„Egyértelmű, hogy a fajok kipusztulása mögött az emberi tevékenység az ok: az ipari mezőgazdaság, a fakitermelés és a nagy infrastrukturális beruházások szűkítik az élőlények életterét, a fosszilis energiahordozókra támaszkodó gazdaság pedig hozzájárul a klímaváltozáshoz.
De mit kezd ezzel a kapitalizmus? Hát egyre kreatívabban próbálja kiaknázni a bolygó megmaradt erőforrásait – legalább is Christopher Wright és Daniel Nyberg szerint, akik Climate Change, Capitalism and Corporations című, tavaly megjelent könyvükben írtak erről. A tőzsdei cégek ugyanis meg akarnak felelni a Wall Street nyomásának és a fogyasztói elvárásoknak is. Az erőforrások végessége persze nem titok e nagyvállalatok előtt sem, de sok eszköz van a kezükben arra, hogy egyrészt elrejtsék, valójában mekkora kárt is okoznak, másrészt pedig vagyonukat felhasználva terjesztik, hogy nincs is klímaváltozás, vagy legalább is tesznek azért, hogy a fejekben nagy legyen az ezzel kapcsolatos bizonytalanság.
(...)
Ezek után egyértelmű, olyan új rendszert kell építeni, amiben a gazdaság virágzása jól megfér az emberi jólléttel, vagyis ahol a fejlődés fenntartható. Bármennyire is meglepő, a megoldás létezik. A helyes irányt a cégek új generációja mutathatja meg.
Két fontos kulcsszót kell megjegyeznünk: agilis projektmenedzsment és munkavállalói tulajdon.
Az amerikai piacon például a legnagyobb pénzügyi intézmények és vállalatok alapkezelői tulajdonolják a tőzsdén jegyzett társaságok 70%-át. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonosok nagy részének valójában nincs sok köze azokhoz a közösségekhez, ahol az általuk – részben vagy egészben – tulajdonolt cég valójában működik. A magas tulajdonarány miatt ezeknek a cégeknek az életéről egy szűk kör dönt.
Miközben sok startupnál a tulajdonmegosztás ennél „egészségesebb", vagyis a munkavállalók is részesülnek abból az értékből, amit a cég termel. Persze nem a szívjóság okán. Induló cégeknél a tulajdonrész értéke egészítheti ki az alacsonyabb fizetést, és később motivációnak sem utolsó, hiszen a munkavállaló jól felfogott érdeke, hogy saját részének értéke is növekedjen: vagyis igyekszik jól dolgozni.
(...)
Az újfajta felfogást képviselő amerikai cégeknél a döntésbe beleszólást engedő tulajdonosi hányad nem kevesek kezében koncentrálódik, mint például a tőzsdén. A „modern" cégeknél épp ezért az együttműködés nagyon magas szinten tud megvalósulni. A szervezet sokkal rugalmasabb is, ez pedig fekszik az agilis menedzsmentmódszereknek. Ennek lényege, hogy nem a folyamatokra kell a hangsúlyt helyezni, hanem az egyénekre és a köztük lévő interakcióknak, a változásokra való azonnali reakció pedig felülírja a terveket (jellemzően a szoftverfejlesztők dolgoznak így, például a szoftvert amilyen hamar lehet, kidobják a piacra, és a felhasználói visszajelzések alapján haladnak tovább).
Az agilis módszertan nem újdonság, az viszont igen, hogy az azt alkalmazó cégek újfajta menedzsment-struktúrákkal kísérleteznek, aminek egyik legjelentősebb hozadéka, hogy az alkalmazottak „több hatalomhoz" jutnak, mint a hagyományos struktúrában dolgozó vállalatoknál.
Ezek közül is a legismertebb a holocracy (holokrácia).
A holocracy lényege, hogy „kivonja" a hatalmat a hagyományos szervezeti hierarchiából és szétteríti azt az egész szervezetben a különböző, jól meghatározott szerepeknek (és nem munkaköröknek) megfelelően. Így mindenki tudja mi a dolga, és végzi is azt, anélkül, hogy egy-egy kisfőnök ellenőrzné, mindenki megfelelően halad-e.
Több, ismert vállalkozás is próbálkozik ennek az együttműködési módszernek a bevezetésével és folyamatos javításával (például a Zappos vagy a Medium). És vannak, akik már lassan ezen is továbblépnek, a seattle-i Valve Software-nél az alkalmazottak például kiválaszthatják, hogy milyen projekten akarnak dolgozni – majd az így létrejövő projektcsapatok újrarendezik az irodát és belevetik magukat a munkába.
Mindezek apró lépések egy új rendszer kiépítése felé, mely a munkavállalót magát jobban értékeli, mint azt, amit a munkavállaló képes előállítani. Azáltal, hogy a munkavállalók nagyobb teret kapnak a vállalati döntéshozatalban, a szervezetek képesek lehetnek arra, hogy döntéseiket a bolygó és annak lakói érdekében hozzák meg."
A teljes cikk itt olvasható: Forbes.hu
