Bejelentkezés
English
ÉrMeHáló
||
Főoldal | Hírek

„Olyanokat keresek, akik átmennek a bozóton”

2010. 09. 18.

Meszleny László nyilatkozik az Esztergom-Budapest Főegyházmegye kulturális vállalkozásainak sikereiről, terveiről.

Az Esztergom-Budapest Főegyházmegye több kiemelt kulturális-turisztikai jelentőségű cégének a vezetését is Meszleny Lászlóra bízta a bíboros; az első eredményekkel már a nagyközönség találkozhat. Üzletileg mennyire sikeresek ezek a vállalkozások, és milyen speciális nehézségekkel kellett szembesülnie? Régi ismeretségünkre való tekintettel tegeződő interjú készült a – karrierjét a média világában kezdő – közgazdász szakemberrel.

 

– Egyesek azt híresztelik rólad, hogy lényegében minden nehéz gazdasági ügyet rád sóztak a Budapest-Esztergom Főegyházmegyében, de azért pontosítsunk: mi a neve annak a pozíciónak, amit betöltesz?


– A Prímás Pince és az Incoronata Kft. igazgatója vagyok, a Szent Adalbert Központ vezetői posztját menedzser-igazgatónak nevezte el a bíboros úr, a Vinum Primatis Zrt. élén a vezérigazgatói posztot töltöm be. A gyerekeim szokták mondani, hogy a papa „elöl-hátul igazgató", mégse veszi meg ezt vagy azt, amit kinéztek maguknak... Ezeknek a cégeknek a vezetése lényegében mind egy irányba mutat: egyházi tulajdonban lévő létesítmények vagyonkezelése, hasznosítása, üzemeltetése a feladat, az üzleti stratégia kidolgozásától a kommunikációig.


– Az egyházi tulajdonból milyen speciális feladatok, nehézségek adódnak?


– Magyarországon ez még kitaposatlan út. Ausztriában látunk jó példát arra, hogy hogyan kell magas presztízsű, értékes egyházi ingatlanokat egységes koncepció szerint hasznosítani úgy, hogy abban az egyház értékrendje, tanítása is megnyilvánuljon. Nálunk inkább szigetszerű kezdeményezések vannak, például Pannonhalmán, Tihanyban gyűltek össze ilyen tapasztalatok...


– De ezekben az esetekben nem egyházmegye, hanem szerzetesrend a kezdeményező.


– Van példa egyházmegyei törekvésekre is, Egerben például az érseki palota és a pincék hasznosítására. Igaz, szerzetesrendhez köthető még a Szombathelyen egy apácarend által fenntartott belvárosi ingatlan hasznosítása, és a piarista borokkal kapcsolatos kezdeményezés is ide sorolható. De mondom, ezek jelenleg meglehetősen elszigetelten folynak; jó lenne ezeket valahogy összehangolni, függetlenül attól, hogy egyházmegyei, vagy szerzetesrendi tulajdonról van szó. Pannonhalma például nyitott lenne erre.


– Az általad vezetett cégek mindegyike teljes egészében a főegyházmegye tulajdonában van?


– Jelenleg igen, azaz Erdő Péter bíborosnak „riportolok" – hogy céges zsargonban fejezzem ki magam. A Vinum Primatisban korábban tulajdonos volt a Questor is, de ez a modell nem vált be. Az egyház pénzügyi befektetőként tekintett a Questorra, de ők nem egészen így viselkedtek; szerették volna például saját kedvenc pincészetüket előnyben részesíteni. Ez az egyháznak nem annyira tetszett, így aztán elváltak az utak.


– Nézzük akkor sorban: mit érdemes tudnunk az egyes cégekről. Kezdjük az Incoronata Kft.-vel, amelyiknek a nevével a Mátyás-templom kapcsán is találkozhattunk.


– Igen, az Incoronata egyik feladata a budavári Mátyás-templom turisztikai és kulturális hasznosítása, a beléptetéstől az idegenvezetésig, a templomi kórus CD-inek árusításától kezdve a képeslapokig. Az Incoronata nyújtott be egy EU-pályázatot a Prímás Pince-projekttel; körülbelül egymilliárd forintos beruházásról van szó, aminek a háromnegyedét fedezzük az elnyert támogatásból. A Prímás Pince a főegyházmegye tulajdonában van; az Incoronata öt évig üzemelteti a létesítményt. Magáról a pincéről tudni kell, hogy az esztergomi bazilika dombja alatti pincerendszerről van szó. Kétszáz évvel ezelőtt készült ez az építőmesteri remekmű: először a pince épült meg, azután hordták rá a dombot. Tehát a bazilika dombja – ahogyan azt mai formájában látjuk – mesterséges építmény. A pincét a szocializmus évtizedeiben a szovjetek katonai kórháznak, majd tankgarázsnak is használták, elképzelhető, hogy milyen állapotban volt. Ehhez képest most lenyűgöző látványt nyújt; kiemelkedő építészeti és műszaki teljesítmény volt a helyreállítása.


