„Az emberi lélek épp elég árnyalt ahhoz, hogy a legmélyebb szükségleteink, vágyaink néha ellentmondásba kerüljenek egymással" – véli Pál Feri atya. Egyik legalapvetőbb szükségletünk a biztonság, de emellett ott van bennük egy másik mély szükséglet, a szenvedély, az alkotás vágya, hogy szabadon és autonóm módon kifejezhessük magunkat, értelmet adjunk az életünknek.
(...)
„Az egyensúlyra való törekevés közben nagyon gyakran az történik, hogy létrejön valamiféle hasadás: a család egyre inkább a biztonság helyévé válik, míg a munka világa lesz a szenvedély, az alkotás és kreativitás színtere.
Ez kétség kívül egy egyensúly, csak éppen ez az egyensúly nem tesz jót a családnak. Ez a hasadás például gyakran az első gyermek születése utáni időszakban jön létre. Az új helyzet, a gyermek érkezése sok esetben a szenvedély eltűnését eredményezheti. Ezzel párhuzamosan az újdonsült apukák sokszor – főként a kezdeti időszakban, mikor még az anya-gyermek duális egysége megbonthatatlan – úgy érzik, hogy úgy tudnak leginkább hozzájárulni a család egyensúlyához, ha több pénzt keresnek. Ez azt eredményezni, hogy többet dolgoznak, kimerültebbek, feszültebbek lesznek, hazaérve már csak nyugalomra és biztonságra vágynak, a szenvedélyre, a kreativitásra a családban már nem maradt energiájuk.
(...)
Nagyon gyakran előfordul, hogy a céges világban az önérvényesítés az autonómiával és a kreativitással együtt hatalmas eredményeket hoz, ezért átlépve a családi ház küszöbét folytatjuk ezt a sikeres technikát. Ebben a szerepben vagyunk napi 10-12 órában, látjuk, milyen eredményei vannak, így tehát otthon, amikor adott helyzetben alkalmazkodnunk kellene, akkor önérvényesítünk.„Nem tanulunk meg szabadon alkalmazkodni és szabadon önérvényesíteni. A női szocializációban még mindig nagyon erőteljes az alkalmazkodás. A nők inkább túlalkalmazkodnak, a férfiak pedig túlönérvényesítenek a kapcsolaton belül. Amikor valaki nagyon hatékonyan tud önérvényesíteni, s ezt otthon is alkalmazza, akkor sem maga a cselekedet a probléma, hanem hogy ezt nem csinálja szabadon. A szabadság azt jelenti, hogy a helyzetnek megfelelően tudunk alkalmazkodni és nem alkalmazkodni, tudunk önérvényesíteni és nem önérvényesíteni.
(...)
„Arra kell törekednünk, hogy azt az autonómiát, kreativitást, szenvedélyességet és rátermettséget, amit a céges világban sikeresen alkalmazunk, a családban se felejtsük el használni!" – ad zárásként útmutatást Pál Feri atya."
A Mindset tudósítása teljes terjedelmében itt olvasható >>
