2010 júniusától, 36 évesen lett a katolikus egyház hivatalos lapjának főszerkesztője és kiadó-igazgatója Rátkai Balázs. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen írott sajtó szakirányon végzett szakember korábban a Magyar Televízió vallási szerkesztőségében, majd a Magyar Katolikus Rádiónál, szerkesztőként dolgozott. A HÜM-nek többek között az Új Ember-logó presztízséről, a hetilap gazdasági helyzetéről és jövőbeli terveiről beszélt.
- A tévé és a rádió után nem volt furcsa a visszatérés az írott sajtóhoz?
- Nincs nagy szakadék: hasonló munkát végeztem rádiósként, mint az Új Ember szerkesztői, csak én nem írásban, hanem hangban dolgoztam fel a témákat.
- És az sem volt furcsa érzés, hogy kívülről, szinte ismeretlenként egyszer csak Magyarország legnagyobb katolikus lapjának élére került?
- A fiatalabb szerkesztőkkel mindenképp régebbi a kapcsolatom: amikor még rádiós voltam, sokszor bejártam az Új Ember szerkesztőségbe beszélgetni velük. Ebből természetesen nem az következik, hogy amikor idekerültem, mindenkit ismertem, de azért voltak többen, akikkel egyet gondoltunk a médiáról, az újságírásról. Amikor a bíboros úr egy hosszabb beszélgetés után nekem szegezte a kérdést, hogy mit szólnék, ha én lennék az Új Ember főszerkesztője, gondolkodási időt kértem, s végül arra jutottam, hogy csak akkor tudom vállalni a feladatot, ha a szerkesztőség tagjai elfogadnak engem munkatársul, főnökül: bíznak bennem és támogatnak.
- Megkapta a bizalmat. Mi változott meg a váltás óta a szerkesztőségben?
- Beszélgetéssorozat kezdődött arról, hogyan lehetne szerethető, igazi közéleti és vallási katolikus hetilapot csinálni. Ilyen külföldön nagyon sok van: francia, német, olasz példákat néztünk, minden szempontból. Amiben egyetértettünk, hogy forradalmi újításra nincs lehetőségünk. Az Új Ember hatvanöt éve bejáratott név, logó: ehhez ragaszkodunk. De például az újság fejlécében, az Új Ember felirat mellől levettünk két ronda hirdetés-dobozt, a logó alatti csík pedig állandó, fenyőzöld színt kapott: így sokkal hangsúlyosabbá vált az újság logója; reméljük, többen fogják felismerni. Feladatunk, hogy hétről-hétre egyre jobb cikkeket írjunk, hogy egyre többen kezdjenek el ránk figyelni.
- Ezek szerint igaz, hogy az utóbbi években sokan leszoktak az Új Ember olvasásáról.
- Sajnos igen. Éppen ezért tartom elengedhetetlennek, hogy a hazai és a világegyház – amúgy nagyon fontos – hírein túl a katolikus társadalmat jobban érdeklő, komoly kérdéseket is felvessünk a lap hasábjain. Fontos értékeket akarunk közvetíteni, melyek sokakat érdekelnek. Visszakerült az újságba a „világnézet katolikus szemmel" című rovat: célom, hogy legyenek olyan tárcák, jegyzetek, ahol a katolikus ember gondolkodása jelenik meg. A kultúra rovat újra két oldal lett az egy oldal helyett; megpróbáljuk a katolikus kulturális életet ilyen formában támogatni, erősíteni. Ezek mellett ezer meg egy kérdés van, amivel egy katolikus hetilapnak foglalkoznia kell: ezotéria, divatos táltos-hitek, közélet és a politika, az egyházat érő támadások, vitatott könyvek – ezekre választ kell adnunk. De nem csak válaszokat szeretnénk adni, hanem témákat is. Meg szeretnénk kérdezni, hogy mit kezdjünk a kisgyerekekkel a templomban; mit tegyen a szülő, mit tegyen a pap, a hívő? Hogyan kezeljük a cigánykérdést? Melyek a hitoktatás mindennapos problémái? Sokáig sorolhatnám még azokat a kérdéseket, melyeket érdemes feltenni, és amelyek mentén érdemes az olvasókat együtt-gondolkodásra buzdítani.
