Bejelentkezés
English
ÉrMeHáló
||
Főoldal | Hírek

Vannak eszközeink a környezeti katasztrófa elkerülésére

2016. 03. 31.

Rohály Gábor: „Nem becsülném alá a Ferenc pápa által is szorgalmazott ökológiai megtérés jelentőségét."

 

A pápa nem a technikát ostorozza, hanem a technokráciát, és nem az emberi kreativitásnak adó szabad piacgazdaságot, hanem az extrém egyenlőtlenségeket, amelyek sokaktól elveszik az emberhez méltó élet lehetőségét – mondja Rohály Gábor, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület elnöke, a KÉRME Klub tagja, akitől Laudato si' enciklika tavalyi megjelenése kapcsán kért interjút az ÉrMeháló.hu. Az elnök szerint önmagában sem a technikától, sem a piacgazdaságtól nem várhatjuk az ökológiai válság elkerülését, viszont az ehhez szükséges szemléletváltást egyáltalán nem tarja elképzelhetetlennek.

 

 

– A beszélgetésünk előtti napokban érkezett a hír, hogy Ferenc pápa Laudato si' kezdetű enciklikájának magyar nyelvű kiadása immár ingyen is elérhető, pdf formátumban letölthető az internetről. Jól tudjuk, hogy a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesületnek – melynek elnöke vagy – jelentős szerepe volt a magyar kiadás összeállításában?


– Ha nem is magának az egyesületnek, de annak a szakértői körnek volt szerepe, amelyik már a 2008-as hazai püspökkari körlevél, a Felelősségünk a teremtett világért című dokumentum összeállításában is közreműködött – én magam egyébként nem tartoztam ehhez a csapathoz. Éppen ebben a szakértői gárdában fogalmazódott meg az igény, hogy a körlevél megjelenése után is jó lenne valamilyen szervezett formában együtt maradni, tovább dolgozni. Még korábban Nobilis Márió atyát – aki akkor az Országos Lelkipásztori Intézet vezetője volt – kiküldték egy nemzetközi találkozóra, aminek teremtésvédelem volt a témaköre, és nagyon lelkesen tért haza, meglátta az ügy jelentőségét, és azóta is szívügye, tudományos és lelkipásztori tevékenységnek is tárgya ez a témakör, azaz hamarosan egymásra találtak az előbb említett szakértői gárdával, és másokkal is, akiket érdekelt a teremtésvédelem. Végül 2011-ben alakult meg a civil szervezetünk, egyesületi formában. A Laudato si' enciklika magyar kiadását valóban két egyesületi tagunk lektorálta: Nobilis Márió és Nemes Csaba.


Vannak eszközeink a környezeti katasztrófa elkerülésére– Most is a táskádból vetted elő az enciklikát. Ilyen jó olvasmány, hogy mindig magadnál hordod...?


– Van olyan ismerősöm, aki az ágya mellett tartja, és minden nap olvas belőle egy kicsit – igen, kifejezetten olvasmányos és nagyon jó műnek tartom, mindenkit csak biztatni tudok, hogy szerezze be magának. A legfrissebb természettudományos eredményekre is hivatkozik – ami egyébként nem gyakori a vatikáni dokumentumok esetében –, és érdemes fellapozni a végén a névmutatót is, amiből kiderül, hogy milyen régóta foglalkozik az egyház ezzel a témakörrel. Ferenc pápának az „ökológiai megtérésre" vonatkozó felhívása sem olyan radikális újdonság, mint sokan gondolják; II. János Pál pápa például már 1990-ben hangoztatta, hogy lelkiismereti kötelességünk a teremtett világ megőrzése. Ferenc pápa nagyon alaposan összegyűjtötte ezeket a korábbi tanításokat, és a tudomány mai eredményeivel és saját gondolataival kiegészítve egy jó pillanatban, jó érzékkel bedobta a köztudatba ezzel az enciklikával.


