„A globálissá tett piac arra kap ösztönzést, különösen a gazdag országokban, hogy olyan területeket keressen, ahová kihelyezheti az olcsó termékeket, annak érdekében, hogy sok áru értékét leszorítsa, ezáltal növelje a vásárlóerőt, ezzel pedig a növekvő fogyasztásra alapozott fejlődés ütemét saját belső piaca élénkítésére használja fel. Következésképpen a piac az államok közötti versengés új formáira serkent, vagyis arra, hogy az adott állam vonzóvá váljon a külföldi vállalatok termelő központjai számára különféle eszközök, köztük kedvező pénzügyi feltételek és a munka világának deregulálása révén. Ezek a folyamatok a szociális biztonság hálózatának gyengülését hozták magukkal, cserébe a globális piacon elérhető versenyelőnyökért; s ez súlyos veszélyt jelent a munkások jogaira, az ember alapvető jogaira nézve, valamint a szociális állam hagyományos formáihoz kapcsolódó szolidaritás tekintetében.
(...)
A munka mobilitása az általános deregulációhoz társulva olyan fontos jelenséggé lett, amely nincs minden pozitívum híján, mert képes ösztönözni új gazdagság létrehozását és kapcsolatokat teremt a különböző kultúrák között. Amikor azonban a munkafeltételeknek a mobilitást és a deregulációs folyamatokat követő bizonytalansága már járványos méreteket ölt, akkor e mobilitás létrehozza a lélektani bizonytalanság sokféle formáját is, és nehézséget okoz a saját koherens életterv kiépítésében, ideértve a házasságot is. Ennek következménye pedig, a társadalmi károkon túl, az emberi hanyatlás helyzeteinek kialakulása. A múlt ipari társadalmának történésével összevetve ma a munkanélküliség a gazdasági peremhelyzetbe kerülés új aspektusait gerjeszti, és a jelenlegi gazdasági válság ezen a helyzeten csak ronthat. A munkából való kikerülés, az állami vagy magánsegélytől való tartós függés fenyegeti a személy szabadságát és kreativitását, valamint családi és társadalmi kapcsolatait, továbbá nagy lelki és spirituális szenvedésekkel jár együtt. Szeretnék emlékeztetni mindenkit, de különösen azokat a kormányzati tényezőket, akik a világ gazdasági és társadalmi rendjének új arculatát törekszenek megrajzolni, hogy a legfontosabb tőke, amelyet elsősorban kell védeni és értékelni, maga az ember, a személy a maga teljességében: Az ember az egész gazdasági és társadalmi élet forrása, középpontja és végcélja."
(Forrás: Caritas in Veritate, XVI. Benedek pápa Szeretet az igazságban kezdetű enciklikája, Második fejezet, 25. pont)
További fontos idézeteink a Caritas in Veritate enciklikából:
Ne bízzunk túlságosan az intézményekben! >>
Nem utasíthatjuk el mindenestül a technikai fejlődést >>
Minden élet: hivatás >>
Fejlődjünk, legyünk többek! De mit jelent „többnek lenni"? >>
Az elmaradottságnak nem elsősorban anyagi okai vannak >>
Alkalom az újragondolásra és újraértelmezésre >>
