Pogrányi Lovas Miklós cikkét – mely a Valóság folyóirat 2017/4. számában jelent meg – a Mandiner is szemlézte; ebből közlünk alább egy részletet.
„Csalás történt. Két és fél évszázada kiloptak két pillért az ember jólétével foglalkozó tudomány épületéből. Adam Smith skót morálfilozófus, akit általában a közgazdaságtan megalapítójaként tartanak számon – megcsonkította a közgazdaságtant: négy alapvető összetevője közül kettőt eltávolított, és ezzel alkalmatlanná tette az emberi cselekvés magyarázatára.
A közgazdaságtan tudománya valaha teljes volt, hiszen tartalmazta mindazon részmozzanatokat, melyekből az emberi gazdálkodás folyamata összeáll. E mozzanatok a termelés, a csere, az elosztás és a fogyasztás. Hogy történt mindez és melyek a következményei? Miként állítható helyre a teljes közgazdaságtan? E kérdésekre ad választ John D. Mueller, az Ethics and Public Policy Center amerikai konzervatív agytröszt igazgatójának könyve.
A közgazdaságtan története során négy forradalmi jellegű eseményt kell beazonosítanunk. Ezekből három már lezajlott, a negyediknek pedig épp küszöbén állunk.
A nyugati közgazdaságtan eszmetörténete Arisztotelésszel kezdődik, aki kidolgozta a közjavak társadalmi és politikai elosztását érintő végső elosztás elméletét. Mueller szerint a görög filozófus feltételezte a hasznosság-elméletet, és kidolgozta a termelés és egyensúly elméletét is. A következő nagy alak a platonikus Szent Ágoston, aki a politikai elosztás elméletét a személyes elosztás elméletével egészítette ki, és kidolgozott egy hasznosság-elméletet is, mely végül az arisztotelészit kiszorítva kapott helyet a skolasztikus közgazdaságtan nagy összegzésében.
A nagy integrátor Aquinói Szent Tamás, aki összegzi, és magasabb egységbe foglalja az antik, valamint az addigi keresztény gondolkodás közgazdasági tanításait. Tamás ezzel megteremti az „AAA" gazdaságelméletet (Arisztotelész + Ágoston = Aquinói) és végrehajtja a közgazdaságtan első nagy forradalmát.
A következő fordulat Adam Smith nevéhez köthető, aki az emberi létezés gazdagságát túlzóan és egyoldalúan leegyszerűsítette. Francis Hutcheson tanítványaként ismerkedett meg a skolasztikus közgazdaságtannal és Tamás rendszeréből eltávolította a fogyasztásra, valamint a végső elosztásra vonatkozó elméletet. A termelés elméletét pedig a munka elméletére redukálta, megnyitva ezzel az utat Marx előtt. Ennek következményei közismertek.
Egy évszázaddal később zajlott le a harmadik forradalom, melynek során a XIX. és a XX. század neoklasszikus közgazdászai helyreállították a javak fogyasztását leíró hasznosság elméletét.
Hiányzik azonban még a negyedik elem helyreállítása, mely a szerző szerint a most küszöbön álló neoskolasztikus forradalom feladata lesz. Mueller megítélése szerint e folyamat nagyjából az ezredfordulón bontakozott ki és napjainkban is tart. E negyedik forradalom helyreállító jellegű mozgás lesz, mely ismét teljessé teszi az ember gazdálkodásának tudományát, ezért európai, konzervatív szóhasználattal élve bízvást nevezhetjük ellenforradalomnak is. Mueller gazdaságtana a természetjogra, mégpedig a Biblia tanítására épül, de argumentációja nem vallási, hanem természetjogi jellegű, vagyis érveit oly módon fogalmazza meg, hogy az hozzáférhető legyen a nem vallásos olvasók számára is. Paradigmája a család, melyen keresztül a gazdálkodás értelmet nyer."
Folytatás itt >>
