Az ÉrMe Üzleti Hálózat 2011. decemberi jótékonysági árverésén – többek között – a Mélyben és Reményben Alapítványt támogatta, mely Kaposvár környéki falvak mélyszegénységben élő családjait segíti. Az alapító, Lelovics Béla, egy informatikai cég tulajdonosa, bár Kaposváron él, a budapesti ÉrMe-klub tagja. Őt kérdeztük, hogy megismerkedjünk a szegények érdekében végzett munkájukkal, s hogy közelebbről lássuk, milyen közegben hasznosult az ÉrMe-támogatás.
– Két éve alapítottad meg a Mélyben és Reményben Alapítványt. Hány családdal foglalkoztok jelenleg?
– Huszonhárom családdal foglalkozunk rendszeresen. A falvakban, ahol jelen vagyunk, még Borsodnál is rosszabb a helyzet, tényleg nincs semmi munkahely, és a támogatások se érnek el ide. Rengeteg a csonka család; általában apa nincs, és néha azért, mert börtönben ül. Az alapítványt építész és mentálhigiénés ismerősünkkel, Mohayné Farkas Ibolyával (ő a szíve, lelke és motorja), a kuratórium tagjaival és számos önkéntessel csináljuk közösen. Személyre szabott segítséget adunk a családoknak, ugyanakkor képessé próbáljuk tenni őket arra, hogy szűkös lehetőségeiken belül önállóan alakíthassák az életüket.
– Hogyan juttok el egy családhoz? Hogyan találjátok meg azokat, akik tényleg leginkább segítségre szorulnak?
– Mindegyik családdal közvetlen kapcsolatunk van, az alapítvány egyik kuratóriumi tagja pedig hitoktató: munkáján keresztül ismeri a szülőket, valamint a családok hátterét, így tényleg ott tudunk segíteni, ahol a legnagyobb a szükség. Minden családot elvállal egy önkéntes: onnantól kezdve ő jár ki hozzájuk, ő viszi az ételt, ő kérdezi meg, hogy mire van szükségük, ő beszélget velük. Egyfajta mentálhigiénés kapcsolat is kialakul a segítettekkel. A személyes kapcsolatnak köszönhetően valóban azt tudjuk adni a családoknak, amire éppen szükségük van: ha harmincnyolcas cipő kell, akkor azt viszünk, ha gyógyszer kell, akkor azt. Emellett folyamatosan azon vagyunk, hogy öngondoskodásra neveljük a támogatottakat. Több családnak például segítettünk a vízbevezetésben, mert csak szennyezett vizű, ásott kút volt az udvarukon. Adtunk kölcsön szerszámokat, hívtunk szerelőt a bekötéshez, de a vízvezetékek nyomvonalát a nagyfiúnak vagy az apának kellett kiásnia. Volt, aki már aznap estére megvolt az egésszel!
– Visszatekintve az alapítvány elmúlt két évére, mi volt a legnagyobb sikeretek?
– Amikor valaki ennyire mélyen van, már az odafordulás nagyon sokat jelent, ezért nehéz kiemelni egy dolgot. De például azt sosem fogom elfelejteni, amikor egy ötgyermekes családban a középső gyerek a mi segítségünkkel tanult meg beszélni. Már nem volt kicsi, mégsem tudott egy szót se: csak fel-alá rohangált a szobában, és beszéd helyett ugató hangokat adott. Kiderült, hogy az anyának fogalma sem volt arról, hogy a gyerekhez beszélni kellene. A szülőket legalább annyira nevelni kell, mint a gyerekeket. Meg kellett tanítani az anyát arra, hogy beszélgessen a gyerekeivel. A kilátástalan pangó helyzetből, személyes és anyagi támogatásunkkal elindultak a fejlődés útján: rendbe hozták a tetőt, bevezették a vizet, csirkeólat építettek és újabb terveik vannak.
– Milyen forrásai vannak az alapítványnak? Miből finanszírozzátok az általatok támogatott családok ellátását?
