Az adóbevételek maximalizálására törekvő kormányzat a 2006 utáni években egyszerűen figyelmen kívül hagyta a magyar gazdaságnak a szakirodalom által bőségesen dokumentált dualitását. Azt, hogy a minimális tőkeerejű, alacsony termelékenységű, gyakran teljes joggal „kényszervállalkozásnak" tekinthető cégek a rendkívül magas, elsősorban a foglalkoztatást terhelő adók megfizetése mellett egyszerűen életképtelenek. Ezeket az adómértékeket ugyanis a jóval erősebb gazdasági szereplők teherbíró képességéhez méretezték. Esetükben az „adóelkerülésnek" nem a pontos adófizetés, hanem a gazdasági aktivitás megszüntetése az alternatívája.
Ez tömegessé válva súlyos társadalmi-gazdasági következményekkel jár: közismert, hogy az Európai Unióban – Máltától eltekintve – Magyarországon a legalacsonyabb a gazdasági aktivitás rátája. Bár önmagában természetesen jogos törekvés volt a „jogkövető adózói magatartás" kierőszakolása, ennek végrehajtását vélhetően fontos egyéb, a gazdasági realitásokkal összefüggő információk elhanyagolása kísérte.
Török Attila közgazdász cikke teljes terjedelmében itt olvasható:
http://kommentar.info.hu/iras/2011_6/gazdasag_es_onamitas
