„A gazdasági növekedés kapcsán két veszélyt szoktak emlegetni. Egyrészt azt, hogy a robotok elveszik az emberek munkáját, másrészt a környezetszennyezést. Ha belegondolunk abba, hogy a 17. század óta folyamatos ipari forradalomban van részünk, mindeközben sokkal többen, sokkal jobb színvonalon élünk, tovább, akkor kétségeinknek oldódniuk kellene. Frederic Bastiat a 19. század első felében élt francia közpolitikai, közgazdasági gondolkodó volt. A Gépesítés című munkájában hasonló dilemmákat elemez, mint amivel mi ma szembesülünk: a találmány egyszerűsíti az életet, egyúttal emberek munkáját veheti el, de mi van mögötte: a megtakarított munkaköltség szabad forrásként jelentkezik, amit a tulajdonos befektethet. Így végül ugyanabból az összegből több termék keletkezik. Persze felmerül a kérdés: „Ki aratja le a nagyobb öröm gyümölcsét? Igen, először a kapitalista, a vállalkozó, aki először sikeresen használja a gépet, ez a jutalma a zsenialitásának és merészségének... Azonban hamarosan a verseny arra kényszeríti, hogy olcsóbban adja a termékét, mint a megtakarítás. Ezután már nem csak a feltaláló élvezi mindennek hasznát, hanem a vásárló, az emberek, még a munkás is."
Ehhez kapcsolódóan még egy szempontot érdemes kiemelni: amennyiben nagyobb a feladatok automatizáltsága, akkor az emberi erőt, tudást a bonyolultabb feladatok végrehajtására lehet kiterjeszteni a monoton feladatok végzése helyett, így téve kreatívabbá, érdekesebbé a munkát."
Homolya Dániel közgazdász egy készülő cikkéből emelt ki néhány gondolatot a Kereszténység és kapitalizmus blogon; bővebben lásd itt >>