– Ferenc pápa láthatóan törekszik arra, hogy nagy hatást érjen el, amikor egy-egy ügyben megszólal. Kritikusai szerint néha túlzásokba is esik. Például amikor ebben az enciklikában azt olvashatjuk, hogy „Földanya nővérünk kiáltozik felénk", vagy „elfelejtkezünk arról, hogy mi is föld vagyunk", akkor talán felmerülhet a kérdés: vajon nem egy kissé panteista, már-már pogány színezetű szöveget látunk?


– Az enciklika egésze nem így közelíti meg a problémát, szerintem nem lehet ilyesmit kiolvasni belőle. A szöveg nagyon konkrét, a mindennapokban is tapasztalható és tudományos módszerekkel is leírható súlyos problémákat említ, és ezekkel állítja szembe azt a tényt, hogy mi, emberek is meg vagyunk hívva a ma is zajló teremtés folyamatában való részvételre. Tehát felelősek vagyunk a teremtésért, és vétkezünk, amikor nem ismerjük fel, vagy nem akarjuk felismerni a bajokat. Ez tehát az enciklika alapvető üzenete, és ennek fényében nézve szerintem az előbb idézett kifejezések is rendben vannak.


– Nem lehet, hogy Ferenc pápa – mint azt egyes kritikusai hangoztatják – alábecsüli a szabad piac és a technika képességét arra, hogy megoldja a világ problémáit? Kétségtelen, hogy ezek nem képesek mindent megoldani, de néhány fontos dolgot azért mégiscsak képesek.


– A pápa a technokráciát ostorozza, nem a technikát. Az enciklika harmadik fejezetében konkrét példákat is említ a fontos találmányokra, és azt mondja: „A technológia számtalan bajt orvosolt, amelyek ártottak az embernek". Sőt, kicsit később hozzáteszi: „Letagadhatnánk-e egy repülőgép vagy némely felhőkarcoló szépségét?"A baj abból származik, ha az emberi fejlődés nem tart lépést a technikai fejlődéssel, ha az ember rosszul használja fel azt a hatalmat, ami a technikai eszközökkel a kezébe kerül. Ha valamit meg tudunk csinálni, az nem jelenti azt, hogy meg is kell csinálni, és főként nem azt, hogy a közösség érdekeivel szemben, a törvényeket is kijátszva kellene megcsinálni. Tudjuk, hogy jónéhány technikai vívmány – mint mondjuk az okostelefonok óriási tempóban kifejlesztett újabb és újabb változatai – már nem valódi igényeket elégít ki és nem valódi problémákat old meg, hanem egyfajta fogyasztói függésben tartja az embert.


– Ha a technológiát például a környezetszennyezés csökkentésére használjuk, az nyilván jó célnak és valós igénynek tekinthető. Márpedig erre is van példa: mondjuk az autóink töredékét fogyasztják és szennyezik az néhány évtizeddel ezelőttinek. Nem is fogyott el a kőolaj a bolygónkon, mint azt egyesek az 1970-es években jósolták... És mindehhez nem is kellett „ökológiai megtérés", elég volt az emberi innováció és kreativitás.


– Nem lennék túl optimista ebben a tekintetben, ugyanis az úgynevezett I=PAT-egyenlet szerint a környezetterhelés (I) három tényező szorzatából adódik: az egyik a népességszám (P), a másik a gazdasági teljesítmény (és az ebből következő fogyasztási szint (A) ), a harmadik pedig a technológiai fejlődés hatása (T). Jelenleg a népesség és a fogyasztási szint dinamikusan nő, és ez olyan terhelést vetít előre, amit csak valami egészen rendkívüli – gyakorlatilag lehetetlen – technológiai fejlődés tudna ellensúlyozni.


– És a pápának a piacgazdasággal kapcsolatos fenntartásait is helyénvalónak látod?


