Bejelentkezés
English
ÉrMeHáló
||
Főoldal | Hírek

Szeretetcsomag-útravaló

2014. 10. 20.

Az árva és szegény gyerekek csobánkai táborát az ÉrMe Üzleti Hálózat is támogatta.

 

„Ezúton köszönöm meg támogatásotokat, amelyet a tavalyi közös árverésünkön második helyezést elért cél megvalósításáért adtatok. A júliusi Szövetség az életért 2014 tábor és az augusztusi István a király-előadás a mi (ÉRME és KÉRME) támogatásunkkal valósulhatott meg. Remélem, ti is úgy érzitek, hogy jó és hasznos célra fordítódott a támogatásunk. Személyesen is volt alkalmam megtapasztalni a tábor és az előadás élményét és hangulatát, amely több száz határon túli árva és szegény gyereknek egy egész életre szóló szeretetcsomag-útravalót adott" – foglalta össze az ÉrMeháló számára Zaymus Vince (a KÉRME-tagja), aki a tábor támogatását javasolta a 2013-i adventi jótékonysági árverésre.

 

Egyben elküldte honlapunknak egy önkéntes segítő fiatal beszámolóját is:

 

„2014 júliusában a csobánkai Cserkészparkban árva és nehéz sorsú gyerekek nyaralhattak egy héten keresztül. A tábor hatalmas élmény volt nemcsak a táborozóknak, de a segítőknek is.


A Egyesület a Remény Kis Emberei Közösségért által szervezett egy hétben nagyon színes programok várták a gyerekeket. Sokaknak ez az egyetlen nyaralás az évben. Az egyik legnagyobb élmény például az volt, hogy a csaknem 800 fős tábor ellátogathatott a mogyoródi Aquarénába, amit egészen különlegesen hálált meg. Minden résztvevő megtanulta a Cup song dallamára írt tábori dalt, és a hozzá tartozó ritmusos koreográfiát műanyag poharakkal, amit nemcsak itt, de minden olyan helyszínen, ahol ott lehettünk, előadtunk. Óriási ereje volt az előadásnak, ahogy a táborról készült videó végén, a dalban is hangzik: „hétszáz szív egy ütemre járt". És talán ez a közös szívdobbanás az, amivel a legjobban jellemezni lehet a hetet.


Önkéntesként vettem részt a táborban, azért, hogy segítsek, a rám bízott gyerekeket végigkísérjem a programokon, és hogy én is adni tudjak nekik valamit. De hiába az egy héten keresztül tartó munka, a folyamatos odafigyelés, a napi 3-4 óra alvás a katonai sátrakban, a gyerekek megetetése utáni kis adag étel, amire három perc ha jut, mégis úgy érzem, hogy sokkal többet kaptam, mint amennyit adni tudtam.


A táborba a Kárpát-medencéből érkeztek a gyerekek, Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, Csángóföldről, Délvidékről és az anyaországból, körülbelül 600-an. Őket táboroztatta 160 önkéntes, akik nyolcas csoportokba rendeződtek, és a 20 csapat 25-30 gyereket kísért végig a hét során. Én az egyik „legkeményebb dió" csoporthoz, a toldi és biharkeresztesi cigánygyerekekhez kerültem, mivel néhányuk már az előző években nagyon a szívemhez nőtt. Hatalmas élmény volt, hogy a tábor legvásottabb, hírhedt arcai is mennyi szeretetet tudnak adni. A gyerekek hihetetlenül hálásak a törődésért, az év legnagyobb pillanatait ezen a héten lehet megélni. Amikor a szófogadatlan roma kisfiú beléd karolva lesegít a hegyről, vagy még egyszer beáll a sorba, hogy neked is hozzon teát, és átveszi a táskádat, hogy ne kelljen annyit cipelni, akkor lehet érezni, hogy valami nagy dolog történik. Sokkal nagyobb, mint a kényelmes életünk többi napján.

 

 


Rengeteg megható jelenete volt a tábornak. Amikor az akvaparkban egyedül voltam vezetőként a kismedencében, a fiúk és a kislányok pedig állandóan a nevemet kiabálták a csúszda tetején, csak azért, hogy lássam, ahogy lecsúsznak, akkor is egészen különleges érzés kerített a hatalmába. Úgy éreztem, hogy örömet tudok nekik szerezni csak azzal, hogy ott vagyok és figyelek rájuk. Szegény úszómesternek elég nehéz napot okoztunk, mert a „fiaim" nem akarták tudomásul venni, hogy csak előrenézve és ülve lehet lecsúszni, és még azzal sem tudtam rájuk hatni, hogy mindjárt kitiltanak a medencéből, így csak az esti „jóéjtpuszi" elmaradásával tudtam őket megzsarolni – bár tudtam, hogy ez nem nekik lenne nagyobb büntetés.


