„A TV előtt eltöltött ünnep vagy pihenés – bárminek is nevezzük – lehet, hogy a mindennapok kliséi között, anyagiassággal, elemi törvényszerűségekkel körülvett biztonságos övezetben tart bennünket, de megfoszt a körülöttünk rejlő mély titkok átélésétől. Mi lesz velünk, ha már csak filmekből ismerjük a katarzist? Mit kezdünk egymással, ha a mesék, a régi találkozási módok mindig ugyanarra a kaptafára fűzhetők fel, ha a hagyományokból falra akasztható kép marad? Mi lesz a szerelmesek vallomásából, ha már csak amerikai filmekből ismerjük azt?
Szabad és lehet tudatos döntést hozni, hogy nem egy kivetített kép fogságában fogok élni, nem csupán készen kapott színek segítségével használom fantáziám. Nem teszem poros raktárrá a magam és mások életét. Nem teszem szürkévé az életem a reálisan el nem érhető életmód kísértése miatt.
A fikcióval való találkozásról édesanyák meséltek. Amikor már nincs mivel lekötni egy gyereket, jön a tévézés. Nem megy a társasjáték, nem kell a színezés, jöhet a távirányító. Nem tudunk visszamenni az idő előtti létbe, de közösen alakíthatjuk. Lehet számtalan filmet készíteni Jézus életéről is, de egy gyerek számára az lesz a legszínesebb, a legmesésebb, ahol ő lehetett József, Gábriel, vagy a fogadósné."
A Reposzt blog bejegyzésének teljes szövege itt olvasható:
http://reposzt.hu/blog/z%C3%A1vodi-zsuzsanna/2013-12-27/kar%C3%A1csonyi-t%C3%A9v%C3%A9z%C3%A9s
