Csermely Péter írja A networking művészete című blogbejegyzésében:
"Hálózatot mindenki épít, akár akar, akár nem. Messze nem mindegy azonban, hogy milyet. Egyre több adat gyűlik össze arról, hogy a személyes kapcsolati hálónk sokkal inkább meghatározza a sorsunkat, semmint azt hinnénk. Sara Mednick kutatásai szerint minél több keveset alvó barátja volt egy tinédzsernek, annál nagyobb valószínűséggel lett keveset alvó maga is. A keveset alvás tini „nagymenői" az átlagosnál többet füveztek is. Nicolas Christakis és James Fowler korábbi eredményei azt mutatták, hogy akinek az ismerősei dohányzók, alkoholisták, vagy túlsúlyosak, az maga is sokkal inkább válik dohányzóvá, alkoholistává és túlsúlyossá, és ha bármelyikről le akar szokni, az sokkal nehezebb addig, ameddig baráti kört nem sikerül váltania. A hálózatok viselkedést meghatározó másik példájaként az önmagukról a közösségi portálokra (iwiw-re, Facebook-ra, myvip-re, stb.) mosolygó arcképet felrakó embereknek általában sok és mosolygó arcképű ember az ismerőse, és fordítva: a savanyúképűeket kevés, de hasonlóan savanyúképű ismerős veszi körül. A hálózatok meghatározó szerepe nemcsak egyéni, hanem társadalmi méretekben is igaz. Magyarországon jelenleg a továbblépés egyik legnagyobb akadálya az, hogy a társadalmi háló befelé forduló, és szűk csoportokra töredezett. A blogbejegyzésben a helyes hálózatépítés technikáira próbálok néhány tanácsot adni.
A személyes kapcsolati hálózatnak alapvetően két fajtája ismeretes: a biztonságkereső és az újdonságkereső. Léteznek átmenetek a kettő között, de az igazán érdekes tény az, hogy e kétféle hálózatépítési típus szétválik egymástól. Ennek az egyik következménye az, hogy a társadalmi hálózatok asszortatívak, azaz bennük a sok kapcsolattal rendelkező csomópontok inkább egymással kapcsolódnak, és egy „rich-club"-nak nevezett csoportot képeznek. Ezzel párhuzamosan a kevés kapcsolattal rendelkezők is egymáshoz kapcsolódnak, és kicsi, de sokszor szoros csoportokat alkotnak, amelyek egy-egy kapcsolattal kötődnek a csomópontok hálózatához. A kevés kapcsolattal rendelkezők igen sokszor a biztonságkeresők, a csomópontok pedig az újdonságkeresők közé tartoznak.
Az, hogy valaki a biztonságkereső, vagy az újdonságkereső módon építi a kapcsolatait, a személyisége mellett a környezet hatásaitól is függ. Ha a környezetben hirtelen változás áll be (stressz, vagy válság van), akkor az addig újdonságkeresők is biztonságkeresővé válnak. Erre a váltásra nemcsak a kapcsolati környezetük stabilizálásának igénye miatt van szükségük, hanem amiatt is, hogy a válságban a kapcsolatok kialakításához szükséges energia szűkössé válik. Magyarországon a rendszerváltás egy óriási társadalmi stresszként jelentkezett. Ez a társadalmi kapcsolatépítést döntően a biztonságkereső irányba terelte, amely törvényszerűen vezetett el a törzsi háborúk társadalmi méretűvé szélesedéséhez. 2006 táján elértük a szakadék szélét. Azóta a helyzet megfordult, és egyre több az a meghatározó, véleményformáló ember, aki az újdonságkereső kapcsolatépítő irányba áll át. A blogbejegyzésben felsorolom mindkét kapcsolatépítő technika néhány elemét, de az újdonságkereső technikát sokkal részletesebben járom körül. Ennek nemcsak az az oka, hogy saját magam is újdonságkereső vagyok, hanem az is, hogy úgy érzem, hogy ennek a technikának a terjesztésére és elsajátítására ma Magyarországon óriási szükség van."
A teljes írás itt olvasható: http://csermelyblog.tehetsegpont.hu/node/53
