„Még 2015-ben (...) a Calvin College egyetemi boltjában vettem egy könyvet, amelyet John C. Knapp, a Samford University Frances Marlin Mann Etika és Vezetés központjának alapító igazgatója írt How the Church Fails Businesspeople (and what can be done about it) címmel. Most jutottam oda, hogy elolvassam és nem bántam meg, hogy anno „elvertem rá" 15 amerikai dollárt. A könyv élvezetes olvasmányt ad, és amiben igazi hozzáadott értéket ad, az az, hogy több oldalról figyeli a problémát és megoldásközpontú is egyúttal. A könyv üzenetei pedig nemcsak az USA-beli emberek számára érdekesek és tanulságok, hanem Magyarországon is.
(...)
A teológiai oktatás, a lelkészképzés nagyon erős filozófiai alapokat adhat, csak éppen az aktuális valóságról nem ad képet esetleg. A szerző 18 vezető USA-beli teológiai iskolát vizsgálva arra jutott, hogy csak néhány esetben találhatóak, akkor is csak választható kurzusok, amelyek a munkáról és gazdaságról szólnak, vagy éppen teológiai és közgazdasági gondolkodást vetik össze, többségükben nem találhatóak ilyen kurzusok egyáltalán. Azt hiszem, a magyar teológiai iskolák sem nagyon mutatnak más képet (persze kivételek erősítik az általános mintát: lásd. Sapientia). Egyúttal bejön a képbe az Egyház gazdálkodási szerepe is: milyen példát mutat az Egyház, mint gazdálkodó, mint munkaadó? Nekem ez a vesszőparipám. Mint korábbi posztomban írtam az Egyház egyik fő tanítási eszköze, ha példa erejét használja: "Véleményem szerint az Egyház társadalmi tanításában az "írott malaszt" (enciklikák, zsinati dokumentumok stb.) mellett legalább ugyanilyen erejű az Egyház példamutatása, mint egy gazdálkodó szervezet, amely emberek százait, ezreit, milliót foglalkoztatja, és sok esetben méretes költségvetésért felelős. Az Egyház, illetve a nevében gazdálkodó is akkor tud jó példát mutatni, ha szem előtt tartja a jó sáfárság gondolatát."
(...)
A szerző kiemeli, hogy az Egyház többféleképpen segíthet: egyrészt azzal, hogy a lelkészek a hétköznapi énünkhöz is szóljanak, persze nem úgy, hogy relativizálódik a „hétköznapi bűn", hanem pont segítve azt, hogy hétköznapjainkban is megéljünk a hitünket, és hétköznapi tapasztalataink befolyásolják hitünket. Gyakran elég már az is, ha a dilemmákat dilemmaként éljük meg, és ha realizáljuk, hogy gyakran nagyon szituációfüggő is a helyzet: például, hogy járunk el, ha egy követeléskezelő cég munkatársai vagyunk és realizáljuk, hogy az ügyfél betegség miatt nem tud fizetni, vagy éppen az Egyház elfogadhat-e adományt „bűnös eredetet"-ből. Másrészt az is fontos, hogy közösségként is segíthet az Egyház (lásd például: közös üzleti imareggelik, dilemmák közös megvitatása). Harmadrészt az Egyház, mint munkaadó is segíthet és fontos a negatív példák elkerülése (West-Zech páros 2008-as, Journal of Forensic Accounting cikkét idézve az USA-beli katolikus egyházmegyék 85 százalékában volt tapasztalható valamilyen sikkasztási jelenség a megelőző öt év egészét tekintve, ami mindenképpen egy kiküszöbölendő jelenség lenne.) Persze vannak elég erős hittel átitatott vállalkozások és vannak különböző mozgalmak: említi a Faith at Work mozgalmat, ami arról szól, hogy hitünket, akár imádsággal, istentisztelettel a munkahelyünkön is megélhetjük, vagy éppen cégeket, amelyek missziójában ott van a keresztény küldetés..."
Homolya Dániel blogbejegyzése teljes terjedelmében itt olvasható >>
