„És mi lesz a jel előtte?" – kérdezik Jézust a tanítványok az utolsó ítéletről, amikor a díszes templomokból majd „kő kövön nem marad". Miért szeretnénk ezt tudni? Fel lehet készülni az ínséges időkre, az üldözésre? S felkészülve talán ki lehet kerülni?
Hogy megértsük mind a kérdést, mind a választ, nem árt emlékeznünk arra, mikor tették fel neki a kérdést a tanítványok. Jézus épp megdicsérte az özvegyasszonyt adományáért. A „szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más" – tanította őket, majd megindokolta: „Mert a többiek feleslegükből adták az adományt, ő azonban mind odaadta, ami szegénységétől telt: egész megélhetését." Mennyire elkeserítő lehetett számára a tanítványok értetlensége és érzéketlensége, hogy a templom szépségét dicsérték, főleg eddig a díszes fogadalmi ajándékokat. Azokkal a gazdagok, első sorban Heródes fitogtatták hatalmukat és vélt jámborságukat. Nem azt kellett volna inkább kérdezniük, hogy „Mester, akkor ugye jól értettük: „ennek a szegény asszonynak a szerény adománya felülmúlja még a Templom minden pompáját is?"Mert hisz Jézus épp ezt magyarázta nekik.
Kiss Ulrich blogbejegyzése teljes terjedelmében itt olvasható:
http://ulrichblog.wordpress.com/2013/11/15/evkozi-33-vasarnap-c-ev-a-helyes-latoszog/
