Bejelentkezés  |  Hírlevél
English
ÉrMeHáló
||||
Főoldal | Hírek

A gyöngék felelőssége

2015. 07. 28.

Meglepő következtetéseket vonhatunk le a talentumokról szóló példabeszédből.

Jézus kedvelte a meghökkentő példabeszédeket, s a talentumokról szóló történet valószínűleg a mai fül számára is a legmegdöbbentőbbek között van.


A gyöngék felelősségeÚgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. – Jól van, te hűséges, derék szolga – mondta neki ura. – Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. – Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. – Te mihaszna, lusta szolga! – kiáltott rá ura. – Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. (Mt25,14-30; Szent István Társulat bibliafordítása)

 

Miért mondtuk, hogy a mai fül számára különösen meglepő ez a történet? Mert szociálisan érzékeny korunkban a jézusi tanításnak azokra az üzeneteire „vagyunk vevők", amelyek az erősebbek, a gazdagabbak kimagasló felelősségét állítják a középpontba.


A gazdag ifjúnak ugye azt tanácsolja Jézus, hogy ossza szét a vagyonát (Lk18,18-23). „De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigaszotokat. Jaj nektek, akik most jóllaktok, mert éhezni fogtok!" – mondja egy másik helyen (Lk6,24-25). És persze a meghökkentő hasonlatokat kedvelő Mestertől azt is tudjuk: a gazdag embernek nehezebb bejutni a mennyek országába, mint a tevének átbújni a tű fokán (Lk18,24-25). Annak a gazdag embernek például, aki a szegény koldus Lázár szeme láttára dőzsölte végig az életét, nem is sikerült ez az átbújás – derül ki egy másik példabeszédből (Lk16,19-31).


Azt a homályos érzést hajlamosak erősíteni bennünk a fentiek, hogy valamiféle „progresszív adózás" pártján van a Jóisten, mintha alapvetően a gazdagabb, erősebb emberek vállára nehezednének a világ terhei, megoldandó problémái; míg a szegényebb, gyengébb, tehát kiszolgáltatottabb embereket sújtja épp elég gond-baj, ha azzal megküzdenek, az nekik elég az üdvözüléshez.


Nos, ennek a homályos érzésnek most el kell oszlania, ha elolvastuk a talentumokról szóló példabeszédet. Ez ugyanis alapjaiban kérdőjelezi meg a Jóisten ítélkezési szempontjairól kialakult sejtésünket. Úgy látszik, az Úr mégiscsak inkább a „lineáris adózás" elvével rokonszenvez: aki fele annyit kapott, attól fele annyit kér számon, nem kevesebbet...


Azaz: a szegénynek, a gyöngének is megvan a maga felelőssége.


Nem vagyunk felhatalmazva arra, hogy Jézus példabeszédeit kikerekítsük, de talán nem szentségtörés, ha vélelmezzük, hogy az Úr színe előtt a szegény Lázárnak is szembesülnie kellett a kérdéssel: ő vajon mindent megtett azért, hogy sanyarú sorsából kikeveredjen? Vajon jól gazdálkodott a maga talentumaival, amikor egész életét azzal töltötte, hogy a gazdag ember küszöbén koldult, azt lesve, mikor pottyan le neki valami? S ott, az Úr színe előtt már nem mutogathatott a gazdag emberre, nem panaszolhatta fel annak szívtelenségét – akkor ugyanis a saját talentumaival kellett elszámolnia: azzal a kevéssel, amit kapott.

 

Levonhatunk ebből néhány olyan következtetést ma – a szociális érzékenység és a társadalmi igazságosság eszméitől hangos korunkban –, amivel talán nem szívesen szembesültünk mindeddig.


Az olvasó, akihez ezek a sorok eljutnak, biztosan nem tartozik sem a világ legszegényebbjei, sem a leggazdagabbjai közé. Csak nézőpont kérdése tehát, hogy sok vagy kevés talentumot mondhat a magáénak; mindig van, akinél gazdagabbnak és erősebbnek, s van, akinél szegényebbnek és gyengébbnek érezheti magát.


Például ha alkalmazottként dolgozunk egy vállalatnál, nyilván kevesebb a felelősségünk a cég működéséért, mint a főnökünknek vagy a tulajdonosnak – de nem nulla. Bizony, alkalmazottként is számon kérhetőek vagyunk: az a keveset, amit módunkban állt, megtettük-e azért, hogy a cég etikusan, a szűkebb és tágabb közösség javát szolgálva működjön?


Ha mondjuk kisvállalkozásunk van, nyilván kevesebbet tehetünk a piaci (és a társadalmi) viszonyok befolyásolásáért, mint egy multinacionális nagyvállalat döntéshozói. De azzal e kevéssel, amit megtehetünk, mégiscsak el kell számolnunk egyszer, s akkor majd nem mutogathatunk a „szemét multira".


Fogyasztóként kesereghetünk azon, hogy a tömegtársadalmakat uraló cégek konzumidiótának néznek minket, és mindenféle alantas eszközökkel, manipulációval lenyomják a torkunkon megkérdőjelezhető értékű termékeiket és szolgáltatásaikat. De előbb-utóbb szembe kell néznünk azzal a kérdéssel: a mindennapok apró döntéseiben – a vásárlási szokásoktól a gyereknevelésig – megtettük-e, amit tehettünk, hogy ez ne így (vagy ne ennyire így) legyen?


Jó lelkiismeret-vizsgálatot kívánunk mindenkinek.

 

Bethlenfalvy Gábor

 


Egyetért a cikk szerzőjével, vagy vitatná állításait? Írja meg véleményét a szerkesztoseg[kukac]ermehalo.hu címre!

 

 

Fontos 

Üzletemberek imája

Uram, adj éleslátást a dolgok észlelésére,
erőt azok megragadására és megtartására;
képességet és rátermettséget arra,
hogy ezekhez még mindig hozzá tudjak tanulni!
Adj tévedhetetlen ítéleteket a számba!
A helyes beszéd kegyelméért is esdeklek!
Döntsd el nálam mindig a kezdetet,
határozd meg előrehaladásom irányát,
és biztosítsd a vég sikeres és eredményes
kimenetelét! Amen.

Aquinói Szent Tamás

Tovább»

Könyvtár 

Ajánlott olvasmányok keresztény vállalkozóknak, cégvezetőknek

Nyitólap

Van, ami még hiányzik a listából? Várjuk olvasóink javaslatait.

Tovább»

Eseménynaptár 
2018. november
HKSZCSPSZV
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30
További események 
ÉrMe Hálózat
ÉrMe Alapítvány
ÉrTe Nonprofit Kft.
Érme Budapest Klub
ÉrMe Szakember Klub
ÉrMe Páty Klub
ÉrMe HR Műhely
ÉrMe Junior Klub
ÉrMe Bakony Klub
ÉrMe Építőipari Kerekasztal
Alapinformációk
Rólunk
Bemutatkozó-kiadványunk
Statútum
ÉrMe-könyvtár
ÉrMe-kapcsolat
Honlap-impresszum
Statute in English
ÉrMe Brochure
Társadalmi szerepvállalás
Katolikus Társadalmi Napok
Állásközvetítés
Jótékonysági árverés
Szövetségeseink
  ©2012 ÉrMe Alapítvány  |  Impresszum  |  Médiaajánlat