A vállalkozók gyakran magányos emberek, akik – különösen ha vannak elveik, értékeik – többnyire egyedül küszködnek a problémáikkal – mondta az ÉrMehálónak nyilatkozva Korbuly Krisztián. Az ingatlan.com vezérigazgatói posztjáról 2014-ben leköszönő szakember mostanában online üzleti ötletei megvalósításával, start-up vállalkozások mentorálásával foglalkozik.
– Sokan még mindig úgy ismernek téged, mint az ingatlan.com-os Korbuly Krisztiánt, én is csak jóval a távozásod után értesültem róla, hogy már nem dolgozol ott. Az aktuális kérdés így az, hogy miért jöttél el, elsőként mégis azt kérdezem: hogyan kerültél oda?
– A rövid válasz az, hogy személyesen ismertem a tulajdonost, Mészáros Dávid osztálytársam volt a piarista gimnáziumban. Persze ez önmagában nem ok arra, hogy valakit bevegyenek egy cég vezetésébe. Valójában én már amerikai tanulmányaim során – ahol MBA-diplomát szereztem a Calasanctius Training Program keretében – főleg online témakörökkel, e-businessel foglalkoztam. Amikor hazajöttem, próbáltam ehhez illő állást találni magamnak, de nem volt ilyen a piacon. Egyszer aztán egy baráti társaságban, éjszakába nyúló iszogatás közben hozta szóba Dávid, hogy elindították az ingatlan.com-ot, és éppen egy olyan emberre lenne szükségük, mint én. Szerencsére még másnap is emlékeztünk mindketten erre a beszélgetésre...
– Mennyi időt töltöttél el a cégnél?
– 2003-ban kerültem oda, ez már tulajdonképpen a fellendülés kezdetének éve volt, az első nyereséges év. Az ingatlan.com domainnevet 1997-ben regisztrálták, 98-ban indult a programozás, és 2001-ig gyakorlatilag semmilyen bevételük nem volt. Aztán a 2014-ig tartó időszakban, amíg ott dolgoztam, a 8 fős cég 70 fősre duzzadt, a 30 millió forintos árbevétel pedig 1 milliárdra nőtt. Vagyis a cégfejlődés minden fázisán végigmentünk. Az ingatlan.com mindvégig piacvezető volt – és ma is az – az online ingatlanos hirdetések piacán. Hogy ezt a pozíciót meg tudjuk tartani, ahhoz sok szabályt átléptünk, átírtunk azok közül, amiket tanultunk.
– Milyen „szabálysértésekre" kell itt gondolnunk?
– Például hogy nagyon lapos szervezetet alakítottunk ki, hogy a dolgozóknak sok területen nagy felhatalmazást adtunk, hogy folytonos újratervezésben, innovációban gondolkodtunk. Manapság már persze mindenki mondogatja ezeket, de akkoriban egyáltalán nem voltak magától értetődők.
(Kép forrása: valasz.hu)
– Említetted, hogy piarista iskolából jöttetek. A keresztény értékrend megnyilvánult valamiképpen a cég működésében?
– A cégvezetés és a munkatársak közötti viszonyban biztosan megnyilvánult. Igyekeztünk a kollégák magánéleti szempontjait is szem előtt tartani, sok mindenben segítettük őket, ami messze túlmutat a szokásos főnök-beosztott viszonyokon. Ennek köszönhetően a cég is az átlagosnál nagyobb lojalitást kapott a munkatársak részéről. Az alapértékeinkből következik az is, hogy támogattuk a Kopp Mária által indított Három királyfi, három királylány-mozgalmat (a PR-ban és az online háttér megvalósításában adtunk segítséget), valamint csatlakoztunk az általa életre hívott Népesedési Kerekasztalhoz is, amely a törvényhozásra próbál nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy a tervezett gyerekek mind meg is születhessenek.
– Mi volt a te feladatod a cégvezetésben?
– Eléggé meghatározatlan munkaköröm volt, gyakorlatilag a cég minden részével foglalkoztam. Főként a pénzügyek, jogi és gazdasági ügyek kerültek hozzám, de a fejlesztéssel, a HR-rel is foglalkoztam és a PR-ban is részt vettem. Szóval sokrétű, pörgős munka volt. Én is sokat tanultam, sokat fejlődtem, inspiráló közegben dolgoztam, és hát sikeresek voltunk, sokan próbálták másolni, amit csináltunk, de mi mindig előbbre tartottunk... Szóval nagyon szerettem csinálni.
