Márton Zsoltot, a Toi-Toi társtulajdonosát, az ÉrMe Páty Klub tagját kérdeztük.
– Igaz, hogy egy kicsit az 1991-es pápalátogatásnak köszönhető a Toi-Toi?
– 1991-ben még nem voltak mobilvécék bérbeadásával foglalkozó cégek Magyarországon, sőt, maga a fogalom is ismeretlen volt. Én viszont ismertem a mobilvécéket Németországból, az emigráció cserkésztáboraiból. Anyai nagyapám tartalékos tiszt volt a vezérkarnál, 1945 tavaszán kitelepítették Magyarországról Alsó-Bajorországba. Édesapám szintén katonatiszt volt, hadifogságba esett Ausztriában: kinn is maradt. Én Münchenben születtem, de otthon mindenki magyarul beszélt: négyévesen, az óvodában tanultam meg németül. Az emigráció gimnáziumában érettségiztem Burg Kastlban, és csak 1985-ben kerültem Magyarországra, egy német elektronikai cég képviseletében. Tényleg II. János Pál pápa magyarországi látogatása kapcsán jött a cégalapítás ötlete, és sietni kellett nagyon, hogy az esztergomi misére minden meglegyen. Végül 24 fülkével indultunk.
– A több tízezres tömeghez képest ez nem tűnik túl soknak.
– Akkoriban még más volt a szemléletmód, ezek VIP-fülkék voltak, a népre még nem gondolt senki. Több városban is misézett a Szentatya, és csak az esztergomi, a szombathelyi és a budapesti misére tudtuk mind a 24 vécét kiadni. 1996-ban, amikor másodjára jött, már teljesen más volt a helyzet.
–A Toi-Toi a világ mintegy ötven országban jelen van. Mennyire függtök a német anyacégtől?
– Franchise-rendszerben működünk, tehát a névhasználatért fizetünk az árbevételünk arányában. Ezzel mi kivételes helyzetben vagyunk a cégcsoporton belül: míg a többi cég általában 95%-os tulajdonosa a német anyavállalat, addig a budapesti székhelyű kft.-ben nincs többsége. Sőt, mi átjárunk a határon, így jelen vagyunk a szomszéd országokban is.
– Nem vagytok ezáltal versenytársak a román, illetve osztrák Toi-Toi számára?
– De. A német tulajdonos meg is akarta tiltani, hogy Ausztriában piacra lépjünk, de nem tehette: nincs benne a társasági szerződésünkben, hogy csak Magyarország területén működhetünk. Ráadásul az ötlet tőle jött: a német anyacég ugyanis elindult – és nyert – a taszári katonai bázis tenderén, vagyis elvette tőlünk a munkát. Ausztriában az elmúlt hat évben elértük, hogy ha a konkurens cégek árban alánk is mennek, nem kapják meg az üzletet. Aki igényesebb munkát szeretne, minket választ. Ma már az összes nagyobb prémiumfesztivált és az osztrák repülőnapot is mi csináljuk, miközben az osztrák Toi-Toi csak építkezéseken és kis rendezvényeken van jelen. A tavalyi ausztriai árbevételünket idén megháromszoroztuk!
– Mennyire jellemző a fesztiválokon a fülkék amortizációja?
– Egy átlagos fülke 8-10-12 évet bír. A fesztiválokon a legáltalánosabb probléma a graffiti, mert nagyon nehéz lemosni. Persze néha felgyújtanak egy-egy fülkét, de ez nem jelentős szám ahhoz képest, hogy egy átlagos rendezvényen kinn van négy-ötszáz WC. Ráadásul a szervezők ilyenkor megtérítik a kárunkat. Nagyobb probléma, ha szórakozásból felborítanak egy fülkét a fesztiválozók, mert ilyenkor kollégáinknak sokkal több időt vesz igénybe a szervizelés. Amúgy az építkezéseken a fülkék nagyobb veszélynek vannak kitéve, ezért az újak először a rendezvénykészletbe kerülnek, és csak néhány évre rá kerülnek át építkezésekre.
