A Ceferino Ház több mint tíz éve biztos pont a Váci Egyházmegye roma fiataljainak életében. A cigánypasztorációs központ munkatársai nem szakítják ki a gyerekeket a megszokott közegükből. Helyben, roma kollégáikkal közösen segítenek nekik a tanulmányaikban, hitük és kultúrájuk megtartásában, az életben való helytállásban. Gável Péterrel, a pasztorációs iroda lelkipásztori munkatársával, a Boldog Ceferino Napközbeni Gyermekfelügyelet Hálózat koordinátorával beszélgettünk.
Akkora probléma a Váci Egyházmegyében a roma gyerekek elkallódása, a közösségek szétesése, hogy szükség volt egy ilyen kezdeményezésre?
Inkább úgy fogalmaznék: mára megkerülhetetlenné vált a cigánykérdés Magyarországon. Különösen, ha komolyan vesszük az Evangéliumot és ismerjük egyházunk szociális tanításait. Nem beszélve arról, ha egy olyan szociálisan érzékeny megyéspüspökünk van, mint Beer Miklós. Idén ünnepeltük a Ceferino Ház mint cigánypasztorációs iroda tíz éves fennállását. Visszatekintve az elmúlt évtizedre úgy látjuk, valóban nagy igény mutatkozott a párbeszéd elindítására.
Az induláskor milyen célokat tűztek ki maguk elé?
Először Dúl Géza atya egy-két cigány testvérrel, jellemzően házaspárral vette fel a kapcsolatot, akik felelősséget éreztek saját népükért, és hajlandóak is voltak tenni értük. A kezdetek óta az Evangélium mint örömhír továbbadása a fő célunk. Ezt különböző tevékenységekkel próbáltuk elérni. Az egyik ilyen az ifjúságnevelés, amelynek során nemcsak a jövő nemzedékével találkozunk, hanem az őket felnevelő családokkal is kapcsolatba kerülünk. A kapcsolatot minden szempontból nagyon fontosnak tartjuk. Úgy gondoljuk, a társadalmi szakadékot cigányok és nem cigányok között csak a két oldallal közösen tudjuk áthidalni.
Jól állnak a hídépítéssel?
Nehéz sikerekről beszélni a pasztorációban. Jézusnak is valahogy más cost-benefit rendszere van. Elég csak arra az egy bárányra gondolunk a kilencvenkilenccel szemben. Azaz egy megnyert lélek is hihetetlen nagy sikernek számít. Ám tényszerűen annyit elmondhatunk, hogy jelenleg hét – főként nógrádi – településen foglalkozunk közel száz roma származású gyermekkel és családjaikkal, valamint az őket körülvevő többségi társadalommal. Van olyan település, ahol a helyi önkormányzat szociális témájú döntésekben kikéri cigány testvéreink véleményét, ami szintén komoly lépés.
Hogyan kell elképzelni ezeket a falvakat, az itt élő családok életét?
Halmozottan hátrányos településekről van szó, halmozottan hátrányos helyzetű családokkal és gyermekekkel. Alacsony infrastruktúrával, kevés munkalehetőséggel. Jól példázza ezt az új központunk Szátokra költözése, ahol az iskola, a bolt és a kocsma is bezárt már. A kocsma épületét vettük meg, itt alakítottuk ki a közösségi házat. Alapvetően elmondhatjuk, hogy napi megélhetési gondokkal küzdenek az itt élők, sokaknak nincs jövőképe és motivációja sem.
Szátok településen az egykori kocsma épületét alakították át közösségi házzá, a helyiek közreműködésével. Cikkünket a munkálatokról készült fotókkal illusztráltuk. (Forrás: ceferino.hu)
Ilyen körülmények között valóban az ifjúságnevelés hiánya a legnagyobb probléma?
A kérdésre hirtelen az első apostolok szavai jutnak eszembe, amikor feléjük fordul a koldus: „Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom." [ApCsel 3,6] Számunkra a legfontosabb az Evangélium, az Örömhír továbbadása. Ezt csak személyes kapcsolatokon keresztül tudjuk megtenni. Az ifjúság talán a legnyitottabb az ilyen jellegű kapcsolatokra, függetlenül a környezettől, amiben él.
Miként valósul meg napról napra az ifjúságnevelés?
Két színtere van a nevelésünknek. Először is szigorú napirend mellett foglalkozásokat, illetve ellátást biztosítunk tanítás után az általános iskolásoknak. Hálózatunk különlegessége, hogy cigány emberek járulnak hozzá cigány gyermekek iskolai beilleszkedéséhez. A délutáni foglalkozások segítségével a mélyszegénységben élő családokból érkező gyermekek megerősödhetnek tanulmányaikban, hitükben és kultúrájukban, a krisztusi közösség megtartó erejét megtapasztalva. Feladatunknak érezzük azt is, hogy alapvető szükségleteikben is a gyermekek mellett álljunk. Gondoskodunk szerény, de rendszeres táplálkozásukról, tisztálkodásukról, ruházkodásukról, alkalmanként gyógykezelésükről is. Mindezek felett a legtöbb, amit a fiataloknak adni tudunk, az a kapcsolat Krisztussal, aki közösségünk alapja. Ezért életünk mindennapjait átszövi az imádság, mindemellett a nyári táborunk is hittantábor jellegű.
