Bejelentkezés
English
ÉrMeHáló
||
Főoldal | Hírek

Az együttműködés szabadsága nem valósulhat meg a szabályt erősítő kivételek nélkül

2017. 08. 08.

Paál András: „A szeretet fogalma kiteljesedőben van, feszegessük hát a határait!"

 

Nem biztos, hogy a sasnak mindig érdemes a leggyengébb galambra vadásznia, mint ahogy az sem biztos, hogy érdemes minden kis erdőtüzet eloltani... Akárcsak a korábbi interjúkban, most is kapunk egy jó adag meglepő, továbbelmélkedésre alkalmas gondolatot Paál Andrástól, az ÉrMe Budapest Klub tagjától.

 

 

Az együttműködés szabadsága nem valósulhat meg a szabályt erősítő kivételek nélkül- Amikor kitettem a Facebook-oldalamra Réginald Garrigou-Lagrange francia teológus mellékelt mondását, azt írtad, ezt érdemes lenne továbbgondolni. Mert annyira egyetértesz vele, vagy mert annyira nem? A szóban forgó idézet magyar fordításban: „Az Egyház intoleráns az elvekben, mert hisz, de toleráns a gyakorlatban, mert szeret. Az Egyház ellenségei toleránsak az elvekben, mert nem hisznek, de intoleránsak a gyakorlatban, mert nem szeretnek."

 

- Jó apropó az igen aktuális szeretet-tolerancia témához. Ma megköpködik a vallásos embereket, hogy nem feltétel nélkül fogadnának be migránsokat, farizeusnak állítják be őket, hogy saját szeretetelveikkel ellentétesen élnek, és teszik ez olyanok, akiknek e fogalmak viszonyáról nincs elképzelésük. Fogalmaink evolúciót élnek meg; a középkorban vita volt arról, van-e, kell-e olyan fogalom, hogy „sebesség". Nincs száz éve, hogy nagyapám harcolhatott azért, hogy a „növényélettani tanszék" nem hülyeség, a növény éppúgy él, mint egy állat. A „szeretet" fogalmunk kiteljesedőben van, feszegessük hát a határait: sokszínűség+tolerancia+ szinkron+ visszacsatolás= szeretet (és tegyünk mögé kérdőjelet:)?

 

- Valami olyasmiről van itt szó, hogy a sokszínűség és a tolerancia „csak zengő érc vagy pengő cimbalom", ha nincs szinkron és visszacsatolás, enélkül mit sem érünk...? De mit is jelent ez utóbbi kettő?

 

- A négy fogalom egymásra épülő előfeltételláncot alkot, bármelyik hiányzik, ott vége a láncnak és „mit sem érünk", ahogy mondtad. Nagyon túlegyszerűsítve erről van szó: mindenféle értékek, melyekkel élünk, úgy keletkeznek, hogy az életvitelünk igen apró mozzanataiban is döntési szabadságunk van. Ha egy krémes 500 pénzbe kerül, az annak is 500, aki úgy szereti, hogy 1000-et is megérne neki, aki meg nem szereti 500-ra se, az választhat mást. Így az értékeink gazdaságában terem egyfajta többlet: mindenki addig keresi, hogy miért adja meg a kiírt árat, míg elég jól nem jár, azaz végül is mindenki valamivel kevesebbet fizet, mint amennyit megérnének neki a cuccai. Ez tehát tulajdonképpen a nulla feletti játék, ahol a hozzáállásmóddal „keressük" a kenyerünket, a fennmaradásunkhoz kellő állandó napi betevőt. Ennek az az előfeltétele, hogy legyen sokszínű választék, vagyis hogy ha valaki valamit nem kér valamit annyiért, mint azt kínálják, akkor helyettesíthesse mással. Az eladók részéről pedig szükséges bizonyos tolerancia, mert ki kell várnunk, hogy ki kéri önmotiváltan a portékáinkat annyiért, amennyiért kínáljuk. Apró és kölcsönös korrigálások, a sok alku és üzlet, ami köttetik, a társadalmat olyan hellyé teszik, ahol a kereslet és kínálat finoman szabályozza a gazdaságot, és mindenki megtalálja elfogadható erőfeszítéssel a maga üzleti sikereit. Mindez a sokszínűség-tolerancia és a szinkron-visszacsatolás négyesfogata jelenlétében működik, ha a kér-nemkér-mástkér szabadsága, azaz az együttműködés szabadsága megvan. Számomra úgy értelmezhető, hogy ennek az útnak az igazságát hit-elesnek látni és hit-elesen élni lenne a szeretet.

 

- Jó, hogy üzleti-gazdasági jellegű gondolatmenetet sikerült becsempésznünk ebbe a beszélgetésbe, hiszen végül is vállalkozókat, cégvezetőket megcélzó honlapon jelenik meg...

 

- Elsőre nekem is „rangon alulinak" tűnt a szeretet fennkölt fogalmát a bolhapiaci alkuk irányából boncolgatni, ám másodjára inkább hálás lettem, hogy az élet mocskosabbnak mondott gödreibe is értelmet és pozitív létezést tud látni e szemlélet.