– Akkor most értünk el ahhoz a kérdéshez: miért hagytad ott a céget, ha ennyire jó volt?
– Ennek nagyon sok oka van. Kicsit ez is összefügg azzal a meghatározatlan helyzetemmel, amiről az előbb beszéltem: több voltam, mint munkavállaló, mert tulajdonosi fejjel gondolkoztam, és egy csekély tulajdonrészt piaci áron vásárolhattam is a cégben, de valódi tulajdonos mégsem voltam. Szóval egy idő után elkezdtem kifelé tekintgetni, úgy gondoltam, még mást, többet is tartogat nekem az élet. És azt hiszem, a közel 11 év, amit itt eltöltöttem, elég sok idő, ennyi idő után már szabad elmenni... Egyébként több mint egy évig tartott folyamat, mindent elrendeztünk, és békésen váltunk meg egymástól.
– Mivel foglalkozol azóta?
– Folyamatosan gyűltek az ötletek, ezek közül indult el néhány a megvalósítás útján. Ezek közül némelyik ÉrMe-kapcsolatoknak köszönhető: például Tóth Jóskával indítottuk el a sandbury.hu portált, ami – terveink szerint – az első lépése lehetne egy nagy- és kiskereskedők közötti üzleti kapcsolatokat segítő nemzetközi online piactérnek. Ebből én most már kiszálltam. Nemrég indítottuk el Hadi Péterrel közösen a medox.hu szolgáltatást, ami az ő eVisit Kft.-jének a 20-22 ezres orvosi adatbázisára épül: erre a célcsoportra szervezünk olyan hirdetéseket, melyek nem speciális orvosi eszközöket reklámoznak, hanem olyasmit, ami az orvosok számára is szükséges lehet: banki szolgáltatásokat vagy bármit. Közben svájci barátokkal is dolgozunk egy német nyelvű online női magazinon, és az online világban ismert barátaimmal is van egy közös projektünk és még egy-két további ötletünk. Emellett vannak igazságügyi szakértői munkáim, ez is érdekes színfolt az életemben.
- Úgy hallottam, egy társasházaknak szóló közösségi oldal létrehozásában is ügyködsz...
- Igen, a hazfal.hu alapvetően két fiatal – és nagyon tehetséges – közgázos srác projektje. Én mentorálom őket, a sajtókapcsolatokban és az online piaci tapasztalataimmal igyekszem segíteni. Tulajdonos is vagyok ebben a cégben. Remélhetőleg befektetőt is hamarosan találunk hozzá.
- Abban nem gondolkodtál, hogy valamilyen nagy cégnél vezetői állásban helyezkedsz el?
- Alapvetően nem, de nemrég mégis megtaláltak egy nagyon komoly állásajánlattal... Vonzó is számomra a dolog, de azért hezitálok... Most úgy tűnik, elindul egy projektszerű együttműködés a szóban forgó céggel, és ha ez beválik, ebből hosszú távú kapcsolat is lehet. Egyébként a nagyvállalatoknál is sokat alakul a munkamódszer: sok esetben érdemes olyan érdekeltségi rendszerben dolgoztatni az embereket, ami egy alvállalkozói jellegű státuszt jelent. Sok negatív tapasztalat van azzal kapcsolatban, hogy ha egy nemzetközi vállalat megvesz egy ígéretes kis céget, és alkalmazottat csinál a tulajdonosokból, akkor valahogy „kimegy a szusz" ebből a csapatból.
- Tehát azt gondolod, hogy ez a cég, amelyik most téged akar, maga is jobban járna, ha alvállalkozóként kapna meg téged, mint ha bekapna szőröstül-bőröstül?
- Igen. És nem vagyok borúlátó: ha abban a projektben, amiről most szó van, jól tudunk együttműködni, akkor ez hosszú távon is sikerülni fog. Az mindenesetre nagyon tetszik nekem ebben a lehetőségben, hogy nemzetközi környezetben dolgozhatok.
- Miközben arra nem vágysz, hogy betagozódj egy multicég hierarchiájába, ha jól értem.
- Biztosan nem bírnám azt a merev világot. Az ingatlan.com-nál sem ilyen közegben kellett dolgoznom, és most már kialakult bennem, hogy nem ijedek meg a bizonytalanságtól és a változásoktól. Belemegyek a konfliktusokba is, ha kell, sőt, néha még élvezem is... Szóval, fejlődtem én is; úgy tűnik, lassan benő a fejem lágya.
