– A válság a bankszektornak bankadót, fix árfolyamú végtörlesztést hozott. Milyen hatással van ez cégetekre, a pénztechnikai szolgáltatásokkal foglalkozó SCH-ps Kft. (Schumicky Corp. Hungary-production & solutions) működésére?
– A cégnél jelenleg 19-en dolgozunk: még sosem voltunk ilyen sokan. A válság hatására mindig erősödik a feketegazdaság: az elbocsátottak megjelennek a feketemunkaerő-piacon, ahol csak készpénz létezik. Tehát az utóbbi időben inkább növekedett, mintsem csökkent a magyarországi készpénzforgalom a kártyás fizetésekhez képest. Mivel mi elsősorban pénzfeldolgozó gépekkel foglalkozunk, elmondható, hogy az eszközeinket használóknál a válság nem hozott visszaesést; nem kell kevesebb bankjegyet feldolgozni. Másrészről érezzük a válság negatív hatásait: két fő üzletágunk közül a szolgáltatás – a rendszereink karbantartása, javítása – az, ami megy, az új eszközök eladása már nem mutat ilyen kedvező képet: 2008 óta pang a piac. Összességében viszont a legnagyobb változást a cégek üzleti hozzáállásában tapasztalom.
– Mi változott?
– Csak az ár számít. Egyre többször kell tapasztalnom, hogy a nagy cégek önkényesen írnak ki pályázatokat, lehetetlen feltételekkel. Volt, hogy valaki 120 napos fizetési határidővel akart szerződni, de előfordult, hogy megpróbáltak aláíratni velem egy szándéknyilatkozatot arról, hogy a leendő szerződés ma még ismeretlen feltételeit előre elfogadom. És akkor a vaklicitről még nem is beszéltem: nem tudom, hogy kivel szemben, milyen termékkel szemben licitálok lefelé. Pedig úgy gondolom, vagyok olyan megbízható cég, hogy olyan árat adok, ami mindkét fél számára korrekt, tisztességes. Ezeken túl a pályázat kiírója nem köteles a legjobb ajánlatot tevő céggel szerződni, fenntartja ugyanis magának a jogot, hogy bármely résztvevőt választhassa. Ha a piaci résztvevők hajlandóak belemenni egymásnak ilyen alantas összeugrasztásába, az ahhoz vezet, hogy tönkretesszük egymást. Számos cégről tudok, amelyik inkább beszerzései áron alul értékesít, csak hogy bekerüljön valahova, és reménykedik, hogy majd egy karbantartási szerződéssel egyenesbe jön. Szerencsére nekünk az ügyfélkörünk elég széles: vannak köztük bankok, elég sok kaszinó a partnerünk, valamint Magyarország összes pénzfeldolgozó cége a mi gépeinkkel dolgozik. A magyar készpénzforgalom 98%-át a mi eszközeink dolgozzák föl.
– Ezek szerint gyakorlatilag nincs is konkurenciátok.
– Van, de nem ebben a nagyságrendben. Ha bemész egy bankfiókba, az előtérben látható készülékeket üzemeltetik a versenytársaink. A mi gépeink a hátsó traktusban vannak. Az a pénz, amit a kis gépeken leszámolnak, egy idő után bekerül egy pénzfeldolgozó céghez, ott pedig a mi gépeinkkel dolgoznak, mivel azok tudnak megfelelő sebesség mellett teljes minőségi válogatást és valódiságvizsgálatot végrehajtani. A konkurens cégek kínai, koreai, olcsóbb kategóriájú gépeket kínálnak, míg mi Németországból hozzuk be eszközeinket. Árban nem tudunk versenyezni egy kínai géppel, minőségben azonban igen. Lehet talicskával is, kamionnal is téglát hordani...
– Az SCH-ps Kft. csavar-nagykereskedelemmel is foglalkozik. Hogyan találkozik ez a terület a banktechnikával?
