Bejelentkezés
English
ÉrMeHáló
||
Főoldal | Hírek

Keresztényként az adóhivatalban

2015. 03. 25.

„Szolgálatnak tekintettem a munkámat, de szolgalelkű nem voltam."

 

Évek óta visszatérő vendége az ÉrMe Budapest Klubnak is, a Nemzeti Adó-és Vámhivatal főtanácsosaként, szakmai tanácsadójaként rendszeresen tartott előadásokat országszerte az aktuális adózási szabályokról. Lepsényi Mária – aki nemrég ment nyugdíjba – mindig nagy hozzáértéssel, empátiával válaszolt a klubtagjaink adózással kapcsolatos kérdéseire; így nem is csodálkozunk, amikor az ÉrMehálónak adott interjú közben kiderül: ő is hívő keresztény.

 

– Meglepve fogadtuk a hírt, hogy nyugdíjba vonul...


– Igen, 43 év munkaviszony és ezen belül 26 év adóhivatali munka után nyugdíjba megyek, a közszolgálatban ezt törvény írja elő. Én szerettem közszolga lenni. Alsószentivánon, a szülőfalumban, amikor egyszer azt mondtam a nagyapámnak, hogy nyolctól fél ötig tart a munkaidőm, ő így válaszolt: „rendes embernek nem munkaideje, hanem szolgálati ideje van". Én szolgálatnak tekintettem a munkámat, de szolgalelkű nem voltam. Ami az adóhivatalban rossz volt, az ellen mindig küzdöttem, igyekeztem a rossz kereteken változtatni, és a Jóisten segítségével ez sokszor sikerült is. Ha emberek sorsa van a kezünkben, akkor mindig az egyetlen, egyedi embert kell látnunk mindenkiben.


– Milyen területen dolgozott a hivatalban?


– A magánszemélyek adóztatása volt a szakterületem, egyéni vállalkozókkal és őstermelőkkel foglalkoztam. A bevallások előkészítése, a tájékoztatás, szakmai irányelvek összeállítása volt a feladatom. Megszerettem ezt az adózói kört, harcoltam is értük, ha tehettem. Az őstermelők különösen közel álltak hozzám, talán azért, mert én is falusi vagyok. És ez végképp nem olyan munka, hogy csak úgy megterem, amit elterveznek – az terem meg, amit az időjárás megenged. Persze más vállalkozások esetében is sok bizonytalansági tényező lehet. Mi közelről láttuk ezt, és igyekeztünk a jogszabály-előkészítés felé ezeket a szempontokat továbbítani, jelezni az észrevett hibákat.


– És ezeket figyelembe is vették?


– Igen, sokszor figyelembe vették. Persze a gombot a Parlamentben nyomják...


Keresztényként az adóhivatalban– Mennyire jellemző az adóhivatalban az az emberközpontú szemlélet, amit ön képviselt?


– Tudom, vegyes a közszolgálatban dolgozók megítélése, de elmondhatom, hogy általában jószándékú emberekkel dolgoztam együtt. Én még a Vámosi Nagy Szabolcs-féle „nagy iskolához" tartozom, amelyik az adóhivatalt felépítette Magyarországon 1987-ben, és kidolgozta a magánszemélyek adózásának alapjait. Nagyon termékeny időszak volt az emberileg is és szakmailag is. El tudtuk fogadtatni és meg tudtuk kedveltetni az emberekkel az adózást.


– Ezt a „megkedveltetést" komolyan mondja?


– Ebből a szempontból nagyon hasznos volt az a – mainál szélesebb körű – lehetőség, hogy az adó összegét csökkenteni lehetett, ha valaki adakozott. Ez segített tudatosítani, hogy az adózás a közösséget szolgálja, és hogy végső soron a javaink csak „átfutó tételek" ezen a világon. Az a dolgunk, hogy gondoskodjunk másokról, segítsünk másoknak.


– Sokan azért megkérdőjeleznék azt az állítást, hogy általános lenne az adóhivatalban – illetve talán bármelyik állami hivatalban –, hogy az egyes embert veszik figyelembe, empátiával kezelik a gondját-baját...


– Azt gondolom, a fő szemlélet most már egyre inkább ez; azt várja el az állam a hivataloktól, hogy ügyfélbarát, ügyfélcentrikus gyakorlatot folytasson. Talán az is probléma, hogy az adózók nem mondják el, hogy mi a bajuk; azt gondolják, hogy amiről nem beszélünk, az nincs. Pedig érdemes feltárni a helyzetet, mert egészen váratlan módon tudunk segítséget kapni – még egy adóhivatali munkatárstól is. Persze minden fának van árnyéka, a hivatalban dolgozók sem mindig tökéletesek.


– A szóbeszéd szerint az adóhivatal ellenőreitől elvárják, hogy bizonyos mennyiségű büntetést produkáljanak, azaz teljesítsék az előírt bevételi tervet... Ez nem éppen arra ösztönzi őket, hogy méltányosak legyenek, és az embert lássák az adózókban.


– Nincs ilyen elvárás. A fő feladat a prevenció, hogy segítsünk az adózóknak teljesíteni a kötelezettségeiket. Az elvárt bevétel inkább arra vonatkozhat, hogy a hivatal hajtsa be a kintlévőségeit, vagyis azt az adót, amit az adózók bevallottak, de nem fizettek be.


– Amikor egyeztettük ezt az interjút, azt írta: tanúságtételre is alkalmas lehet ez a nyilatkozat. De ha nem írta volna, az eddigiekből akkor is kiderült volna, hogy hívő keresztény emberrel beszélgetek.