– Elsősorban jószándékú embereket, támogatókat keresünk, illetve jótékonysági hangversenyt is szerveztünk. Ötezer forint értékű élelmiszercsomagot viszünk havonta egy-egy családnak, tehát évi hatvanezer forinttal valaki hozzájárulhat egy család egész éves élelmiszer-támogatásához. Ez szerintem nem beláthatatlan összeg. A támogatást kizárólag a támogatottak kapják, mivel mi magunk segítünk: saját kocsinkkal, szabadidőnkben megyünk ki a családokhoz.
– Lelkileg mit tud adni a segítés?
– Az alapítvány tagjai és az önkéntesek hetente járnak ki. A szülők mellett elsősorban a gyerekkel foglalkoznak: korrepetálás, hittan, játék, közösségi tevékenységek, személyes beszélgetés. Idealisták is vagyunk, meg nem is. Van, aki bírja ezt a munkát, van, aki nem, és abbahagyja. A sikerek mellett számos kudarc is ér: sokszor átvertek minket, eljátsszák a bizalmunkat. De hát az élet is ilyen, ott sem tökéletes minden. Viszont ha már a harmadik biciklit viszem valakinek, és látom, hogy az előző ki van dobva a hóba, és nem vigyáz rá, megmondom, hogy az életben nem kap többé biciklit, ha nem tudja megbecsülni. Ezután beviszi a biciklit. Eddig három gyereket juttattunk katolikus kollégiumba, ahol fűtenek, foglalkoznak velük. Nyolc alkalommal tartottunk nyári tábort, amin 25-30 fő vett részt, és tizenhárom gyereket vittünk a Balatonhoz. Ott laknak tőle 50 km-re, de még életükben nem látták. Ezeknek az embereknek a többsége még a saját faluját sem hagyta el soha.
– A LeloSoft Kft. ügyvezetőjeként szoftverfejlesztéssel, adatbázis-kezeléssel foglalkozol. Mit érdemes tudnunk a vállalkozásról?
– Cégünk a MÁV-nak dolgozik, több különálló országos lefedettségű szervezetnek. Pár év alatt több mint ezer főre nőtt a rendszereinket alkalmazó kliensek száma. A MÁV teljes tárgyi eszköz és anyagnyilvántartása, valamint rendkívül bonyolult szabályozottságú ruhagazdálkodása (több mint 30 ezer fő) a mi IT rendszereinket használja. A stratégiám mindig az volt: többet adni, mint amiben megállapodtunk. Úgy gondolom, ha becsületesen dolgozunk, és jóval többet adunk a megbeszéltnél, akkor miért keresnének más céget a feladatra? Ez hosszú távú stratégia, és 28 éve működik. Persze semmi bizonyosság nem következik abból, ami eddig történt. Lehet, hogy holnap minden más lesz. Ezért azt tartom, hogy nem szabad ragaszkodni a dolgokhoz, tudni kell elengedni is őket. Viszont minden olyat, amit megtehetek, tegyem meg. Tevékenységünk: egyedi IT rendszerek tervezése, fejlesztése, üzemeltetése, support, kommunikációs és adatbázis jellegű tevékenységek. A rendszereink testreszabott, egyedi, kompakt rendszerek; gyorsak, mert csak olyan dolgok vannak bennük, amire valóban szükség van. Úgy gondolom, hogy ez teljesen megegyezik a világban levő tendenciával, például hogy nem a teljes CD kell, hanem csak 1-2 szám, de az mielőbb, és mérsékeltebb áron. A fejlesztések mellett a rendszereinket mindvégig üzemeltetjük. Akár évtizedeken keresztül követjük az állandóan változó ügyvitelt, a struktúrákat, programokat folyamatosan fejlesztjük, illetve – amennyiben szükséges – megújulva merőben új rendszerekre cseréljük. Példa erre a „VEGA" nevű online rendszerünk, melyet fél éve sikeresen vezettünk be.
– Mit jelent számodra az ÉrMe?
– Gyakran felmerül bennem a kérdés, hogy hogyan maradhat az ember a Jóisten közelében cégvezetőként. Jó olyan emberekkel találkozni és beszélgetni, akik hasonló helyzetben vannak. Kiváló kezdeményezésnek tartom például az összekovácsolásokat, ahol a felszínen túl is meg tudjuk ismerni egymást.
R. L.