De voltak más pillanatok is, döbbenetesek és zavarba ejtőek. Az egyik fiú elmesélte, hogy az iszákos apja egyszer magával rántotta a mozgólépcsőn, és csúnyán felsebezte a combját, ami után alig tudott járni. Egy másik pedig egy szobában él az egész családjával, és még külön ágya sincs.


Többeknek nem volt zárt cipőjük vagy vastag pulóverük, külön az ilyen esetekre az egyik szobában felajánlott ruhákat gyűjtöttünk, azokból lehetett válogatni. Bementem keresgélni nekik pár darabot. Cipőből nem volt nagy választék, így az egyik fiú 39-es lábára csak egy 41-es cipőt találtam, ezért jó szorosan bekötöttem, hogy ne lépjen ki belőle, ő pedig egész héten hordta boldogan. A másikról szinte leesett a nadrág, ezért a saját övemet ajándékoztam oda neki, és közben eluralkodott rajtam a szégyenérzet. Arra gondoltam, hogy mennyire jó helyre születtem, micsoda helyzetben vagyok, és ezt hányszor észre sem veszem. Nemcsak kemény munka és nagy ajándék, de egy kíméletlenül őszinte tükör is a tábor, ami után rengeteg mindent átértékel az ember, és magába néz. Elkezdi kényelmetlenül érezni magát a saját kis életétől, attól, hogy egész évben önkéntelenül is maga körül forog. Hogy megteheti, hogy bemegy a boltba és vásárol magának ruhát és ételt. Hogy vannak szerető szülei, és nincs egyedül. A problémái hirtelen eltörpülnek és nevetségessé válnak.


A tábor legnehezebb része egyértelműen az utolsó nap, amikor el kell búcsúzni azoktól, akik egy hét alatt úgy a szívedhez nőttek, hogy ha tehetnéd, végig velük maradnál. A tudat pedig, hogy a legtöbb gyerek hova megy vissza – árvaházakba, gyermekotthonokba, vagy bár a családjukhoz, de a legsanyarúbb körülmények közé –, csak még jobban megnehezíti a helyzetet. De el kell őket engedni feltöltve, élményekkel gazdagodva, és bízni abban, hogy amit itt kapnak, egész évben kitart majd, és tudnak belőle építkezni.


Az idő sajnos nem áll meg, az év egyik legcsodálatosabb hete elrepül. Én pedig azon kapom magam, hogy integetve futok a busz után, és az az egy vigasztal, hogy jövőre is lesz tábor.


Az egyik vezető egyszer azt mondta: „A mennyország olyan lesz, mint Csobánka, csak nem leszünk fáradtak." Hát igaza volt..."

 

 

Idén a média is jelentősebb figyelmet fordított a táborra és az előadásra; Zaymus Vince ezekből küldött néhányat:

 

A Magyar Nemzet Online beszámolója >>

 

A Pannon TV cikke és az MTVA Híradó beszámolója >>

 

A Hír 3D videója >>

 

Az N3 Kommunikáció videója >>

 

 

 

Az alábbi fotókat az egyesület Facebook-oldaláról, illetve honlapjáról kölcsönöztük:

Szeretetcsomag-útravaló

 

Szeretetcsomag-útravaló

 

Szeretetcsomag-útravaló

 

Szeretetcsomag-útravaló

 

Szeretetcsomag-útravaló

 

Szeretetcsomag-útravaló

 

Szeretetcsomag-útravaló

 

Szeretetcsomag-útravaló

 

Szeretetcsomag-útravaló

 

 

 

BGA

Segélyakciónk 

Nyitólap
Gyűjtés az ukrajnai menekültek megsegítésére - a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat Kárpátalján végzett munkáját támogatja az ÉrMe Hálózat.

Tovább»

Könyvtár 

Ajánlott olvasmányok keresztény vállalkozóknak, cégvezetőknek

Nyitólap

Van, ami még hiányzik a listából? Várjuk olvasóink javaslatait.

Tovább»

ÉrMe Hálózat
ÉrMe Alapítvány
ÉrTe Nonprofit Kft.
Érme Budapest Klub
ÉrMe Páty Klub
ÉrMe Junior Klub
ÉrMe Bakony Klub
ÉrMe Kaposvár Klub
ÉrMe Benedictus Klub
ÉrMe Vác Klub
ÉrMe Építőipari Kerekasztal
Alapinformációk
Rólunk
Bemutatkozó-kiadványunk
ÉrMe-kapcsolat
Honlap-impresszum
Statútum
Statute in English
ÉrMe Brochure
Társadalmi szerepvállalás
Ügyek és projektek
Az üzleti vezető hivatása
Szövetségeseink
ÉrMe-könyvtár
  ©2012 ÉrMe Alapítvány  |  Impresszum  |  Médiaajánlat  |  Adatvédelem