Ez tehát az első szint. Mi a második?
Az általános iskolások pasztorációjából az évek során kialakult egy ma már középiskolás-egyetemista réteg. Nem engedjük el az ő kezüket sem. Az ő pasztorációjuk alapvetően az elhintett mag védelmét jelenti, hogy ne ragadja el őket a világ, és bő termést tudjanak hozni.
A kamasz korosztály elfogadja a fiataloknak kialakított kötött napirendet?
Életállapotukból kifolyólag nem napi, hanem havi rendszerességgel tartunk nekik evangelizációs alkalmakat, ahol az őket körülvevő világ problémáiról és az azokra adható keresztény válaszokról gondolkodunk. Itt igen nagy hangsúlyt kap a közösségi élet és annak megtartó ereje, a tisztaság értéke, valamint a keresztény nagykorúság tudatos és missziós jellege.
Havi egy alkalom már megtartó erő lehet?
Közösségépítő programjainkon túl – mint a táborok és a biciklitúrák – velük vagyunk a virtuális világban is. Közösségünk a „világban van" ugyan, használja annak modern eszközeit, mégis az Egyre irányul. Természetesen helyi testvéreink továbbra is szeretettel fogadják az általános iskolai korosztályból kinőtt ifjúságunkat a hét minden napján a közösségi házainkban.
A falvakban mennyire meghatározó a vallás?
Százszázalékosan. A cigány kultúrának egyik különleges értéke a természetfölöttire, az Istenre való nyitottság. S a mi tevékenységünk is misszós jellegű. Miért pont Őt és tanítását hagynánk ki a mindennapi munkánkból? De a keresztény értékeket igyekszünk nem direkt módon és közösségben átadni gyermekeinknek. A kollégáink minden vasárnap együtt mennek misére, igeliturgiára a templomba a gyerekekkel. Van olyan településünk, ahol már a mi cigány gyerekeink vannak túlsúlyban a ministránsok körében.
A pasztorációban a vallás központi elem, ám a Ceferino Házról az olvasható, hogy kulturális erőtérként is működik. Miként kell ezt elképzelni?
Ahol jelen vagyunk, ott a településnek fontos, hogy a helyi iskolai, települési rendezvényen a „ceferinósok" valamilyen műsort adjanak elő. Előadásainkban kézzelfogható a cigány kultúra. Az ilyen alkalmak egymás méltóságát tisztelve, a társadalmi megosztottságot csökkentve telnek. Ezen felül igyekszünk a cigány gyermekek cigány identitását is erősíteni.
A képen balra Dúl Géza katolikus pap, a Váci Egyházmegye cigány kisebbségi lelkésze, a Ceferino Ház vezetője
Az ÉrMe Hálózat 2016. évi adventi jótékonysági árverésének bevételéből is kapott támogatást a Ceferino Ház. Ezt is a fentiek szellemében hasznosították?
A támogatást a középiskolásoknak szervezett pilot programunkra fordítottuk. A projekt célja az volt, hogy segítsük ifjúságunkat a munka világába orientálódni. Idén lehetőségünk nyílt a már kissé elavult cigánypasztorációs honlapunk megújítására. Azonban a régi oldalon lévő tartalmakat is szerettük volna feltölteni az új honlapunkra. Párhuzamosan ezzel, fokozódó igényt tapasztaltunk a fiataljaink részéről, hogy nyári diákmunkát végezhessenek. Ekkor született meg a két igény összekapcsolásának ötlete, s szerveztük meg az egyhetes diákmunka tábort. A projektben öt cigány középiskolásnak tudtunk munkát adni. Reggel közös imával kezdtük a napot, majd kezdődött a munka. Ezután közös ifjúsági programot szerveztünk a számukra Budapesten, illetve Balassagyarmaton. A résztvevők mind pozitívan értékelték a projektet, és mi, szervezők is úgy látjuk: fontos, hogy pozitív munkahelyi tapasztalatot élhessenek át a diákjaink, fiataljaink.
Nagy a munkanélküliség miatti elvándorlás a falvaikban?
Nem nagyobb a településeinken élő cigányok között, mint a hasonló helyzetben élő többségi társadalom rétegeiben, Nógrád megyében.
Helyben is tudnak boldogulni a pasztorációban részt vett roma fiatalok? Tud ebben valós segítséget nyújtani a program?
Szerintünk az Evangélium öröme nyújtja a megoldást. Ahogy az Evangéliumot egyre jobban elkezdjük élni, és az elkezd hatni ránk, úgy a meglévő élethelyzetünket is más szemmel kezdjük látni és élni. Ez életminőségi javulást jelent mindnyájunk számára.
A pasztorálásban részt vevő roma emberek példát tudnak ebben mutatni a roma fiataloknak?
Igen. A társadalmi szakadék miatt a kommunikáció is jóval könnyebb akkor, ha cigányok is kiveszik részüket a pasztorációból. A gyermekek nevelése során cigány testvéreink megmutatják, hogy van más életvitelre is lehetőség, amely elérhető számukra. Ez a példa reményeink szerint „ragadós" és követendő.
Meszleny Zita