- Hogy az ember jól bírja a bizonytalanságot, ahhoz általában szükséges a biztos családi háttér...
- Szerencsére én ezt megkapom, feleségemnek és a három gyereknek köszönhetően. Volt annyi jövedelmem, hogy „egykeresős modellben" tudjon működni a család, azaz a feleségem otthon tudott maradni a gyerekekkel, de azért mindig meg tudtam vele beszélni a munkaügyeimet is. Most egy ideje kétkeresős család vagyunk, de ez is jó; szívesen részt veszek a család életében, bepakolom a mosogatógépet, elindítom a mosógépet, szóval csinálom, ami nekem jut. Érdekes egyébként, hogy bizonyos cégvezetési tudást milyen jól lehet alkalmazni a családi életben, és viszont; sok mindent olvastam a gyereknevelésről, amit a cégvezetésben tudtam használni.
- Nemrég lettél az ÉrMe Budapest Klub vezetőségi tagja. Ezen kívül miért fontos neked, milyen szerepet játszik az életedben az ÉrMe?
- Az ÉrMe Junior Klubnak vagyok újabban rendszeres vendége, start-up témakörben beszélgetünk. Az én javaslatom volt, hogy hozzanak vállalkozási ötleteket, és abból kettőt-hármat dolgozzunk ki részletesebben. Így most az egyik projektünk egy önismereti támogatás, a másik egy gyümölcsbüfé, a harmadik pedig egy online közösségi ötlet. Hasznos és kellemes estéket töltünk együtt.
- És közben segítesz olyan új vállalkozásokat indítani, amik akár a te konkurenciáid lehetnek egyszer...?
- Jó, ha van konkurenciánk, mert az minket is inspirál. Szerintem nem az a jó szemlélet, ha arra törekszünk, hogy mesterségesen valami szűkösséget teremtsünk, amitől mi egy ideig jobb helyzetbe kerülünk. Törekedjünk inkább arra, hogy a piac teljességéhez járuljunk hozzá, amiben mi a hozzáadott értékünknek köszönhetően találjuk meg a helyünket.
– Tudsz példát mondani arra, hogy ez hogyan valósulhat meg a gyakorlatban?
– Mondjuk azt, amikor az ingatlan.com-nál elkezdtük licitáltatni a hirdetési helyek árát. Azaz egy hirdetés ára olyan magas vagy olyan alacsony, amennyit éppen akkor a piacon ér, nem mi mondjuk meg, hogy mennyi legyen.
– Visszatérve az ÉrMéhez: azt meg tudnád fogalmazni, hogy te mit kaptál ettől a közösségtől, miért jó ide tartozni? Néhány üzleti kapcsolatot már említettél...
– Az online piac világában is ráébred az ember: lehet úgy dolgozni, hogy közben az értékeinket is megőrizzük, érvényesítjük. Az ÉrMében jó látni, hogy mások is így gondolkodnak – keresztény körökben ugyanis szeretik inkább lenézni, embertelennek feltüntetni az üzleti életet – elfelejtve, hogy az előnyeit, akár termékek, akár munkahelyek formájában, ők is élvezik. Persze, meg kell néha hozni nehéz döntéseket, lehet, hogy el kell küldeni embereket ahhoz, hogy egy cég működőképes maradjon. De hát csak egy működőképes cég képes megadni az alkalmazottainak azt a személyes és családi problémákat is szem előtt tartó bánásmódot, amit mi például az ingatlan-com-nál gyakoroltunk. És lehet humánusan is elküldeni valakit, segíteni, hogy új munkát találjon és így tovább. Szóval nehéz dolgok ezek, és a cégvezetők gyakran magányos emberek, akik – különösen ha vannak elveik, értékeik – többnyire egyedül küszködnek ezekkel a problémákkal. Az ÉrMében jó látni, hogy másiknak is vannak hasonló gondjaik, és ezeket meg is lehet beszélni. És persze, üzleti kapcsolatokat is lehet kötni az ÉrMében. Én alapból hajlamos vagyok arra, hogy megelőlegezzem a bizalmat az embereknek; ez néha csalódásokkal jár, de az esetek többségében hamar kölcsönössé válik a bizalom, és ez sok hasznot tud hozni. Az ÉrMében pedig – legalábbis részemről – még magasabb szintről indul a bizalom.
B. G.
