Negyvennégy munkával töltött év után, tavaly novemberben vonult nyugdíjba Biró István, az IDG Hungary Kft. alapító-ügyvezetője, a Budapesti ÉrMe Klub tagja. A szakember az indulástól több mint két évtizeden át irányította az IDG-t, Magyarország egyik vezető szaklapkiadóját. Interjúnk során többek között arról beszélgettünk, hogyan alakította át gyökeresen az internet elterjedése médiafogyasztási szokásainkat, és hogy mit tud nyújtani egy külföldi tulajdonos egy magyar cég számára.
– Hogyan kerültél az IDG élére?
– A Computerworld Informatikai Kft.-nél kezdtem lapkiadói pályafutásomat: ez volt az első magyarországi szaklapkiadó, amely nyugati információforással is rendelkezett. Rengeteg lapot adtunk ki, a Playboytól kezdve a zöld újságon át autósmagazinokig. Az amerikai tulajdonosok ötlete volt, hogy létre kellene hozni egy céget, amelyik kifejezetten csak számítástechnikai témákkal foglalkozik. Ez lett az IDG Hungary, ennek lettem alapítója és vezetője 1991 márciusában.
– 1992 elején aztán elindult a PC World, a 90-es évek egyik legnépszerűbb informatikai lapja.
– Ez volt a második számítástechnikai havilap a Chip magazin után Magyarországon. Konkurenciánk volt még az Alaplap magazin is: ők találták ki '93-ban, hogy 5 inches floppyt tesznek a lapba mellékletként. Ez óriási áttörés volt; ekkoriban egyáltalán nem volt általános, hogy az újságban bármi más megtalálható a papíron kívül. Még behajtogatott reklámok sem voltak. Azonnal utánoztuk őket: és 3,5 inches floppyt már mi adtunk először olvasóinknak. Több mint 1 Mbyte adat elfért rajta, ami akkoriban soknak számított: programokat, képeket tudtunk adni a lap mellé. Ekkor váltunk egyértelműen piacvezetővé. Nagyon szép időszak volt, kellemes volt a helyzetünk, de nem álltunk le: sajtótörténeti szempontból is érdemes megemlékezni az első multimédiás, nem papír alapú újságról, az ABCD magazinról, melyet cédén jelentettünk meg, kéthavonta. A lemezen lévő 640 Mbyte adat akkoriban rengetegnek tűnt: bár a lap 980 Ft-ba került, mégis „vették, mint a cukrot".
– Szintén „sajtótörténeti" jelzővel illethetjük az első magyar nyelvű internetes lap, az InTeRNeTTo megjelentetését. Honnan jött az internetes újság ötlete?
– Az IDG nemzetközi központja Bostonban volt, nem messze a cambridge-i Harvard Egyetemtől: itt találkoztam az első magyar nyelvű internetes újsággal. Hit.com néven működött, és Magyarországról szóló cikkek, írások jelentek meg rajta, bár ma már inkább blogbejegyzéseknek mondanánk ezeket. Itt találkoztam a fórumozás alapjaival is. Nagy lehetőséget láttunk az ötletben. Kitűnő munkatársam, Nyírő András alkotta meg a lapot: ő találta ki az InTeRNeTTo nevet is, valamint a szó furcsa írásmódját, ami gyakorlatilag logóként működött.
– Mi vezetett az IDG-InTeRNeTTo szakításhoz?
– Az amerikai cégvezetés a „megszokott jót" akarta csinálni, és pénzügyileg nem támogatta az eleinte teljesen veszteséges, mindenféléről szóló internetes újságot. Magyarországon ekkor még olyan kevesen interneteztek, hogy nem tehettük meg azt, hogy az oldal tartalmát leszűkítjük informatikai témákra. Nagyon sokat dolgoztam ekkoriban azon, hogy a nyomtatott lapok keretéből kisebb-nagyobb összegeket le tudjak csípni az internetes lap finanszírozására. Ezt persze nem lehetett sokáig csinálni: jött a szakadás. A lap szerkesztői kevesellték azt a pénzt, amit kaptak – ami még mindig nagyon sok volt ahhoz képest, amennyi bevételünk ebből volt. Nem szabad persze elfelejteni, hogy ekkoriban még nemigen létezett internetes reklámpiac. Egy nap a szerkesztőség testületileg bejelentkezett nálam, hogy megvennék az InTeRNeTTo-t. Napokig tartó tárgyalások után sem akartam eladni cégünk nagy lehetőségét. Ekkor ők fogták és elvitték, lemásolták: az index.hu első példánya pontosan ugyan úgy nézett ki, mint az InTeRNeTTo utolsó példánya. Nagy per lett az egészből, amit végül elveszítettünk. Jól jellemzi a korszakot, hogy a szoftver copyright alapvető fogalmai Magyarországon még szinte ismeretlenek voltak: képtelenek voltunk megvédeni a mi megrendelésünkre alkotott, általunk megfizetett szoftver kizárólagos felhasználási jogát. Ezután indítottuk el a lapjainkhoz kapcsolódó internetes oldalainkat.
– Visszatekintve az IDG élén eltöltött időszakra, mire vagy a legbüszkébb?