 

- Hogyan is kapcsolódik mindez az idézethez, amiből kiindultunk?

 

- Aki erősen ragaszkodik a módszereinek elveihez, azaz hite van, azaz hit-elesen jól működő modellel látja-éli az élet mód-szerét, az könnyen megtűr mindenféle sokszínű eltérést, szabályt erősítő kivételt, mert érti, hogy a választás szabadsága, az együttműködés szabadsága nem valósul meg a sokszínű kivételek nélkül. Nem problémázik azon, hogy mindenki szabálykövető-e, hanem aki nem az ő hit-elessége szerint él, azt sokszínűségnek használja.

 

- Jól értem, hogy a módszer, amihez ragaszkodnunk, amiben hinnünk érdemes, az nem más, mint a fent említett négy pilléren alapuló, „értéktermelő" módszer? Akik nem hisznek ebben, azok talán nem is csak „sokszínűségként", hanem ellenfélként, veszélyforrásként jelennek meg a „bolhapiacon"...

 

- Aki nem ért egyet a fenti módszerrel, az keres ellenséget – és így aztán lát is ellenséget – azokban, akik a fenti módszert élik. Abból indulnak ki, hogy valakitől el kell venniük azt, ami az ő napi betevőjük. Nem értik a nulla feletti játékot, nem hisznek benne, hogy mindenki járhat jól, azaz csak valakitől elvett értékek által vélik biztosíthatni a túlélésüket. Így egyfajta csőre töltött életállapotban vannak, mindenki válhat bármikor ellenséggé és prédává is számukra. Számukra csak a hasonlókkal kézenfekvő összefogni, és ellenfélnek minősül az, ki nem akar a hordákba beállni, mert van jobb módszere. Lesz tehát egy réteg, aki az „aki nincs ellenük, az velünk van" alapon él, ő hisz a nulla feletti játékban, tehát tudja: toleránsnak kell lennie; ő így szeret. És lesz egy másik, az „aki nincs velünk, az ellenünk van" felfogású réteg, amelynek tagjai – nem értvén a nulla feletti játékot – a másik ember javaira vadászik, így tehát nem szeret.

 

- Most akkor már közeledünk ahhoz, hogy miről szól a kiinduló idézetünk...?

 

- Sőt! Az idézet az élet igen mély megértéséről tanúskodik. Nem bajként, hanem tényként hangzik nekem ez az idézet. Számomra arról szól, hogy az életben körülvesz minket a „kér-nemkér-mástkeres" háromfelé elágazó értéktermelő módszer is, valamint az igenuram/nemuram uniformizált, két elágazású, rablósereg-ritmusú módszer is, és ezek egymással harcban állnak. Ezt az írott történelem hajnalán Baál és Vihar istenek örök harcaként írták le, manapság sasok és galambok dinamikus egyensúlyaként szokták megfogalmazni.

 

- Én meg azt mondanám, hogy értéktermelő-módszer jobb, mint a rablósereg-módszer – ez például olyan elv, amihez ragaszkodni, amiben hinni érdemes, és érdemes elvi alapon (azaz intoleránsan) elutasítani az ennek ellenkezőjét állító tanokat. Ugyanakkor ebből nem következik, hogy a rablósereg közkatonáit kardélre kellene hánynunk; velük toleránsak lehetünk, hiszen adott esetben a sokszínűséget gazdagíthatják, és speciális körülmények között közös ügyeink is lehetnek. Én így illeszteném össze a mostani diskurzusunk témájával a kiinduló idézetet. Ezzel egyet tudsz érteni?

 

Az együttműködés szabadsága nem valósulhat meg a szabályt erősítő kivételek nélkül- Is! „Minden rendszer kitermeli a maga Júdását." Mégpedig azért, mert a konkurencia kiirtásának tilalma a túlélési késztetésnél is erősebb törvény. Ezért az élet az ÉS=IS világa és nem a VAGY-VAGY világa. Ha túl sok a sas, akkor feleszik a leggyengébb galambokat, ha túlpusztították a galambot a sasok, akkor a gyengébbjének nem jut galamb, így aztán a sasok ritkulnak meg és elszaporodhatnak a galambok, akiket a satnyábbakkal kezdve irtanak a sasok, és így tovább körbe-körbe, a két fajta kölcsönösen nemesíti egymást, mert az alkalmazkodóbb példányok maradnak meg és hoznak létre utódokat. A sasok a galamboknak olyanok, mint nekünk a vírusok. Ez az élet rendje, ez az alaplap, amin a társasjátéka megy, ez Baál és Vihar isten örök harca a mondavilágokban. Ez a szinkron és visszacsatolás működése. És van még egy ide vonatkozó tanmese, az oroszlánról, aki a zebrát szereti a legjobban, mely zebra pedig a füvet. Ha az oroszlán minden más legelészőt kiirt, hogy az ő kedvence legelhessen bőven, és minden más növényt kiirt, hogy legyen hely az ő zebráinak a füvéhez, akkor nem elég sokszínű a tápláléklánc, és mindenki kihal, füvestől, zebrástul, oroszlánostul. Tehát a két mese egyszerre él; sokszínűség és tolerancia mellett mindig meg kell legyen a sasok és galambok játéka is. Nos, erről feledkeznek meg szívesen a tolerancia önjelölt lovagjai. Nem képesek szembenézni az élet játékának forgószínpadát fenntartó alapvető mechanizmussal. Úgy gondolják, ha elég hangosan skandálják, akkor megváltozik a társasjáték alaplapja. Ők azok az élet működésének szabályaitól eltérőbb, a szabályokhoz gyengébben kötődő tagok, akik a szabályok által létező életet rugalmassá, erőssé, fenntarthatóvá teszik. A szeretet ilyen formán leírt működéséhez éppúgy hibásan viszonyulnak, mint akik a szabályokat követve mindenkit szabálykövetésre kényszerítenének.

