A kortárs konzervatív gondolkodás egyik legnagyobb alakja, Roger Scruton a magyar Kommentár folyóiratnak adott interjút, többek között a környezetvédelem és a zöld filozófia kérdéseiről.
„– Idén jelenik meg magyarul legutóbbi könyve a zöld filozófiáról.
– Mindig is érdekeltek a környezettel kapcsolatos kérdések, úgy vélem, ezek nagyon fontosak. A zöld mozgalom korántsem fantázia: olyan emberekről van szó, akiket komolyan aggasztanak komoly problémák. Persze nem kell egyetértenem velük a megoldásokat illetően, ám a könyvvel az volt a célom, hogy rámutassak, a környezet a legkevésbé sem baloldali ügy. A konzervativizmus mindig is erről szólt, egy sajátos állapot fenntartásáról, illetve arról, hogy mindenki tartsa rendben a saját háza táját.
(...)
– A létező zöld mozgalom azonban mégis baloldali, vagy legalábbis a tagjai inkább a baloldalhoz sorolják magukat. Az Ön felfogása miben tér el tőlük?
– Az az alapelv választja el az én felfogásomat a baloldalhoz tartozókétól, hogy nem hiszek a felülről lefelé irányuló megoldásokban, amelyeket a politikai folyamat kényszerít ki. A lentről felfelé irányuló kezdeményezésekben hiszek, amelyekben olyan emberek vesznek részt, akik ismerik egymást és a környezetüket. Azt is gondolom, hogy a környezetvédő mozgalmaké vesztes ügy egyfajta nacionalizmus nélkül. Itt Magyarországon például Magyarország védelméről kellene szólniuk, erről az Istentől kapott földről, amelyet az embereknek magukénak kell érezniük ahhoz, hogy hajlandóak legyenek cselekedni érte. Ha a folyamat nemzetközivé, transznacionálissá, globálissá válik, bonyolult szerződésekkel, a hétköznapi emberek érdektelenné válnak, és így semmit sem érünk el. Pontosan ez történik most.
– A felvilágosodás tűzte ki célul ezeknek a közvetítő intézményeknek a meggyengítését, amiket említett.
– Valóban, de nem járt sikerrel, legalábbis Nagy-Britanniában nem. Kelet-Európában ezeket a köztes intézményeket a kommunisták, a Lukács-félék pusztították el. Több ezer kis csoportot, társulást számoltak fel. Szándékosan központosították a társadalom minden szféráját, ami környezeti katasztrófával is járt – lásd a téeszesítés eredményét. Mindez elég jól példázza, mit tesznek a kommunisták, ha hatalomra kerülnek. Ám a zöldek tagadják a történelemnek ezt a részét, azt állítják, hogy ez nem igazi szocializmus volt, és lehetne másképp is csinálni. Pedig épp ellenkezőleg, pont erről szólt a szocializmus! A valós alternatíva az lenne, ha megerősítenénk ezeket a kis társulásokat, amelyek összehozzák az embereket – ahogyan Amerikában is teszik.
– Ezzel együtt a zöldek is hangsúlyozzák a civil részvételt.
– A célom csupán annyi volt, hogy bemutassam, a konzervatívok már kétszáz éve, Burke óta erről beszélnek. Valljuk be, ez nem szocializmus.
– A környezet valahogy mégis megszűnt a konzervatívok ügye lenni. Az Egyesült Államokban például a nemzeti parkokat a progresszív éra idején hozták létre.
– Csak az történt, ami a többi üggyel is, amiket a baloldal lefoglalt magának, de ettől ez még a mi ügyünk marad. A jobboldalnak nem tett jót a túl közeli szövetség a nagy üzleti szereplőkkel. Mindig is a piacgazdaságot és a kisvállalkozásokat kellett volna megvédenünk, illetve mindkettőt a nagyokkal szemben. Ez az, amit mostanában elmulasztottunk.
– Nagy-Britanniában a tájvédelem legalább a romantika kora óta nagy fontossággal bír.
– A zöld filozófiáról szóló könyvemben azt állítom, hogy a környezetvédő mozgalom nálunk nem az 1970-es években kezdődött, hanem az 1770-es, vagy még inkább az 1670-es években. Mindig is a romantikus mozgalomhoz kapcsolódott az irodalomban és más művészetekben, illetve a táj szeretetében. Mindennek köszönhető, hogy Anglia gyönyörű maradt minden kihívás, például a növekvő népesség és az iparvárosok ellenére is."
Az interjú teljes szövege itt olvasható: http://kommentar.info.hu/iras/2012_1/mindenki_tartsa_rendben_a_sajat_haza_tajat
