„A mondatok valós súlyát és erejét, szellemi lendületét azok az ÉRTÉKEK adják, amelyekre, ha kimondatlanul is, de mindenkor hivatkoznak. Ha valaki eltérő értékek alapján áll, mint mi, és ezt nem vesszük észre, akkor úgy is esztelenségnek fog tűnni a mondandója, ha logikája hibátlan. Kognitív disszonanciánk pedig leírhatatlan lesz. Ennek megkerülésére valószínűleg az érvelés szigorúságának szabályait elengedő FELHÁBORODÁS fog legelső menekülő útként adódni. Ez pedig már legtöbbünket feljogosítani látszik a másik minősítgetésére.
A vita magreaktora tehát nem olyan kérdések szintjén dübörög, hogy jó dolog-e az idegenforgalom fellendülése a Normafánál, vagy hogy melyik politikus zsebe mint dagad vastagabbra a beruházás kapcsán, s nem is arról szól, hogy jobb-e a levegő egy sífelvonó alatt, mint sífelvonó nélkül. Sokkal inkább annak a középmély világnézeti különbségnek a szintjén forrong, amely az egyik oldallal azt mondatja: "a civilizációnak épülnie kell, a bevételek növekedése nemcsak kellemes, de egyenesen szükséges, egy sportkomplexummal értéket építünk, a modern ember felvilágosult és jó (valószínűleg megoldja tehát, hogy ne tapossa el a tiszteletre méltó, de amúgy kurva felesleges csíkos boglárkalepkét), stb.", míg a másik oldallal azt: "a civilizáció már rég veszélyesen nagyra duzzadt, a zöldterületek emberi jelenléttől még úgy-ahogy szabad rezervátum-foltjait védenünk kell, a test, lélek és környezet harmóniája az, ami nem csak kellemes, de egyenesen szükséges, egy erdő óvandó, sőt tőlünk telhetően önmagaként kivirágoztatandó érték, a modern ember anyagias és rövidlátó (valószínűleg megoldja tehát, hogy a tiszteletre méltó, de amúgy kurva felesleges sport örve alatt még jobban megtömje a zsebét, miközben élőlények utolsó természetes élőhelyén csörtet keresztül) stb."
Nem arról van szó, hogy másként látjuk az eszközöket a világ megmentésére. A világ megmentését, sőt, magát a világot gondoljuk egészen eltérő módon. A dolog normatív színezetet kap. Nem csak arról szól már, milyen a világ, sokkal inkább arról, milyennek kellene lennie. "A világ ilyen, ehhez kell alkalmazkodni, és a peremfeltételek figyelembevételével kell megtalálnunk az optimális megoldást." - mondja a fontolva haladó hozzátéve: "Aki azt hiszi, hogy nem fog pofára esni és másokat is pofára rántani, ha tulokként nekiront a peremfeltételek korlátainak, az felelőtlen sötétzöld vadbarom." A másik azonban valójában ezt mondja: "Baj, hogy a világ ilyen, a rossz peremfeltételeket mi magunk teremtjük és tartjuk életben, ezek megváltoztatásán kell mindenek előtt munkálkodnunk." S hozzáteszi: "Aki a rossz peremfeltételek megváltoztatásának munkáját meg akarja spórolni, aki azokban megnyugodva keres félmegoldásokat, s azt hiszi, hogy majd Haladás bácsi úgyis kitalálja, hogyan ne pusztuljunk majd el nyomorultul a ránk szakadó bábeli torony poklában, az korlátolt, gyáva, (sőt gyaníthatóan valahonnan rövid távú hasznot leső) gátlástalan technokrata".
A teljes gondolatmenet itt olvasható:
http://viridis.hu/blog/48/403/kik-azok-a-sotetzoldek
