„Van viszont egy-két olyan dolog, amin mintha nem gondolkodtunk volna eleget.
Az egyik az a kérdés, hogy: miért? Miért alakult ki ez az egész, túl azon, hogy "mert gonoszak és pénzéhesek a bankok"? A megoldáshoz vissza kell nyúlnunk a XIX. század második felére, a szociáldemokrácia megerősödéséhez. Azzal, hogy a század első felében tízmilliók jutottak a földosztások révén tulajdonhoz, majd a második felében politikai jogokhoz (amit később egyre inkább kiterjesztettek - nők, életkor lejjebb vitele, kisebbségek), felborult a társadalom szokásos hierarchiája. A felső 10% a pozícióit, hatalmát és gazdagságát előtte vagy erővel, vagy törvénnyel, vagy más úton tudta biztosítani. A frissen megjelent tömegek viszont egyre nagyobb szeletet akartak mind az irányításból, mind a jólétből. Ez az igény csapott át két szélsőséges eszmerendszeren keresztül két világháborúba. A közös Európa megszületését már pontosan az a gondolat vezette, hogy a növekvő fogyasztáson és jóléten keresztül elkerülhető a háború (Panem et...).
A gazdaságilag és politikailag is egyre nyitottabbá váló világ valóban hatalmas erőforrásokat szabadított fel és mintegy három évtizeden keresztül jelentősen emelkedett a jólét a világban. A 70-es évekre viszont találkozott néhány egymással ellentétes folyamat, ami felborította az addigi növekedési egyensúlyt. Mintha elfelejtettük volna az a makroökonómiai képletet, hogy a gazdasági növekedés a népességnövekedéssel és a technológiai fejlődéssel együtt valósul meg. Ha a népesség nem nő, akkor a növekedést csak a technológiai fejlődés tudja biztosítani.
Emellett pedig megjelent két olyan tényező, amivel korábban nem számoltunk: egyrészt a technológiai fejlődés egyre nagyobb üteme, ami növelte a VÁGYAKOZÁST, másrészt a freudista pszichológiával megtámogatott (bűntudat feloldása – Ernest Dichter) tömegmarketing, ami szintén fokozta a tömegeknek a még jobb élet utáni VÁGYAKOZÁSÁT.
A vágyak és lehetőségeknek ez a találkozása okozta azt, hogy az elit hatalmának megőrzését a további fogyasztás által csak hiteleken keresztül lehetett elérni. (Ugye emlékszünk még a félelemre a háborútól?) Így hát a GDP növekedést fetisizálva (Korten bemutatta, hogy a tényleges GDP állomány a fejlett világ nagy részében a 70-es évektől stagnál) a szavazatmaximáló politikusok az üzleti szféra asszisztálával elkezdték eladósítani az államokat. Az elmúlt 30 év növekedése jórészt hiteleken keresztül valósult meg."
A szerző Szabó Barnabás közgazdász, az Arteon Invest Zrt. vezérigazgatója, a Budapesti ÉrMe Klub tagja. Írásának teljes szövege a Facebookon olvasható:
http://www.facebook.com/notes/barnab%C3%A1s-szab%C3%B3/lesz-e-m%C3%A9g-nagyobb-%C3%B6sszeoml%C3%A1s-agg%C3%B3d%C3%A1s-a-glob%C3%A1lis-demokr%C3%A1ci%C3%A1%C3%A9rt/409596315731865