Az ÉrMeháló.hu körkérdésére (egyelőre) az alábbi nyolc válasz érkezett, mindegyik válaszadó az ÉrMe Üzleti Hálózat valamelyik szerveződésének tagja. Ha valamiképpen összegezni szeretnénk a visszajelzéseket, akkor azt mondhatjuk, hogy tagjaink alapvetően három szinten fogalmazták meg a keresztény vállalkozóval szembeni elvárásokat; ezek természetesen nem nagyon értelmezhetők egymástól függetlenül, inkább valamiképpen egymásra épülnek.
1. Az elvárások első csoportja az általános vállalkozói tisztességgel függ össze. Tartsuk be a törvényes kereteket, ne trükközzünk, ne ügyeskedjünk mások rovására, hosszú távon próbáljunk sikeresek lenni.
2. Az elvárások másik csoportja az emberi kapcsolatokkal hozható összefüggésbe: vegyük figyelembe embertársaink igényeit, azokét is, akikkel üzleti, illetve munkatársi kapcsolatba kerülünk. Emberi kapcsolataink tekintetében folytassunk erkölcsös életvitelt, a magánéletben éppúgy, mint az üzleti és munkakapcsolatokban.
3. Az elvárások harmadik szintje egyfajta tudatossággal kapcsolatos: keresztény vállalkozóként is szembesítenünk kell magunkat lelkiismeretünkkel, a szeretetre vonatkozó jézusi tanítással. Nem biztos, hogy ebből minden helyzetre érvényes szabálylista fogalmazható meg, de a folyamatos mérlegelés és lelkiismeretvizsgálat mindenképpen kötelesség.
Most pedig lássuk a beérkezett konkrét válaszokat – bizonyos, hogy mindannyiunk számára tanulságosak. Az ÉrMeháló.hu várja a felvetésre a további válaszokat – immár nemcsak az ÉrMe-tagok köréből –, alkalomadtán az újabb hozzászólásokat is közzétesszük. (A leveleket a szerkesztoseg[kukac]ermehalo.hu címre várjuk!)
A szeretetet tudatosan használja munkájában
Szerintem, ami igazán jellemző egy keresztény vállalkozóra: nem fél kimondani, hogy a szeretetet tudatosan használja munkájában. A „szeretet" szó furcsán hangozhat az üzleti életben, de ha megnézzük a munkatársak motivációjáról, vagy ügyfélkapcsolatról szóló (igenis hasznos) sikerkönyveket, akkor mindegyik ezt a témát kerülgeti, csak nem mondja ki, mert ez nem megszokott. Pedig ha mélyen belegondolunk: ha szeretem a munkatársaimat, nem zsákmányolom ki őket, nem ordibálok velük, megfelelő munkakörülményeket biztosítok számukra. Ha szeretem az üzletfeleimet, nem verem át őket, nem adok rossz minőséget és hosszú távú kapcsolatra törekszem. Ez nem azt jelenti, hogy naiv vagyok: nem üzletelek azzal, aki átver, és eltanácsolom azt a munkatársamat, akinek az értékrendje nem egyezik meg az enyémmel. Nem bántom őket, hanem elkerülöm.
Ezzel nem mondom azt, hogy a nem keresztény üzletemberek becstelenek lennének, de egy kereszténynek sokkal könnyebb „jól" csinálni, hiszen ott a „kotta" az Újszövetségben, és a szeretet parancsa mindig jó irányba mutat.
Ujváry András
Bibliai alapokon él és dolgozik
A keresztény vállalkozó
- biblikus alapelvek szerint vezeti a rábízottakat,
- példát mutat minden területen, amit elvár másoktól,
- felelősséget vállal a beosztottjaiért,
- Jézushoz hasonlóan nem konfliktuskerülő, szeretettel, de szembesít, ha szükséges,
- fegyelmezi saját magát, tanítható és képzi magát folyamatosan,
- a „CSR tevékenysége", mások segítése a szívéből jön, nem divatból, nem (csak) PR-célokból,
- alázat jellemzi.
Végül is frappánsabban Szent Pál szavaival (Timótheushoz írt I. levél 3. rész):
"1. Igaz ez a beszéd: Ha valaki püspökséget (vezetői beosztást) kíván, jó dolgot kíván.
2. Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértéklete, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos;
3. Nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstől ment, nem pénzsóvárgó;
4. Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel;
5. (Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?)
6. Ne legyen új ember, nehogy felfuvalkodván, az ördög kárhozatába essék.
...
9. Kiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel.
10. És ezek is először megpróbáltassanak, azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek.
11. Feleségeik hasonlóképen tisztességesek, nem patvarkodók, józanok, mindenben hívek legyenek."
Szabó László
Jó lenne, ha jobban értené közösségi önmagát
A keresztény vállalkozót – természetesen a mai életben, a mai élet félreértéseinek és félre-szokásainak tükrében – ma ilyennek látnám, ha valóban krisztusi (lehet, pár évtized múlva mást emelnék ki...):
Hajlandó megérteni és együtt élni azzal, hogy a mai gazdaság szereplőjeként elkerülhetetlenül rossz folyamatokat (is) segít, és ezért a lehetőségek és az ideális (most még utópikus) közti kötéltáncot akár személyes, akár családi, akár cége jövőjének háttérbe szorításával is élhető egyensúlyban akarja tartani. Közösségi és egyéni énjének keresztjét az egyik vállán, a hosszútávú-örök létezés keresztjét a másik vállán egyensúlyozza, és tudja-érti, hogy miért így a legkönnyebb mindenkinek.
Érti, hogy „akinek van, annak még adatik"; érti, hogy a szegény asszony pár garasa több, mint a nagyok látványos adományai, és a fizikához hasonlóan a gazdaságban-társadalomban is hajlandó érteni-elfogadni-megtanulni és a társadalmi megszokásokkal szemben is hajlandó alkalmazni a Biblia „gazdasági áthallásaiban" mindig visszaköszönő valószínűségi szemléletet.
Nem gondolja, hogy csak a hozzá hasonlókkal kellene falkát-klánt alkotva biztonságban éreznie magát, ezért több olyan partnere-barátja-társa-ismerőse-kapcsolata van az ellentétes értékrendekből, mint sajátjából.
Tudja, hogy a bizalmat kivel, miként és meddig építheti ki, és mindenkivel ennek megfelelő kapcsolatot ápol.
A fenti 4 pontot a „ne féljetek" értelmében nem fél megérteni és megtenni.
Ha azt nézzük, manapság ma valójában milyen a keresztény vállalkozó, akkor:
Nagyon is megkísértett az értése-tudása-hite, mind az előző pontokkal, mind a hite közösségeinek alapjait illetően, és csak remélheti, hogy hagyományos értékeibe kapaszkodása egy megváltozott világban nem balul üt majd ki. Viszont reményével elég kitartó, és erre a tulajdonságára építhetnek mások és maga is. Amolyan „Frodó" vagy „Samu" (Tolkien A Gyűrűk Ura című regényéből), aki félelme és reménye egyensúlyát keresgélve félve-reméli a jövőt. Közösségi önmagát még nem ismerve is megy és teszi a dolgát..., néha kicsit túlságosan is „cselekvési görcsösen" teszi, mert még nem érti közösségi önmagát eléggé.
És hogy miben különbözik a keresztény vállalkozó a többitől?
Tulajdonképpen nem különbözik.
Túl sok keresztény értékrendnek megfelelő pogányt, ateistát láttam, és túl melldöngető vagy csendben félremenő életű vállakozót.
Mondják, az ember alapvetőleg keresztény..., tán a kereszténység az, ami nagyon jól ráhangolódott az ember alapvető ritmusára, nem gondolom, hogy más vallás szimpatizánsa vagy akár a vallásokkal nem törődő ember beljebb, feljebb lenne. Kereszténynek lenni nem megérő, cool, praktikus dolog tán, hanem valahogy az élet természetes velejárója, mint a sokszínűség is. Talán reklámtechnikailag is praktikus hasonlóságot tettetni, még ha nem is lenne...
Szent Pál „kalandozásai" során Athénban nem részesült kitörő fogadtatásban, mondták neki, van elég istenünk, nem érdekel a mondókád, de volt szerencsére az ismeretlen Istennek is kultusza ott, hát mondta neki, arról akar mesélni, és úgy már kellett a mondóka. Valahol praktikus hozzáállás, ha nem különbözőnek, hanem ugyanolyannak mondjuk magunkat, talán ugyanolyanok is vagyunk, és mint hasonló sorsúaknak mutatunk-kínálunk a többieknek megismerésére talán érdekes, egyeseknek már bejött, a sokszínűséget biztosító szemléletből ízelítőt.
Szóval, magam a hasonlóság, és nem különbözőség egyfajta frappáns megfogalmazását támogatnám, bár nem találom az igazán praktikus szóhasználatot.