– Itt is hasonló a helyzet: a pápa nem az emberi kreativitásnak teret adó szabad vállalkozást bírálja. De nem lehet eltekinteni azoktól az extrém egyenlőtlenségektől, amik a világ gazdaságát ma jellemzik, és ami előállította azt a helyzetet, hogy 7,1 milliárd ember él a világon, de például ezek közül 1 milliárd ember produkálja az összes széndioxid-kibocsátás 45 százalékát. Vagyis ha a piacgazdaság még több ember számára meg is valósítaná a nagyobb fogyasztás lehetőségét, ettől a környezeti katasztrófa csak gyorsabban közeledne, nem oldódna meg.


– Igen, de mégiscsak azt mondhatjuk, hogy azokban az országokban elviselhetőbb az élet, és azokban az országokban mérséklődik manapság is a szegénység, ahová eljutott a szabad piac és a szabad vállalkozás eszménye, még akkor is, ha netán az egykori európai gyarmatosítók által jutott el...


– Úgy gondolom, ma már egyre kevésbé az a lényeges, hogy gazdagabb vagy szegényebb országokról beszélünk, és kezdik az értelmüket veszteni az olyan hagyományos fogalmak, mint a „harmadik világ", vagy a „periféria" országai. Ma már szinte a világ minden országába eljutott a piacgazdaság, szinte minden országban kitermelte azt az elitet, amelyik a nyugati színvonalon él, és persze kitermelte a maga veszteseit is. Az egyes társadalmakra jellemző elégedettség, „boldogságindex" pedig jelentős részben attól függ, hogy milyen súlyos az egyenlőtlenség. Ha nagy, az a jómódúbbakat is rosszul érinti, hiszen több a társadalmi feszültség, rosszabb a közbiztonság stb. Tehát összetettebb a probléma annál, mint hogy a piacgazdaság jót vagy rosszat tesz.


– Nekem úgy tűnik, mintha a világ figyelme kezdene elfordulni a környezeti problémákról. Vagy azért, mert túlságosan is bíznak az emberek abban, hogy majd a technológia megoldja a gondokat, vagy azért, mert újabb, közelibbnek és fenyegetőbbnek tűnő bajok tornyosulnak előttünk. Mint például a migrációs válság.


– Lehet, bár a migrációs válságnak is végső soron környezeti okai vannak: a klímaváltozás miatt élhetetlenné vált területekről indulnak el tömegek arrafelé, ahol jobb életet remélnek...


– De az is lehet, hogy azért nem „népszerű" a környezetvédelem ügye, mert az emberek nem látják, mit lehetne, mit kellene tenni. Az említett I=PAT-egyenlet is inkább pesszimizmusra ad okot. Lehetséges egyáltalán megoldás olyan általánosságokon túl, mint az „ökológiai megtérés"?


– Igen, azt hiszem, az emberiség képes akár határozott lépésekre is, ha tényleg szembesül a problémákkal. Ahogy Lester R. Brown idézi fel a Plan B 4.0 című könyvében, Amerikában a második világháborúban betiltották a gépkocsigyártást egy időre – egyszerűen mások voltak a preferenciák, és a társadalom ezt elfogadta. Már A növekedés határai című híres 1972-es tanulmány sem csak pesszimista jóslatokat közölt, hanem különböző forgatókönyveket vázolt fel: milyen esetekben milyen problémák következhetnek be, és milyen eszközökkel lehetne ezeket orvosolni. Tehát igenis vannak eszközök, és ezért nem becsülném alá a Ferenc pápa által is szorgalmazott ökológiai megtérést. A megoldás ugyanis a mértékletesség, annak józan felmérése, hogy valóban szükségünk van-e bizonyos javakra, vagy már több gondot okoznak nekünk, mint amennyit megoldanak. Én azt hiszem, mi a fejlett világban már régen túl vagyunk az optimumon: az ember az ideje jelentős részében nem azzal foglalkozik, ami tényleg fontos lenne, hanem a tárgyai menedzselésével. Eközben mások alapvető dolgokat nélkülöznek, melyekre az emberi kiteljesedéshez szükségük lenne. A dolgokhoz való helyes viszony tehát a kulcskérdés, aminek nagyon is köze van az egyes emberek belső megtéréséhez.


