A Review of Economics and Statistics két szerzője azt a provokatívnak tűnő kérdést veti fel, hogy a gyarmati múlt előnyt jelent-e a gazdasági fejlődésben. Bruce Sacerdote és James Feyrer számításainak eredménye szerint igen: minél több évet töltött egy óceáni sziget európai uralom alatt, minden más tényezőt változatlannak tekintve átlagosan annál magasabb lett végül az egy főre jutó GDP-je később, és annál alacsonyabbá vált a csecsemőhalandóság is. Eszerint a növekedés szempontjából kevésbé számít, hogy a múltban e területek demokratikus intézményekkel rendelkeztek-e vagy sem. Az viszont fontos szempont, hogy mikor volt egy sziget gyarmati sorban: az 1700 utáni gyarmati évek hatása nagyobb mint az azt megelőző éveké, ez pedig a gyarmati viszonyrendszer természetének változását is jelzi.
A feltárt összefüggést a Mandiner portálon is közölt ábra szemlélteti: a vízszintes tengelyen jobbra haladva egyre hosszabb, gyarmatként eltöltött időszakokat találunk. A függőleges tengelyen pedig az egy főre jutó GDP logaritmusát látjuk, amelyre gondolhatunk egyszerűen az ország gazdagságaként. Látható, hogy minél inkább jobbra haladunk, átlagosan annál magasabban helyezkednek el az óceáni szigeteket jelölő pontok, azaz a kapcsolat a két változó között pozitív. A szerzők számos alternatív elméletet megcáfolnak, így valószínűsítik, hogy az 1700-as évek utáni gyarmati évek valóban pozitívan hatottak a gyarmatok gazdasági fejlettségére.
Az általános következtetésekkel óvatosnak kell lennünk. Az azonban megfigyelhető, hogy a kezdetben rendkívül fejletlen óceáni szigeteknek az adott körülmények között gazdaságilag jót tett, hogy a gazdasági-intézményi fejlődésben sokkal előrébb járó országok kapcsolták azokat magukhoz – állapítja meg a cikk.
Bővebb magyar nyelvű ismertető a cikkról a Mandiner.hu-n >>
