosítva: ez vezetett a rendszer eladósodásához.
– Van valós teljesítmény, értékteremtés egy tőzsdei ügylet mögött? Sokszor úgy tűnik, az egész nem több, mint spekuláció.
– Minden ügylet másik oldalán is van valaki. Ha én veszek egy részvényt, azt valakinek el kell adnia. Ez nem egyoldalú buborékfújás, hanem több millió ember részvétele egy folyamatban. Ezek az emberek pedig különbözőképp gondolkodnak a világról. Persze nem tagadom: a tőzsdét körüllengi a misztikum és a kockázat, de ha ezt a nagy felhőt letisztítjuk, nem történik semmi más, mint hogy üzletrészeket vásárolsz, tulajdonos leszel. Mi sem spekulálunk, hanem befektetünk. Nem azt várjuk, hogy majd csak emelkedik az értéke annak a részvénynek, amibe befektettünk, hanem eleve ott fektetünk be, ahol félreárazás van. Mondok egy példát: ha egy ötven négyzetméteres budapesti lakás mondjuk húszmillió forintot ér, mi nem arra várunk, hogy felmenjen az ára huszonhárommillióra, hanem akkor vesszük meg, amikor ötmillió forintért kínálják. A tőzsdén sokan elfeledkeznek arról, hogy gondosan utánajárjanak annak, hol vásárolnak tulajdonrészt, és csak azt nézik, hogy felfelé megy-e éppen a grafikon.
– Egy napi opciós ügylet esetén azért felmerül a gyanú, hogy a vásárló valójában nem is akart tulajdonossá válni.
– Lehet ezt mondani, de arra is láttunk már példát, hogy egy opciós ügyletből egyszer csak hosszú távú befektetés lett. Sőt, viccesen azt is mondhatnám, hogy a hosszú távú befektetések a félresikerült rövid távú befektetésekből lesznek.
– Mit jelent számodra az ÉrMe?
– Számos szervezetnek vagyok a tagja, és általános tapasztalatom, hogy ezek akkor tudnak jól működni, ha közös az értékrendi alap. Hasonló értékrendű emberekkel gyorsabban lehet olyan kapcsolatokat kiépíteni, amire emberileg szükséged van. Ha csak úgy mész a világban, száz kapcsolatból jó ha egy-kettő lesz olyan, amiről azt mondod: jól megértik egymást, és fogtok tudni együtt üzletelni. Ugyanez az arány az ÉrMében inkább egy a tízhez. Ez nagyon nagy különbség!
R.L.