Paál András
Felelősséget vállal, hosszú távon gondolkodik
A ténylegesen kereszténynek nevezhető vállalkozás működésében felismerhetőek a tulajdonos/vezető neveltetése során belé ivódott magatartásformák és erkölcsi normák. Ez teljesen átszövi a cég összes működési folyamatait, úgy a saját munkatársakkal szemben, mint az ügyfelek kezelésében megvalósított bánásmód, a velük folytatott kommunikáció és különböző típusú ügyletek végrehajtása.
Ez a mindennapi életben úgy realizálódik, hogy becsületesen bánunk mindenkivel, pontosan elszámolunk egymással, betartjuk a jogszabályokat, nem „ügyeskedünk" sem egyéni, sem szervezeti szinten. Felelősséget vállalunk döntéseinkért, tetteinkért, hosszú távon gondolkodunk és tevékenykedünk. Nem tűnünk el egyik pillanatról a másikra a piacról.
Azt már csak kiegészítés, hogy a megbízhatóság, az adott szó megtartása magától értetődik, a partnereinkkel „együtt sírunk, együtt nevetünk", és hagyjuk egymást élni, pillanatnyi nagyobb nyereségért nem áldozzuk fel a cég reputációját.
Diós János
Nem lehet egy listával elintézni
Milyen a keresztény vállalkozó? Erre én magam is keresem a választ évek óta.
Erre igazából nem is lehet pár soros listával válaszolni. Már ha komolyan a mélyére akarsz menni.
Célszerű volna több részre szedni a kérdést.
Olyanra gondolok, hogy:
Mitől keresztény maga a cégvezető? (Már ez is egy komoly téma!)
Hogyan jelentkezik, működik az egyes cégen belüli területeken a keresztény lelkület:
- a munkatársak kezelése,
- az ügyfelek kezelése,
- az adómorál (!),
- a pénz szerepe
- stb.
területén?
Részemről nem szeretném elintézni olyan listával a választ, hogy pl. nem korrupt stb.
Valószínűleg egy beszélgetést jobban megérne a kérdés, mint egy egyszerű listát.
Király Endre
Elsősorban jó gazda
A keresztény vállalkozó elsősorban jó gazda. Tevékenységével értéket teremt, a profit másodlagos helyen van, bár számára ugyanolyan fontos, mint más vállalkozások életében. Vállalkozását törvényes keretek között működteti. Természetesen megfizeti az adókat és a tartozásait. Megbecsüli a munkavállalóit, képzi őket és megfelelő munkakörülményeket teremt.
Üzleti partnereivel nyílt és egyenes kommunikációt folytat. Ajánlataiban kerüli az „apró betűs" részt. Tartja az adott szavát. Becsületes ember, de nem naiv!
dr. Antolik Gyula
A keresztény vállalkozó ismeri gyarlóságait
A keresztény vállalkozó abban különbözik a más egyéb vállalkozóktól, mint amiben egy keresztény ember a más egyéb emberektől.
Kicsit részletesebben, a gyökerekig lemenve: Az emberek közötti kapcsolatokat alapvetően a második főparancs szabályozza: szeresd felebarátodat mint tenmagadat (és kicsit részletezve: szeresd ellenségeidet, és ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!). Kéretik a „felebarátod"-ba mindazokat behelyettesíteni, akikkel vállalkozóként kapcsolatba kerülsz: megrendelők, partnerok, munkavállalók, állami szervek, hatóságok stb. Ki-ki levezetheti, meghatározhatja, hogy milyen az ideális keresztény vállalkozó. A valóság persze más, gyarlók vagyunk mindannyian. A különbség: a keresztény vállalkozó ismeri gyarlóságait, és igyekszik levetni őket, lelkifurdalása van.
Márialigeti József
Win-win helyzetre törekszik
A keresztény vállalkozó alapból úgy áll egy üzleti partnerhez, akár új, akár meglévő, hogy figyelembe veszi az ügyfél/partner érdekeit, egy üzletkötésnél win-win szituációra törekszik, és ezt őszintén és nyíltan el is mondja a partnernek.
Őszinte, nem gondolkozik „apróbetűs" megoldásokban, rejtett buktatókon stb.
Nyílt, őszinte, becsületes – azért az már erősen gáz, hogy ezeket ki kell hangsúlyozni, mert ugye nem ez az általános mostanában...
Mondhatnék még olyat is, hogy „tudja, hogy kinek legyen még hálás a sikerei miatt", itt most a Jóistenre gondolok, de szerintem ez is természetes...
Lengré Tamás
