„Nem sok embert ismerek, aki szerint a keresztény, vagy kifejezetten a katolikus társadalmi tanítás a szocialista társadalmi berendezkedést helyeselné. Ezzel szemben az is általában elfogadott vélemény, hogy a kapitalista viszonyok is ellentétesek a zsidó-keresztény erkölcsökkel. Ezért a keresztények közötti "közmegegyezés" szerint a mi feladatunk mindkét berendezkedés elutasítása és valamiféle új megoldás felmutatása. (Ebben persze sokak szerint az "eddig egyeduralkodó mainstream közgazdaságtani modellek" összeomlását felismerő, azokat meghaladni akaró közgazdászok, még inkább a közgazdaságtan egyoldalúságát kritizáló társadalomtudósok is szövetségeseink.)
A harmadik utat keresőkkel, a gazdasági rendszert felforgatni ("új alapra helyezni") szándékozókkal nem az elvekben, értékekben hanem a tényekben van vitánk. Értékeink egyeznek: körülbelül ugyanazt gondoljuk arról, hogy milyen is lenne egy jó, élhető társadalom. Ezzel szemben másképp látjuk a mai gazdaság alaprendjét, illetve mást gondolunk az általuk javasolt új gazdasági megoldások következményeiről.
Kezdjük az utóbbival! Ez az e blogon már többször felmerült Nirvána-tévedés: a harmadik út képviselői mintha elfeledkeznének arról, hogy bármilyen más monetáris, vagy gazdaságpolitikát, tulajdoni és piacszerkezetet, hitel- tőke- és egyéb viszonyokat alakítanának ki, azokat ugyanezeknek az embereknek, gazdálkodóknak és ugyanezeknek a politikusoknak kellene működtetni. Nincs okunk feltételezni, hogy tökéletesen működnek, úgy ahogyan azt ők felvázolják. (Egyik kiváló vitapartnerem mondta ki egy konferencia végén, miután egész nap azt hallottuk tőle, hogy a gazdasági válság új megközelítést, erősebb állami beavatkozást követel, hogy persze az egész kulcsa az, hogy bízni kell a politikusokban, bízni kell abban, hogy jönnek jobb politikusok, mint a mostaniak, olyanok – mert ha ebben sem hiszünk, akkor "lehúzhatjuk magunkat".)
A másik eltérés közöttünk, a velünk élő (vulgár)marxizmus hatása. A harmadik út hívei sajnos sokszor (implicit módon) ennek áldozatai. Olvassuk el az írásaikat: a kapitalizmust a munka (a munkavállalók, de ide értve a "saját munkájából élő" vállalkozókat is) és a tőke (munkaadók, nagyvállalatok) ellentéteként, a munkásokat kizsákmányoló rendszerként fogják fel. Segíti ebben őket az az (alapvetően baloldali, még ha magát a marxizmustól hivatalosan el is határoló) sokszor roppant ködös társadalomelmélet, amelyet a vezető egyetemeken (akár katolikus egyetemeken is) oktatnak. Kizsákmányolásra, elnyomásra, elidegenedésre, másokon átgázoló, másokkal nem törődő profithajhászásra, a kisvállalkozókat kiszolgáltatottságára, a nagyvállalatok (tévesen: monopóliumok), a bankok- és pénzemberek hatalmára épülő társadalmi rendszert látnak maguk körül. Amikor a kapitalizmust emlegetik, akkor ezekkel a démonokkal küzdenek. Igen, démonokkal (boszorkányokkal), a vulgármarxizmusból itt maradt félreértésekkel küzdenek.
Abban nem lehet vita: ha a kapitalizmus erről szólna, ha ennek a társadalomelméletnek igaza lenne, akkor keresztény embereknek valóban a harmadik utat kellene keresniük. De nincs igaza!"
Szalai Ákos blogbejegyzésének folytatása itt olvasható:
http://ip2moral.blog.hu/2013/02/10/harmadik_utas