– Igen, keresztény családban nőttem fel. A szülőfalum, Alsószentiván régi búcsújáróhely, Magyarországon ide került Fatimából az első Mária-kegyszobor. Ez meghatározta a neveltetésemet. Aztán Pesten egyházi gimnáziumba kerültem – volt is ebből átmeneti hátrányom a továbbtanuláskor –, és azóta is igyekszem megtalálni a helyem a keresztény közösségben, az egyház szolgálatában. A jézusi értékrend nagyon megkönnyítette, hogy a munkámat empátiával tudjam végezni, szolgálatnak tudjam tekinteni. Nem tudtam volna így végigcsinálni az elmúlt 26 évet, ha csak munkahelynek tekintettem volna az adóhivatalt. Ennek köszönhetem azt is, hogy amikor valahol előadást tartottam, majdnem mindig szeretetteljes hangvétel alakult ki – pedig sok helyen eleinte háborgó, ellenséges hallgatóság fogadott. Aztán megnyugodtak: megértették, hogy a hangerő nem erő... Szoktam imádkozni is azokért, akiknek előadást tartok, ahogy egyébként a munkatársaimért, főnökeimért is.

 

Keresztényként az adóhivatalban   Keresztényként az adóhivatalban

Az alsószentiváni kápolna és a Mária-kegyszobor

 


– Az ÉrMe-klub tagjaiért is imádkozott, amikor hozzánk jött előadást tartani?


– Igen, még az előadás előtt, a vacsora ideje alatt kértem a Szentlelket, hogy legyen közöttünk. Mindig éreztem, hogy az ÉrMe-klubban nagyon jó lelki erőtér van; hogy itt minden más, mint egy szokásos előadáson.


– Az ÉrMe tagjait jelentős részben az a kérdésfeltevés tartja össze, hogy hogyan lehet vállalkozóként, üzletemberként jó kereszténynek lenni. Amit ön eddig elmondott, abból az máris kiderült, hogy az adóhivatalban is lehet jó kereszténynek lenni. Így azt kérdezem: milyen tanácsot adna – ezúttal nem adóügyit – a keresztény vállalkozóknak?


– A legfontosabb a személyes megtérés, hiszen ebből alakul ki az értékrend – és egy vállalkozó esetében ebben az is benne van, hogy a bárányság nem azonos a birkasággal... Biztatnék mindenkit arra, hogy imádkozzon, forduljon Istenhez a gondjaival, hiszen Isten nagyobb dolgokat tud velünk művelni, mint amit mi magunk eltervezünk. Legyenek körültekintőek, de legyenek bizalommal mások iránt; nem lehet úgy élni, hogy azt feltételezzük, hogy mindenki csak lop, csal és hazudik. Ha őszintén beszélnek a problémáikról, hamarabb fognak segítséget kapni. És ne menjenek bele olyasmibe, amiről látszik, hogy nem egészen tiszta ügy. Láttam olyat, hogy valaki ilyen esetben inkább lemondott a bevételről, de aztán más úton-módon váratlanul a többszörösét kapta ennek. Nem azt akarom mondani, hogy ez mindig így történik, de az biztos, hogy aki a lelkiismeretére hallgat és Isten akaratára figyel, az valamiképpen jól fog járni.


– Mik a tervei a nyugdíjas évekre? Folytatja valamilyen módon a szakmai munkát?


– Egy kis cikkírás még belefér a szakmai életbe, de egyébként inkább Alsószentivánra szeretnék több energiát fordítani. Most bekerültünk a Mária Útba is, és így sok ott a tennivaló a plébánia körül. Szeretném a régi ismerősöket is összegyűjteni, hogy kialakuljon egy helyi támogató közösség.


– Nem gondolt arra, hogy immár önálló vállalkozóként adhatna adózási tanácsokat – akár az ÉrMe-tagoknak is?


– Az ÉrMe-tagoknak szívesen segítek, eddig is többen megtaláltak, és ha tudtam, válaszoltam a kérdésükre. Mások is mondogatták, hogy „na most majd elmész vállalkozónak", de az az igazság, hogy én még nem gondolkodtam ezen. Épp csak „hazaköltöztem" a munkahelyemről... Szakmai anyagok írására azért a jövőben is lesz lehetőségem, sőt még előadások is vannak hátra. De most jön majd a nyári lelkigyakorlatok ideje, egyelőre inkább ez és ehhez hasonló dolgok foglalkoztatnak, továbbá a szüleimtől örökölt kertünkben is sok a tennivaló.


B. G.

 

 

 

BGA

Segélyakciónk 

Nyitólap
Gyűjtés az ukrajnai menekültek megsegítésére - a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat Kárpátalján végzett munkáját támogatja az ÉrMe Hálózat.

Tovább»

Könyvtár 

Ajánlott olvasmányok keresztény vállalkozóknak, cégvezetőknek

Nyitólap

Van, ami még hiányzik a listából? Várjuk olvasóink javaslatait.

Tovább»

ÉrMe Hálózat
ÉrMe Alapítvány
ÉrTe Nonprofit Kft.
Érme Budapest Klub
ÉrMe Páty Klub
ÉrMe Junior Klub
ÉrMe Bakony Klub
ÉrMe Kaposvár Klub
ÉrMe Benedictus Klub
ÉrMe Vác Klub
ÉrMe Építőipari Kerekasztal
Alapinformációk
Rólunk
Bemutatkozó-kiadványunk
ÉrMe-kapcsolat
Honlap-impresszum
Statútum
Statute in English
ÉrMe Brochure
Társadalmi szerepvállalás
Ügyek és projektek
Az üzleti vezető hivatása
Szövetségeseink
ÉrMe-könyvtár
  ©2012 ÉrMe Alapítvány  |  Impresszum  |  Médiaajánlat  |  Adatvédelem