A keresztény csak értelmiségi lehet
Zsákutcába futott Bethlenfalvy Gábor az értelmiségre vonatkozó elmélkedésével, véleményem szerint az igazi keresztény csak értelmiségi lehet. Ebből fakadóan az igaz, hogy a „keresztény értelmiség" kifejezés zavaró, de csak azért, mert a „keresztény" fogalom önmagában hordozza az „értelmiség" fogalmát is, aki kereszténynek vallja magát, kötelessége értelmiséginek is lennie.
Természetesen az „értelmiség" meghatározása a kulcskérdés, de az a kiindulás, hogy „értelmiséginek azt az embert nevezzük, aki átlagosnál több tudás birtokosa" tévedés, két okból kifolyólag:
1. megállapíthatatlan, hogy milyen az átlagos tudásszint,
2. a tudásnak, az ismereteknek is vannak jellemzői és nem mindegy, hogy az értelmiségi tudás birtokosa miféle tudások birtokában véli magát értelmiséginek.
Közelebb kerülünk a kérdésre adható válaszokhoz, ha a tudások minőségét tekintve megkülönböztetjük a specialisták tudását a generalisták tudásától.
A specialisták (ezeket nevezi B.G. „szakértőknek"), egy-egy szakterület speciális ismereteinek birtokosai, és tudásuk elmélyítésével egyre szűkebb ismeretkörről egyre több tudásuk lesz, végül a semmiről mindent fognak tudni. Kedves ismerősöm szép karriert befutott fia a BMW konstruktőreként már kizárólag csak a dieselmotorok porlasztójával kell, hogy foglalkozzon, évek óta, napi 8 órában. Úgy is mondják, hogy a specialista a szakismereteinek gödrében egyre mélyebbre ássa magát, aminek az a veszélye, hogy elérheti azt a mélységet, hogy már nem lát ki a saját gödréből, és nem látja a többi specialistát, akik ugyanígy már a gödrük mélyén ásnak. Ha a különféle tudások birtokosai elveszítik az egymással való kommunikáció lehetőségét, mert egyik se lát ki a maga gödréből, vagy az egymással való kommunikáció képességét, mert már nem is értik egymás szavait, akkor keletkeznek az „írástudók árulásai".
A generalisták ezzel szemben a különféle szakterületek közti összefüggéseket keresik, azok jó ismerői, tudásuk elmélyítésével egyre tágabb körből vett ismeretek vizsgálatával foglalkoznak. Az ő csapdájuk, hogy az általuk vizsgált, egyre bővülő körű ismeretkörökről egyre kevesebbet tudnak, így a végén a mindenről a semmit fogják tudni.
Korunk egyik legnagyobb kérdése, hogy a kétféle tudás közt hogyan lehet kapcsolatot teremteni. Az egyik megoldás a sokoldalú személyes nyitottság, a másik a csoportos együttműködés.
A kereszténynek nem csak azt kell tudnia, hogy mik a vallása szabályai, egészen részletesen a mindennapjait, személyes kapcsolatait meghatározó módon, hanem azt is, hogy miért szükségszerű, hogy betartsa ezeket a szabályokat.
Ha nem tudja a hitére vonatkozó speciális és generális ismereteket összekapcsolni, nem fogja tudni megmagyarázni, se magának, se másoknak, hogy miért is úgy él, ahogy, nem lesz képes közvetíteni az „evangéliumot", a szeretet kultúráját saját környezetében, az idők jeleinek megfelelően megteremtve.
Az értelmiségi „kultúrateremtő alkotó".
Dr. Ónodi Gábor
okl. építészmérnök, egyetemi docens
Lehetséges, hogy az „értelmiségi" fogalmát túlságosan leszűkítettem, amikor azt többé-kevésbé a történelmi szereptévesztéseivel és bűneivel azonosítottam – bár azt hiszem, nem egészen alaptalanul tettem ezt, hiszen dr. Ónodi Gábor sem vitatja, amit ezzel kapcsolatban az értelmiségiekről jellemzésként leírtam. Viszont ha én – mint írja – „zsákutcába futottam" az elmélkedésemmel, akkor szerintem ő még inkább így járt azzal a fő állításával, hogy a keresztény csak értelmiségi lehet. Ebből az állításból ugyanis logikailag az következik, hogy aki nem értelmiségi, az nem lehet keresztény... Vagyis nem lehetnének keresztények mindazok, akik a szó általánosan használt értelmében nem értelmiségiek, és ők maguk sem tartják magukat annak; nem lehetnek keresztények például az asztalosok, a rendőrök, a vasúti kalauzok és még sokan mások. Sőt, mondjuk a halászok és a vámosok sem; esetleg át kellene gondolnunk, hogy némelyik apostol megérdemli-e, hogy szentként tiszteljük őt...?
Bethlenfalvy Gábor
Az eredeti vitaindító cikk itt olvasható >>
Várjuk a további hozzászólásokat is, melyeknek szívesen helyet adunk honlapunkon! (A szerk.)