– Hol helyezkedik el a Toi-Toi a magyar mobilvécé-piacon?
– Tizenöt mobilvécé-bérbeadással foglalkozó cég van Magyarországon, ami azt jelenti, hogy körülbelül 10 ezer fülke van a piacon. Ebből hatezer a miénk, a piac további 40%-án pedig 14 cég osztozik. Aki mobilvécéről beszél, azt mondja: Toi-Toi. Teljesen megszokott, hogy a konkurenseinket is úgy hívják fel a megrendelők, hogy szeretnének bérelni egy „Toi-Toi-t". Ám annak ellenére, hogy piacvezetők vagyunk, minket is érzékenyen érintett a pénzügyi válság. A magyar építőipar a 2008-2009-es időszakhoz mérten ma 40%-on teljesít, és mivel az éves árbevételünk majd 80%-a érkezett az építőiparból; még a növekvő rendezvénybevételeink sem tudják ezt a kiesést kompenzálni. Ugyanakkor a válság hasznos mellékterméke, hogy nyitottunk a külföldi piacok felé. Ha nem jön a válság, könnyen lehet, soha ki nem mozdultunk volna Magyarországról.
– Idén már szóltak arról is hírek, hogy kezd újraindulni az építőipar; több kormányzati nagyberuházás is indult.
– Az idei hűvös, esős tavasz miatt később kezdődtek meg az építkezések, viszont idén májusban több fülkét vittünk ki, mint tavaly egész tavasszal. Hogy ez most egy növekvő tendencia kezdete, vagy pusztán véletlen, arra csak szeptemberben vagy jövő tavasszal lehet majd válaszolni.
– Hányan dolgoznak a cégnél?
– 2009-ben még 52-en voltunk, most körülbelül harminc állandó alkalmazottunk van. Ezzel együtt nyaranta, a nagy rendezvények idején nem ritka, hogy több mint százan dolgoznak nálunk.
– Ők alkalmi munkások?
– Igen, Székelyföldről hozom őket: nagyon megbízhatóak, nagyon jól dolgoznak. Édesapám szülőfaluja Zetelaka; sok rokon, barát, ismerős él arrafelé. Unokaöcsém szokott segíteni a szervezésben. Mára kialakult egy törzsgárda: sokan ilyenkor kiveszik az éves szabadságukat, és jönnek dolgozni hozzánk. Kísérleteztem azzal is, hogy a Munkaügyi Hivatalon keresztül alkalmaztam embereket, de mindig csalódnom kellett: aki onnan jött, pár nap után ment is. Egyik gyerek például éjszaka úgy megrészegedett a Szigeten, hogy befeküdt egy bokor alá, és csak délben tért magához, akkor jött dolgozni. Székelyföldi ember ilyet nálunk még nem csinált soha.
– Milyenek a cég kilátásai? Tud még bővülni a magyar mobilvécé-piac?
– Huszonnégy fülkével, szinte tőke nélkül indultunk; ma 6000 fülkénk és 42 teherautónk van. A magyar piacon jelenleg tízezer fülke van, de szerintem elférne negyvenezer is. Rengeteg építkezés van, ahol még ma is latrinát ásnak. Ez természetesen tilos, de sokfelé elnézik – egyelőre.
– Mit adott neked az ÉrMe?
– Hogy üzletileg mit hozott az ÉrMe, nehéz pontosan megmondani. Tavaly összejött Skultéty Tamásékkal egy nagyobb üzlet, de könnyen lehet, hogy amúgy is megkaptuk volna a munkát; nem tudom, a konkurencia milyen árat adott. Emellett egész sokan vannak az ÉrMében olyanok, akik már évek óta tőlünk bérelnek, de csak most ismerkedtünk meg személyesen.
R.L.
