Dr. Rohály Gábor a fog- és szájbetegségek szakorvosa. Több felsőoktatási intézményben tanított borismeretet és borkultúrát. Tizenöt plusz egy évfolyamot élt meg Borkalauz című könyve, melyet részben társszerzőként írt Mészáros Gabriellával.
Mint a Magyar Kurír könyvismertetőjében olvasható, Rohály Gábor úgy érezte, meg kell írnia ezt a tanulmányt, nemcsak a téma teljes értékű bemutatása és feldolgozása céljából, hanem az elterjedt téves nézetek cáfolatára is. A téma összefoglaló feldolgozása eddig a hazai szakirodalomban nem jelent meg. Rohály doktor emlékeztet rá: Jézus az utolsó vacsorán átadta tanítványainak a testét és vérét hordozó anyagi szubsztanciákat. Ami ezzel kapcsolatban a legfontosabb, az az egész emberiségért bemutatott keresztáldozat. A bort és a kenyeret érzékszervekkel is észlelhető jellemzőik is alkalmassá teszik a nagy szerepre.
A tanulmány írójának mindent megelőző kérdése: mi a bor? A válasz: „Bor alatt a Vitis Vinifera család (Bortermő szőlő) terméséből sajtolt gyümölcslének, a sacharomyces cerevisiae törzsek (élesztőgomba, borélesztő) egyikének segítségével erjesztett alakját értjük." Ez természetesszerűen több-kevesebb alkoholt tartalmaz. Rohály Gábor számára az alapvető útmutatást az egyházi törvénykönyv, a Codex Iuris canonici (C.I.C.) (Szent István Társulat, 1986., Erdő Péter fordításában) negyedik könyve tartalmazza.
A szerző figyelmeztet: liturgikus célra csak a Vitis vinifera terméséből sajtolt és erjesztett szőlőféle felel meg a bibliai értelmezésnek, parancsnak: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" (Lk 22,19). Rohály doktor kiemeli, hogy némi hagyományismerettel és áhítatra törekvéssel a mai szentmiseáldozatban felismerhető az utolsó vacsora. Ugyanis minden ószövetségi kellék most is jelen van. A bor bódító fogyasztása teljesen hiányzik az eucharisztikus lakomából. Megtalálható viszont az önátadás felséges gesztusa. A szakrális bor megjelenése innen veszi eredetét.
Az ókori Palesztinában előállított borok tulajdonságainak vizsgálatához a szerző megemlíti a bibliai helyeket. Ezek egyike volt a kánaáni „kétemberes" szőlőfürt termőhelye Eskhol völgyében, Hebron mellett. (Nm 13,24). Sokat emlegetett rész a menyasszony éneke is az Énekek énekében (1,14), ez Engedi völgyéről szól. A bírák könyve még Silót emlegeti (21,20). Kiemelkedően jó minőségű volt a költőktől is megénekelt falernumi bor és a v. gazeticum is. A borkereskedés jelentős része piacokon és árveréseken zajlott. A nagyobb távolságra szállított borokat szerződésekkel kísérték. Jogilag többszörösen biztosítottak voltak, és a tevékenység egészen Nyugat-Indiáig terjedt. Figyelemre méltó, hogy a rögzült rituálék mellett az áldozati borok drágasága (az elengedhetetlen stabilitás miatt is) a pogány világban szűkítette a borfogyasztók körét.
A bor teológiája című könyv tartalmáról további információk olvashatók a Magyar Kurír cikkében >>
(A könyv szerzője a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület egykori elnökének – a fájdalmasan korán elhunyt Rohály Gábornak – az édesapja.)