– A pincerendszer főbejáratával szemben – ha a bazilikával szemben állunk, a domb jobb oldalán – található a Szent Adalbert Központ. Mi ennek a funkciója?


– A katolikus egyház rangos kulturális, lelkiségi és rendezvényközpontjaként működik. A Hild József tervei alapján épült, négy évvel ezelőtt gyönyörűen felújított műemlék épület egykor Nagy-Magyarország nagyszemináriumaként működött. Azóta az ország mérete is csökkent, a papnövendékek utánpótlása is megcsappant, tehát világos, hogy új feladatokat kellett találni az épületnek. A szűkebb értelemben vett kulturális funkciók – oktatás, könyvtár, levéltár – mellett konferenciaközpontként is működünk, ahol a rendezvények résztvevői nívós szolgáltatásokat – szállodát, éttermet – is kapnak. A Prímás Pincét és a Szent Adalbert Központot rendezett, szépen felújított tér köti össze, tehát a két létesítmény egységes egészet alkot.


– Nyilván a „prímási borok" forgalmazásától sem lehet ezeket elválasztani.


– Borügyben valójában három szintről beszélhetünk. Az első a Prímási Borrend, amelynek neves magyar személyiségek, üzletemberek a tagjai. A második a Vinum Primatis borválogatás, ami „a prímás borait" tartalmazza, és ezek ilyen védjegy, illetve márkanév alatt kerülnek forgalomba. A harmadik szint a Vinum Primatis Zrt. borkereskedelmi tevékenysége. A cég körülbelül 150 féle bort forgalmaz, ebből mintegy tucatnyi a „prímási bor".


– Tehát aki a Szent Adalbert Központban vesz részt egy konferencián, annak érdemes átsétálni a föld alatt a Prímás Pince éttermébe, hogy megkóstolja a prímás borát.


– Pontosan erről van szó. Általában az a cél, hogy aki Esztergomba jön, a prímási városba, az valamilyen módon kapcsolatba kerüljön azzal egyházi kultúrával és történelmi hagyománnyal, ami az egész Kárpát-medencére kisugárzik. Arra törekszünk, hogy ez minden részletben megnyilvánuljon. A Prímás Pince konyháját Jászai Tibor, nemzetközi hírű séf vezeti, azzal a koncepcióval, hogy a Kárpát-medence ételeit kínáljuk, modern felfogásban, sok kísérletezéssel, a legjobb éttermek színvonalán. Az élelmiszerek – sajtok, gyümölcsök, vadak és egyebek – a környékről származnak, a vadkörtemártáshoz a körte például az Ipoly völgyéből, és általában minden onnan, ahol az a legjobb. Cél, hogy ne legyen elviselhetetlenül drága, de vitathatatlan és egyértelmű legyen mindenki számára, hogy ötven kilométeres körzetben nincs ennél jobb étterem.


– Az ötven kilométer sugarú kör fele a jelenlegi országhatáron túlra esik...


– Igen, az is cél, hogy a Felvidékről is minél többen jöjjenek. Például azok, akik a Duna túlpartján, a párkányi fürdőben eltöltenek egy napot – akár magyarok, akár szlovákok – este jöjjenek át, és üljenek be az étterembe. Éppen ezért minden felirat szlovákul is olvasható. Felvidéki borokat is kínálunk az étteremben, így az a helyzet, hogy aki egy minőségi felvidéki bort méltó környezetben szeretne megkóstolni, az ezt leginkább a Prímás Pincében teheti meg. Összességében: azt szeretnénk, hogy bárki, aki bármilyen okból Esztergomba jön, lehetőleg találkozzon valamilyen egyházi intézménnyel, kapcsolatba kerüljön azzal a kultúrával, hagyománnyal és üzenettel, amit az egyház képvisel.


– Érdekes, hogy miközben az Incoronata Kft. eredetileg a Mátyás templom kulturális-turisztikai hasznosítására alakult, most Esztergomban éttermet üzemeltet... Ez csak azért van így, mert kellett egy működő cég, amelyik alkalmas egy EU-pályázat beadására, vagy a finanszírozásban is van átfedés?