 

- Vagyis a helyes szeretethez egyensúlyozgatnunk kell a „sokszínűség és tolerancia", valamint a „szinkron és visszacsatolás" attitűdje között...

 

- Aki nem tud magán nevetni, azon helyette nevetnek mások, mondja a vicc. Aki a gondolataiban-tetteiben nem tudja kiszelektálni a túl szigorú, meg a túl laza hozzáállást, ahelyett megteszik mások, valaki „kiszelektálja" őt előbb-utóbb. Az élethez, igazsághoz, a járható úthoz, a működő szeretet „képletéhez" jó példázat a „hagyd égni" elv is. Ez a harmadik mese arról szól, hogy ha eloltjuk a kis erdőtüzeket, akkor olyan mintázatú erdő alakul ki, hogy olthatatlan nagy tüzek tudnak benne keletkezni, viszont ha engedjük a kis tüzeket égni, akkor olyan erdőnk lesz, melyben nem képes egy igazán nagy tűz kialakulni. Azaz ha a sasunk engedi magát szenvedni, edződni a bőség idején, és nem mindig a leggyengébb, legkönnyebb prédagalambokat hajkurássza, akkor elég edzett lesz egy nagy galambhiány túlélésére. Sokan hajlamosak a szeretetből túldomborítani a szenvedés felvállalását és a gyengék kímélését, nem látják teljességében egyben a „hagyd égni" elvet, a sokszínűség, tolerancia, szinkron, visszacsatolás dolgaival. Ebben a tekintetben eléggé rokon lélek a bigott vallásos és a toleranciakiáltó...

 

- Hát, nem hiszem, hogy könnyű dolga lesz annak, aki a fenti eszmecserénket végigolvassa; nem adtál könnyen-gyorsan emészthető válaszokat, kész recepteket, az biztos.

 

- A szeretet működésének több egymással összefüggő előfeltétele van, nem ragadható ki például a tolerancia mint előfeltétel, és nem azonosítható a szeretettel. A komplex szemléletre kevésbé van egyszerű recept: addig kell nézegetni a különféle összefüggéseket, míg meglátjuk a vonalak kavalkádjában a képet. A látásmód kialakul, nekünk csak az összefüggések keresésére, rágcsálására van módunk Ha szerencsénk van, sikerült most egy olyan beszélgetést kanyarítanunk, mely nem oktat, hanem olvasva átalakíthat. Ha végigjárjuk a teremtő állatkertjét, úgy sétánk során a teljes szemlélet más-más részeit kifelejtő lényekkel találkozhatunk, más-más módon nem szeretnek és nem hisznek. Talán e tűnődésekkel módunk lesz a szeretetfogalmunkat (az életről, igazságról, útról szóló fogalmukat) kiteljesíteni. Számos vallásos vagy vallástalan nem hívő és nem szerető lélek is beláthat – akár az élet szövevényes bolhapiaci alkuin át például – az élet működésébe. És jó apropó erről eltűnődni az általad hozott, felettébb értő idézet rágcsálásával.

 

B. G.

 

 

BGA

Segélyakciónk 

Nyitólap
Gyűjtés az ukrajnai menekültek megsegítésére - a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat Kárpátalján végzett munkáját támogatja az ÉrMe Hálózat.

Tovább»

Könyvtár 

Ajánlott olvasmányok keresztény vállalkozóknak, cégvezetőknek

Nyitólap

Van, ami még hiányzik a listából? Várjuk olvasóink javaslatait.

Tovább»

ÉrMe Hálózat
ÉrMe Alapítvány
ÉrTe Nonprofit Kft.
Érme Budapest Klub
ÉrMe Páty Klub
ÉrMe Junior Klub
ÉrMe Bakony Klub
ÉrMe Kaposvár Klub
ÉrMe Benedictus Klub
ÉrMe Vác Klub
ÉrMe Építőipari Kerekasztal
Alapinformációk
Rólunk
Bemutatkozó-kiadványunk
ÉrMe-kapcsolat
Honlap-impresszum
Statútum
Statute in English
ÉrMe Brochure
Társadalmi szerepvállalás
Ügyek és projektek
Az üzleti vezető hivatása
Szövetségeseink
ÉrMe-könyvtár
  ©2012 ÉrMe Alapítvány  |  Impresszum  |  Médiaajánlat  |  Adatvédelem