– És ezeknek a személyes megtéréseknek az eredményeképpen megmenthető a világ a környezeti katasztrófától?


– Igen, az egyéni döntések összességének lehetnek messzire ható következményei. Ennek a negatív példáit is láthatjuk: például megszűnhet a textilipar egy országban, ha mindenki az ázsiai eredetű ruhákat vásárolja, és ha mindenki csak a boltban veszi a lekvárt, akkor egy generáció múlva senki sem fogja tudni, hogyan kell lekvárt főzni. Tehát fontos tudások veszhetnek ki, meggyengülhetnek a társadalom szövetei...


– Amit viszont akár újra is lehet szőni, ha megvan hozzá az akarat.


– Pontosan. És itt az egyház kivételezett helyzetben van. Nekünk ugyanis vannak élő közösségeink. Ezekben működhet mondjuk a tárgymegosztás; például nem kell minden családapának fúrógépet tartania otthon, hiszen egymástól kölcsön is lehet kérni, ha bízunk egymásban. Ha valakinek sikerült paradicsomot termeszteni az erkélyen, akkor ezt el lehet tanulni egymástól, és lehet együtt örülni a sikernek. És lehet ezekben a közösségekben őszinte, akár negatív visszajelzéseket kapni, ha valamit rosszul csinálunk, például éreztethetik velünk, ha túl sokat fogyasztunk.


Vannak eszközeink a környezeti katasztrófa elkerülésére– A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület – amennyire látom – épp ezeket a személyes és közösségi gyakorlatokat szorgalmazza, például a nagyböjtre meghirdetett életviteli ajánlásaival és még sok minden mással. Milyen eredményeit látjátok az erőfeszítéseiteknek? Mondhatjuk, hogy elindult valami?


– A nyitottságot egyértelműen érezni, egyre több helyre hívnak minket, és egyre több jó példát látunk. Ahogy ez lenni szokott, ott indul el valamilyen jelentősebb aktivitás, ahol van egy kristályosodási pont, egy olyan személy, aki szívügyének tekinti a dolgot.


– Téged személyesen mi vonzott a teremtésvédelem ügyéhez?


– Az utóbbi években úgy éreztem, hogy minden irányból a teremtésvédelem fontosságának üzenetét hallom. Például az ÉrMe-rendezvényeken is hallottam előadásokat, amik a figyelmemet erre a problémára irányították, a KÉRME klubban volt egy egész év, ahol kiemelt témaként kezeltük a teremtésvédelmet. Édesanyám pedig fizikusként környezetvédelmi mérésekkel foglalkozott, tehát valójában sosem volt idegen tőlem ez a téma.


B. G.

 

 

BGA

Segélyakciónk 

Nyitólap
Gyűjtés az ukrajnai menekültek megsegítésére - a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat Kárpátalján végzett munkáját támogatja az ÉrMe Hálózat.

Tovább»

Könyvtár 

Ajánlott olvasmányok keresztény vállalkozóknak, cégvezetőknek

Nyitólap

Van, ami még hiányzik a listából? Várjuk olvasóink javaslatait.

Tovább»

ÉrMe Hálózat
ÉrMe Alapítvány
ÉrTe Nonprofit Kft.
Érme Budapest Klub
ÉrMe Páty Klub
ÉrMe Junior Klub
ÉrMe Bakony Klub
ÉrMe Kaposvár Klub
ÉrMe Benedictus Klub
ÉrMe Vác Klub
ÉrMe Építőipari Kerekasztal
Alapinformációk
Rólunk
Bemutatkozó-kiadványunk
ÉrMe-kapcsolat
Honlap-impresszum
Statútum
Statute in English
ÉrMe Brochure
Társadalmi szerepvállalás
Ügyek és projektek
Az üzleti vezető hivatása
Szövetségeseink
ÉrMe-könyvtár
  ©2012 ÉrMe Alapítvány  |  Impresszum  |  Médiaajánlat  |  Adatvédelem