–A Mátyás templom kulturális központja üzleti értelemben is sikeres, tehát alkalmas arra, hogy a bevételeinek egy részével az indulásnál hozzájáruljon a Prímás Pince működéséhez.


– Vagyis maga a Prímás Pince még nem termel nyereséget?


– A pince július elején nyílt meg, tehát még nem lehet érdemben föltenni ezt a kérdést. Nyilván igen jelentős beruházásokra volt szükség – a konyhagépektől az étkészletekig, a pincérek formaruhájától a szórólapokig –, amelyek most nagy kiadásokkal jártak, de éveken át fognak szolgálni. Az elmúlt hónapokban kevesebb volt a bevételünk, mint amennyivel hosszabb távon kalkulálunk, de ez is természetes, hiszen a nyár közepi indulással a szezon fele kiesett, és most kezdik megismerni az emberek a létesítményt. Valójában jövőre lehet majd megítélni, hogy milyen a teljesítményünk.


– És a Szent Adalbert Központ működését üzleti szempontból hogyan lehet értékelni?


– Maguk a rendezvények egyértelműen nyereséget hoznak, de az egész központ sikerességét nem lehet csak a profittal mérni, hiszen vannak olyan szükségszerű költségei – mondjuk a levéltár fenntartása, vagy a festmények restaurálása –, amelyek nem tekinthetők üzleti befektetésnek. A helyszín mindenesetre egyre népszerűbb, ami annak is köszönhető, hogy a legprofibb budapesti rendezvényhelyszínek színvonalát kínáljuk a szolgáltatások tekintetében, egy abszolút különleges történelmi környezetben, miközben az áraink a budapesti szint alatt vannak.


– Mert kisebb költségekkel működik a központ?


– Vidéken nyilván sok minden olcsóbb, mint a fővárosban, és igyekszünk a személyi költségeken is takarékoskodni. Törekszünk olyan nagy tekintélyű szakembereket foglalkoztatni, akik már nem, és olyan fiatal tehetségeket, akik még nem a havi fizetésük azonnali maximalizálását tartják csak szem előtt, hanem elkötelezettségből, illetve a perspektívát szem előtt tartva dolgoznak. De ez nem jelenti azt, hogy a kulcsszakembereket ne fizetnénk meg tisztességesen, piaci áron. Itt az egyház munkáltatóként is vizsgázik: kiderül, hogy milyen munkahelyi légkört tudunk teremteni, milyen megélhetést tudunk nyújtani. Erről minden erőmmel igyekszem meggyőzni az egyházi vezetést is...


– Könnyen megy ez a meggyőzés?


– Nem mindig. De abban teljes az egyetértés: csak azért, mert egyházi intézményről van szó, nem adhatjuk alább a színvonalat. Nem mondhatjuk, hogy ez „kicsit kisebb, kicsit savanyúbb, de a miénk"; azaz talán kicsit bénább, de katolikus, legyenek szívesek szeretni minket... Nem! Éppen azért kell legalább a tőkeerős versenytársak szintjén nyújtani a szolgáltatásainkat, mert katolikusok vagyunk. Szakmailag tudnunk kell, amit ők is tudnak, és hozzá kell tennünk azt – lelkiekben, kultúrában, tradíciókban –, amit csak mi tudunk.


– Igen, de a magasra helyezett mérce azt is jelenti, hogy nem mindenki számára lesz elérhető mindaz, ami itt kínáltok. Ez nem mond ellent annak az alapállásnak, amit az egyház képvisel?


– Semmiképpen nem cél, hogy csak a gazdagok számára nyújtsunk elit szolgáltatásokat! Azt tudomásul kell venni, hogy a Prímás Pince nem egy büfé, ahol olcsón jól be lehet kajálni, de szeretnénk, ha olyan hely lenne, ahol kis pénzért is lehet valami értékeset kapni. Például már ötszáz forintért is lehet bort kóstolni, bár nyilván nem annyifélét, mint két-háromezer forintért. A borkiállítást ingyenesen meg lehet nézni, és itt a parkolásért sem kell fizetni. Tudjuk, hogy most rossz gazdasági helyzetben van az ország, kisebb a fizetőképes kereslet, de szeretnénk, ha ilyen körülmények között is sok embernek tudnánk élményt nyújtani, értékeket felmutatni.


