Megújult majorság, konferenciaközpont és lovasliget: az alkalmazott megoldások Szépalmán hagyománykövetőek, a tájba illő megoldásokra törekedtek. A szálloda ragyogó kihasználtsággal működik, jól érzik itt magukat az emberek. A Szépalma-épületegyüttest a tervező-projektmenedzser Szikszay Júlia mutatja be, akit decemberben tüntettek ki Kós Károly-díjjal.
"Szépalma Bakonybél és Borzavár között, a bakonyi rengeteg kellős közepén fekvő Esterházy uradalom volt, nagy múltú ménessel. 1993-ban megvásárolta az addigra siralmas állapotú majorságot egy svájci, hívő üzletember, hogy magánvagyonából svájci típusú mintagazdaságot és protestáns szemináriumközpontot hozzon létre.
Azzal a feladattal bíztak meg, főállású építészként állítsak fel egy műszaki csapatot, és a meglévő épületek korszerűsítésével és új épületekkel teremtsük meg a major felélesztésének körülményeit, hozzunk létre száz fős konferenciaszállót, amely csapatépítő tréningeket és protestáns csoportokat is fogadna.
Az első másfél évben az erre létrehozott cég egyetlen magyarországi munkatársaként megbíztak a folyamatos tervezéssel, az építkezés irányításával. A tervező egyben belsőépítész, beruházó, projektmenedzser, számlaellenőr, banki aláíró, de legfőképp a tulajdonos képviselője minden magyar résztvevő felé.
Ez összefügg a Svájcban történetileg kialakult fontos hatékonysági tényezővel, a „helyiérdekűség" gyakorlatával: a feladat - kompetencia - felelősség egy helyen tartásának elvével.
A „Védd a magyar gazdaságot!" mottó szellemében helyi vállalkozókat hívtunk meg, lehetőség szerint magyar anyagokat alkalmaztunk.
Miután a munkában résztvevőket főként én választottam ki, személyes felelősséget éreztem a korrupciómentességért. Minden mérnök aláírt egy nyilatkozatot, amely szerint szállítóktól, külső cégektől nem fogad el semmiféle juttatást, s a munka végeztével az építtető dönt esetleges jutalmazása felől.
Elképesztően feszített tempóban folyt az építkezés, háromhavonta adtunk át egy épületet. Az adott szó hitele volt a munka eszköze – a kivitelezők oldaláról is. Ehhez persze az kellett, hogy híre menjen: érdemes Szépalmán dolgozni, az építtető a rendesen végzett munkát határidőre kifizeti.
Számomra a legnehezebb a híd szerepe volt: megértetni a tulajdonossal, hogy kötbér ide vagy oda, ha Borzaváron búcsú van, nincs építkezés, vagy ha disznót vágnak Nagyesztergáron, nem jön az ácsbrigád.
Az ütemtervnek megfelelően két és fél év alatt elkészült a szálló, nyolc új és nyolc felújított épület. Fedett lovarda, szolgálati lakások, lakóépületek, istállók, széna- és szalmatároló, lóetető, mezőgazdasági gépszín, magtár épült. Kitisztítottuk az arborétumot, rendbetettük a lótemetőt, a tavat, parkosítottunk, szökőkút, játszótér épült.
(...)
Eltelt 15 év, és tavaly áprilisban rendezett az építtető egy jubileumi ünnepséget Szépalmán. Felolvastatta Magyarország új lkotmányának preambulumát, és elmondta döntését: Magyarország jelen helyzetében ezt az országot kívánja támogatni. Szembesült azzal, hogy a tíz éve Franciaországban épült épületek minősége sokkal rosszabb, mint a Szépalmán 15 éve épülteké, és emiatt is újra itt készül befektetni. Bocsánatot kért minden korábbi magyar résztvevőtől korábbi túlzott elvárásai miatt."
A teljes cikk itt olvasható: http://videkesgazdasag.hu/index.php?id=megujult-majorsag,-konferenciakozpont-es-lovasliget