– Az elmúlt 23 év alatt a lapkiadói szakma hihetetlen változáson ment keresztül. Nem ismerek nagyon más szakmát, ami az utóbbi húsz évben ennyire átalakult volna. És itt nem csak arról van szó, hogy fejlődtek a hardverek: a nyomtatott laptól hirtelen eljutottunk az internetes blogokig és a Facebookig. Vagy nézzük a hirdetéseket: korábban a hirdető vásárolt a nyomtatott lapban reklámfelületet, de nem volt igény arra, hogy pontosan lemérjük, hogy hirdetést hányan olvassák el. Feltételezni lehetett, hogy ha az újságot megveszik pl. 10 ezer példányban, akkor körülbelül annyian a hirdetést is látni fogják. Mára a hirdetések árképzése, értékelése gyökeresen átalakult. Büszke vagyok arra, hogy olyan céget hagyok az új vezetőségre, amelyik még évekig megélhet azokból a szinergiákból, amelyeket az egyes területeink között kialakítottunk. Van a portfóliónkban nyomtatott lap, internetes lap és konferenciaszervezési üzletág is. Ezeken felül nálunk a hirdető csomagban meg tudja venni a konferenciarészvételt is. Az ott elhangzott előadása megjelenik a következő heti újságban, a rendezvényről készült videót pedig már fél nap múlva megnézheti a weboldalunkon.
– Bár a kiadó épp most került magyar tulajdonba, az elmúlt évtizedek miatt a kérdés mégis adott: jó-e, ha külföldi tulajdonban van egy cég? Biztonságot ad, vagy csak a kimegy a profit az országból?
– Nagyon hasznos volt együtt dolgozni a külföldi tulajdonosokkal. Jó példa erre az IDG News Service, mely a nyílt internet előtti időkben olyan híreket szállított, amelyeket máshonnan nem tudtunk volna megszerezni. Kezdetben ezeket a híreket fordítás nélkül kinyomtattuk, és megjelentettük Quick néven. 1991–92 körül ezért a hírlevélért évi 10 ezer forintot fizettek, nem is kevesen. De még ennél is fontosabb, hogy a legmodernebb dolgokat mindig a külföldi tulajdonosoktól hallottam először. Amikor mi még az internetnek örültünk, ők már a mobilnettel foglalkoztak. Know-how szinten rengeteg hasznos dolgot tettek hozzá a kiadói működéshez. Az új magyar tulajdonos nemcsak a lapok kiadásának a jogát vásárolta meg: a háttérben továbbra is ott van az IDG szellemi ereje, információs háttere. Bár ennek ma már kisebb a jelentősége, mint a '90-es években volt, de azért fontos, hogy a vezetők a folyamatos tapasztalatcserék révén mindig ismerjék a legújabb trendeket.
– Van jövőjük a nyomtatott lapoknak?
– Azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy ahogy a könyv nem tűnt el televíziótól, a tévé pedig nem tűnt el az internettől, úgy a nyomtatott lapok is meg fognak maradni. Más kérdés, hogy céljuk és a tartalmuk meg fog változni. Honlapjaink úgy indultak, mint a nyomtatott újságaink mellékletei: úgy hiszem, a későbbiekben inkább a nyomtatott lap fogja betölteni a melléklet szerepét. A táblázatok, jó minőségű képek, összefoglaló anyagok közlésére azonban a print lapok mindig sokkal alkalmasabbak lesznek, mint az online felület.
– Lassan felnő egy olyan generáció, amelyik már teljesen hozzászokott ahhoz, hogy az interneten minden információ ingyenes, nyomtatott lapot pedig gyakorlatilag sosem vásárol. Elképzelhető, hogy néhány év múlva a kiadók teljesen ki lesznek szolgáltatva hirdetőiknek?
– Valószínűbbnek tartom, hogy idővel az internetnek is lesz olyan része, amiért fizetni kell. Erre már ma is vannak példák, és minél elterjedtebbek lesznek az olyan egyszerű, online internetes fizetési lehetőségek, mint a paypal, annál jobban fognak működni ezek a rendszerek. Persze nem szabad túl drágának lennie az így megvásárolható prémium szolgáltatásoknak. Ha általánossá válik, hogy hírt csak pénzért lehet venni, senki sem fogja rá sajnálni azt a pár száz forintot, mint ahogy ma már teljesen természetes, hogy a kábeltévére elő kell fizetni, nem elég megvenni a készüléket és az antennát.
– Bár nyugdíjas lettél, nem mondhatnánk, hogy tétlenül telnek a napjaid: tanácsadóként részt veszel fiad cégének, a Colorshop Stúdiónak a munkájában.
– Ez egy néhány fős kisvállalkozás, illetvevan egy társcégük, a Markweb Kft., ők végzik a marketing és a sales munkát. A Colorshop elsősorban prémiumkategóriás nyomtatott grafikával, borcímkék, éttermi étlapok tervezésével foglalkozik, de vannak újságaink is. Emellett médiakampányokat tervezünk könyvkiadóknak: hozzánk köthetők például a Libri reklámgrafikái, valamint hűségkártyák, ajándékkártyák, utalványok tervezésével is foglalkozunk.
– Az ÉrMe mellett tagja vagy a Kérmének is. Hogyan látod a két szervezet helyzetét?
– Nagyon bántott, hogy egy alapvetően azonos világnézetű társaság néhány éve ketté vált, de ma már azt mondom, nem lenne jó, ha a két klub újra egybeolvadna. Úgy látom, két teljesen különböző klub alakult ki, de mindkettő nagyon jó. A világnézet, a becsületesség ugyanaz: de míg a Kérme inkább idősebb, humán beállítottságú emberekből, tudósokból, jogászokból áll, akik összeülnek megvitatni az élet nagy kérdéseit, az ÉrMében továbbra is a klub üzleti jellegén van a hangsúly. Nem egyesíteni kell ezeket, hanem olyan hálózatot kell kiépíteni, ahol a két irány jól megfér egymás mellett. A múlt héten neveztek ki összekötőnek a két klub között: rendkívül optimista vagyok, és nagyon sok munkát fogok abba fektetni, hogy a két szervezet egymás mellett, egymást erősítve haladjon tovább.
R. L.