– Térjünk rá arra, hogy hogyan nyerted el ezeket a vezetői megbízásokat. Tudjuk, hogy közgazdászból lettél újságíró, de a későbbi munkáid – a Duna televízió hírigazgatójaként, a Kossuth rádió főszerkesztőjeként, vagy az ORTT tagjaként – inkább a médiához kötődtek, és nem annyira az üzleti élethez, vagy a vendéglátáshoz.


– Bizonyára a másfél évtizedes vezetői tapasztalataimat értékelték. Több olyan posztot is betöltöttem, ahol viszonylag sok embert kellett irányítanom, és viszonylag nagy költségvetéssel kellett gazdálkodnom, ráadásul olyan helyzetekben, ahol emberileg és anyagilag is szétesett dolgokat kellett talpra állítani, működésbe hozni. Tehát azt hiszem, képes vagyok embereket jó célok érdekében mozgósítani, és feltehetően így látják azok is, akik erre a feladatra javasoltak, illetve felkértek. Ugyanis nem én jelentkeztem, mint ahogy egyébként a korábbi állásaim esetében is mások kerestek meg. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy még sosem kellett állásinterjúkra mennem, önéletrajzokat beküldözgetnem.


– A média világával tehát végleg szakítottál?


– Az az igazság, hogy megcsömörlöttem egy kicsit a magyar médiától. Túl sokszor találkoztam azzal, hogy az embert nem a valós teljesítménye alapján ítélik meg, hanem aszerint, hogy tetszik-e a képe valakinek. Nem az eredmény számít, hanem az, hogy ki ügyesebb az ármánykodásban.


– Önkritikusan elgondolkodhatnánk itt azon, hogy az egyházi közeg teljesen mentes-e az ármánykodástól, de inkább hagyjuk ezt a szálat. Térjünk vissza a feladataidra: úgy érzed, hogy megkapod ezekhez az egyházi vezetéstől a szükséges bizalmat és mozgásteret?


– Elég széles körű autonómiát kapok, de találkozom aggodalmakkal is, amit esetenként túlzottnak érzek. Kétségtelen, hogy egyházi körökben tapasztalható egyfajta gyanakvás, és emiatt nem mindig érzem támogatónak a közeget, ami körülvesz.


– Ez a gyanakvás minek szól? Általában annak, hogy az egyház „pénzezik", gazdasági tevékenységet végez, vagy inkább emberi bizalmatlanságról van szó.


– Bizonyos mértékig mindkettő érezhető. A gyanakvás ráadásul megérthető, mivel vannak rossz tapasztalatok is olyan emberekkel, akik korábban megpróbálták átverni az egyházat. Én mindenesetre arra törekszem, hogy olyan munkatársakat gyűjtsek magam köré, akik egyrészt kétségtelenül tisztességesek, másrészt elég erős, kezdeményező egyéniségek, nem keserednek el, ha bizalmatlansággal találkoznak – „átmennek a bozóton", ha kell. Mint mondtam, annak, amire mi vállalkoztunk, Magyarországon még nincs kitaposott útja. Az a célom, hogy kiépüljenek ezek az utak, kialakuljanak a rendszerszerű működés feltételei, és az utánunk jövőknek már könnyebb dolguk legyen.


Bethlenfalvy Gábor 

BGA

Segélyakciónk 

Nyitólap
Gyűjtés az ukrajnai menekültek megsegítésére - a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat Kárpátalján végzett munkáját támogatja az ÉrMe Hálózat.

Tovább»

Könyvtár 

Ajánlott olvasmányok keresztény vállalkozóknak, cégvezetőknek

Nyitólap

Van, ami még hiányzik a listából? Várjuk olvasóink javaslatait.

Tovább»

ÉrMe Hálózat
ÉrMe Alapítvány
ÉrTe Nonprofit Kft.
Érme Budapest Klub
ÉrMe Páty Klub
ÉrMe Junior Klub
ÉrMe Bakony Klub
ÉrMe Kaposvár Klub
ÉrMe Benedictus Klub
ÉrMe Vác Klub
ÉrMe Építőipari Kerekasztal
Alapinformációk
Rólunk
Bemutatkozó-kiadványunk
ÉrMe-kapcsolat
Honlap-impresszum
Statútum
Statute in English
ÉrMe Brochure
Társadalmi szerepvállalás
Ügyek és projektek
Az üzleti vezető hivatása
Szövetségeseink
ÉrMe-könyvtár
  ©2012 ÉrMe Alapítvány  |  Impresszum  |  Médiaajánlat  |  Adatvédelem