Eredetileg „pretiola"-nak vagy „bracellae"-nak nevezték a pereceket, amelyeket itáliai szerzetesek kezdtek sütni a 7. században – derül ki a Magyar Kurír cikkéből.
Bár sokan azt hiszik, a perec („pretzel") német eredetű, valójában olasz szerzeteseknek köszönhetjük, akik a novíciusokat és a monostori iskolákban tanuló gyerekeket kényeztették a keresztbe tett karokra emlékeztető alakú finomsággal, melynek formája a klasszikus monasztikus imapózt idézi, mások szerint az imádkozó gyerekek kéztartását ábrázolja.
Latinul pretiolának, azaz „kis jutalomnak" hívták a kelt tésztából sütött pereceket – jutalomként kapták a gyerekek, ha rendesen megtanulták az imádságokat. Egyes források szerint a pretiolából ered a pretzel/brezel szó, más források azonban a bracellae („karocskák") szóra vezetik vissza.
Sokak számára a perec a hagyományos böjti finomság, hiszen csak lisztből, vízből, élesztőből és sóból áll, sem tejterméket, sem tojást nem tartalmaz. A hagyomány azt tartja, a perec különleges spirituális jelentést is hordoz: a jelképes „karok" által képezett három lyuk a Szentháromságra utal. Amint a perecsütés szokása Itáliából elterjedt egész Európában, egyre inkább a jó szerencsével, hosszú élettel és a gazdagsággal kapcsolták össze.
Forrás: Magyar Kurír