– A német csavarcég ugyan ezt a kérdést tette fel, amikor megkerestem azzal, hogy forgalmaznánk a csavarjait. Nekik is azt mondtam, hogy a két üzletág között a minőség iránti elkötelezettség a kapocs. Nekem és az öcsémnek is – aki egyben üzlettársam és barátom – nagyon fontos a kiváló minőség. Amikor még Solymáron építkeztem, a boltban láttam ezt a csavart, és nagyon megtetszett. Első osztályú anyagokból készült, élvezet volt vele dolgozni. Amikor később ismét vásárolni akartam belőle, nem kaptam: kiderült, hogy a magyarországi forgalmazó csődbe ment. Ekkor kerestem meg a gyártót. Elmondtam, hogy látok fantáziát a termékében, mert hiszek a minőségben. Ez a csavar nem a barkácsboltok csavarja: nem szakad le a feje, nem törik bele semmibe. A német gyártó az előző magyar partnerrel megégette a kezét, ezért ragaszkodott hozzá, hogy leinformálható céggel szerződjön. Ez is az oka annak, hogy végül az SCH-ps Kft. szerződött: a pénzfeldolgozó gépek forgalmazása miatt számos nagy német céggel állunk kapcsolatban, és ez megfelelő biztosíték volt a németeknek. De még egy adalék a biztosítékhoz: cégünk névválasztása nem volt teljesen tudatos, azt részben a körülmények hozták. Az egyetlen, amit szerettünk volna, hogy családnevünk szerepeljen benne. Ez mára több esetben bizonyult jó döntésnek, potenciális partnerek jobban bíznak olyan társaságban, ahol a tulajdonosok nevüket adják a vállalkozáshoz, kevésbé valószínű, hogy valaki a saját nevét tisztességtelen üzleti tevékenységgel vásárra vinné.
– Igaz a hír, hogy nemrég földet vásároltál a Bakonyban? Milyen terveid vannak vele?
– Váltani szeretnék. Gyermekkorom óta terveztem, hogy egyszer kipróbálom a tanyasi életmódot. Gyermekeim 2013 szeptemberében kezdik a gimnáziumot, terveim szerint ekkor már ott fogunk élni Zirc mellett. Eddigre még nem fog felépülni a birtok, ezért kinéztünk egy házat Zircen, a solymári házamat pedig már most árulom.
– Az agglomerációból egy tanyára – éles váltás.
– Operatív ember vagyok: az irodai munka és az adminisztráció nem nekem való. Korábban Svájcban dolgoztam egy reklámügynökségnél: utaztam a világban keresztül-kasul; a teherautó-hidraulika javításától kezdve a számítógé- javításon át a protokollfeladatokig mindenfélével foglalkoztam. Volt, hogy egyedül voltam, volt, hogy száz embert kellett irányítani egy roadshow-jellegű projektben. Ez nekem való volt: kinn lenni a terepen, új ötleteket, új dolgokat megvalósítani. Egy korábbi ÉrMe-klubon hangzott el: nem szerencsés az, hogy a magyar cégeknél gyakran egybeesik a tulajdonos és az ügyvezető személye: a tulajdonosi szemlélet ugyanis gátolja az ügyvezetői racionalitást. Ekkor határoztam el, hogy nem szeretnék ebbe a hibába beleesni.
– Miért éppen Zircre esett a választás?
– Balaton-mániás vagyok, de sajnos azzal meg kellett békélnem, hogy ott nem tudom megvalósítani azt, ami a fejemben van, és így messzebb mentem, mintegy negyven kilométerrel.
– Milyen terveid vannak a birtokkal?
– Tizenkét hektárt vettem: a területet Kakas-dombnak hívják, és már most biztos vagyok benne, hogy meg fogom rendezni a helyi kakasfesztivált. Már gyűjtöm a kakassal kapcsolatos ötleteket: kakasviadalt nyilván nem tarthatok, de például kakasröptető versenyt már igen. A terület besorolása szerint egészségügyi erdő: olyan vállalkozásokat lehet rajta működtetni, amelyek az egészségturizmussal kapcsolatosak. Szeretném, ha lennének szálláshelyek, nyaranta lehetne gyerekeket táboroztatni, de szeretnék állatokat is tartani, valamint beindítani egy sajtüzemet. Gyerekként, mint mindenki, én is a trappista sajton nőttem fel, de amikor Svájcban dolgoztam, rászoktam az igazi sajtokra. Ha minden feltétel adott lesz a sajtkészítéshez, Svájcból fogok hozni embert és technológiát. A sajttal nem akarok megjelenni sem az Auchan-ban sem a CBA-ban, beérem azzal, ha a saját vendégeimet meg tudom majd kínálni vele. Aztán persze meglátjuk.
– Jelenleg a Budapesti ÉrMe Klubot vezető grémium tagja vagy. Hogyan befolyásolja ÉrMe-tevékenységeidet a váltás?
– A klubvezetői mandátumom az év végén lejár, és már jeleztem, hogy nem fogom vállalni a továbbiakban a klubvezetésben a részvételt. A budapesti klubtagságomat egyelőre megtartom: addig, amíg a zirci klub meg nem alakul.
R. L.
