„‒ Egyszerűen olyan „szolgáltatásokat" várunk el a természettől, ami természetellenes. A szakkifejezések közül nagyon jó példa erre az ökoszisztéma-szolgáltatás. Ez egy olyan terminológia, ami a természetre már nem úgy tekint, mint természeti vagy isteni adományra, hanem mint egy szolgáltató cégre, amelynek az a feladata, hogy a mindennapi életünkkel kapcsolatos vágyainkat teljesítse, például, hogy hétvégén jó idő legyen, süssön a nap, ne essen az eső, legfeljebb csak hétköznap. Be kellene végre látnunk: olyan elvárásokat fogalmazunk meg a természettel szemben, ami nem helyes, de erre egyelőre nem sok esélyt látok. Elképesztő méreteket öltött például a globális áruszállítás. Részt vettem egy mezőgazdasági fórumon, ahol feltették a kérdést, ki tudja, mennyi a sárgarépa átlagos szállítási távolsága a szántóföld és az asztal között. A válasz megdöbbentő volt: hétezer kilométer. Dél-amerikai termőföldekről (ahol a legtöbb termőföld van) így kerül az áru a legnagyobb fogyasztókhoz, Délkelet-Ázsiába. A globális méretű szállítás invazív fajok betelepítésével is jár, ami veszélyezteti a biológiai sokszínűséget és összeomlasztja az ökoszisztémákat.
De a profit érdekében úgy tűnik, bármire képesek vagyunk. A másik kérdés az innováció. A technológiai fejlődésben mindenki csak azt a kis szeletet látja, amit javítani, jobbá tenni szeretne. Ahhoz, hogy földtudományi szemlélettel vizsgáljuk a bolygón végbemenő folyamatokat, ezer kilométerrel a felszín fölé kell mennünk és onnan ránézni a glóbuszra. Ebből a szemszögből nézve világossá válik, hogy amiről állandóan beszélünk, a fenntartható fejlődés, a folyamatos gazdasági növekedés: nem fenntartható. A társadalom növekedési igénye végtelen, a Földünk pedig véges, valamikor tehát korlátokba fogunk ütközni, csak azt nem tudjuk, hogy mikor, és azt sem, hogy pontosan melyik korlátba, de úgy érzem, nagyon közel vagyunk, talán már át is billentünk.
(...)
‒ Biztonságos, tiszta és bőséges energia nincs. Miért gondolja így? A tudományos felfedezések, a technika fejlődése nem vezethetnek el idáig a jövőben?
‒ Óriási csodákra képes az ember. Tételezzük fel, hogy bőségesen rendelkezésünkre áll az energia, például megvalósul a szabályozott magfúzió, ennek következtében az emberiség energiafogyasztása korlátlanul tud növekedni. Mi lehet ennek a korlátlanul növekedő energiafelhasználásnak a következménye? Az, hogy nem 18 terawattal, hanem 28, 38, 100 terawattal fogjuk bombázni a Földet. A jelenleginek a többszörösével folytatódna a termékgyártás, az épületek, az autópályák építése, s mivel a Föld felszíne véges, előbb-utóbb az utolsó négyzetcentimétert is mesterségessé alakítanánk át... És akkor megszűnik a természet. Hiába elméletileg végtelen a növekedés, gyakorlatilag nem az. Most vettem egy ötvenes években kiadott könyvet, aminek a címe: A természet meghódítása. Jelentem, a terv sikerült.
Az akkori jövőkép az volt, hogy az ember uralkodni fog a természet fölött, de ma már látnunk kell, hogy ha ez sikerül, túl fogja győzni magát az ember, ami után meredek zuhanás következhet. Attól még, hogy a növekedés megállíthatatlannak látszik, valahol van egy korlát, és ha azt átlépjük, egy ma még pontosan nem ismert nagyobb katasztrófa fog bekövetkezni. Sajnos ezeknek a katasztrófáknak az a tulajdonságuk, hogy miközben lassan, szinte észrevétlenül haladunk feléjük, nagyon hirtelen következnek be, amikor odaérünk. Egy homokvárat is sokkal tovább tart felépíteni, mint amennyi idő alatt az eső elmossa. Építjük az emberi civilizációt, túlterjeszkedünk, és egyszer csak a természet mindent elvisz. Kaptunk már ízelítőt a természet hatalmas erejéből, amikor a 2004-es indiai-óceáni földrengésnél felszabadult energia elérte a 40 zetajoule-t, nagyságrendileg annyit, mint amennyit az ipari forradalom óta az emberiség elfogyasztott.
‒ A világ népességének száma évente nyolcvanmillióval nő, az előrejelzések szerint 2050-re elérjük a kilencmilliárdot. Képes lesz a Föld eltartani ennyi embert?
‒ Benne van a Bibliában, hogy sokasodjatok és népesítsétek be a Földet, de az nincs benne, hogy mindenkinek legyen úszómedencéje meg Alfa Romeója. Tulajdonképpen vissza kellene fordítanunk a fejlődést, mert az energiafelhasználásunk miatt hagyunk nyomot a Földön, amit ökológiai lábnyomnak is szoktak nevezni."
A Szarka Lászlóval készült interjú teljes terjedelmében itt olvasható >>