- Ön nem csak főszerkesztő, gyakorlatilag kiadói ügyvezető is. Hogy néz ki az Új Ember helyzete vállalkozásként?
- A gazdasági válság érzékenyen érintett minket is: több lap kiadását nem tudtuk anyagilag vállalni: ilyen volt a Testvérek, az Adoremus Junior és a Teofil. Emellett kevesebb külsős kollégát tudunk fizetni, mint korábban. Könyvkiadási tevékenységünket is racionalizáltuk: nem adunk ki például hittankönyveket, inkább a Szent István Társulatot támogatjuk azzal, hogy hirdetjük és árusítjuk az új hittankönyv sorozatát. Nem szeretnénk teológiai könyveket, Szentírást kiadni: inkább az újságírói műfajokhoz közelebb álló könyvek kiadását fogjuk preferálni. Az Új Ember fő terméke a hetilap, egy kiadónak pedig nehéz gazdasági helyzetben mindig a fő termékére kell koncentrálnia. A korábban Família címen megjelenő havilapunk megjelenését is ritkítottuk: Új Ember Magazin címmel, kéthavonta jelentetjük meg.
- Itt mi indokolta a névváltoztatást? Erősítik az Új Ember márkanevet?
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy szeretnénk ehhez a logóhoz több dolgot hozzákötni, hogy az embereknek az Új Ember név hallatán ne egy olyan hetilap ugorjon be, amit fiatal a kezébe nem vesz. Magazinunk például az egész családnak szól: az oda bekerülő fotók is Magyarországon készülnek, magyar emberekről szólnak; nem külföldi fotóügynökségektől vásárolunk idilli családképeket. Emellett értékrendben hozzánk közel álló eseményeknek szeretnénk médiatámogatói lenni. Ilyen most például a 72 óra kompromisszum nélkül. Sokkal többet szeretnénk ezzel a logóval elmondani, mint amit eddig elmondtak. Ha az Új Embernek van aranytartaléka, akkor ez a neve, a logója: az a tény, hogy hatvanöt éve ez az újság a katolikus hetilap. Az a baj, hogy elherdálták ezt a logót: saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy mennyire nehéz kilépni az eddigi státuszból. Célunk, hogy nyereségessé tegyük az Új Embert.
- Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy egy nyomtatott lap hirdetések nélkül termeljen bevételt. Mi a helyzet a hirdetőkkel?
- A lapban megjelenő hirdetések nagy része önhirdetés, amelyben saját termékeinket ajánljuk. Nagyon szeretném, ha a hirdetők is azt éreznék, hogy megéri nálunk hirdetni: ehhez – megint csak magamat tudom ismételni – jó újságot kell csinálni, amit egyre több olvasó vesz szívesen a kezébe. Sajnos ma még nem veszik komolyan az Új Embert a hirdetők. Pedig a hetilap 31.000 példányban jelenik meg, az Új Ember Magazin 9.000 példányban; Adoremus-ból 16.000 darabot nyomtatunk! A nyomtatott sajtó folyamatosan csökkenő példányszámai mellett ezek a számok szerintem kifejezetten jónak mondhatók. Terjesztésünk is kiépített: a templomokban és az újságos standokon is ott vagyunk. Nagyon szeretném, ha a vállalkozók komolyan vennék az Új Embert. Meg kell becsülni, hogy ez a Katolikus Egyház hivatalos lapja.
- Most akkor azért hirdessen valaki az Új Emberben, mert „jó keresztény", vagy azért, mert jól jár vele?
- Szerintem a katolikus sajtót támogatni kell. Nagyon fontos, hogy minél többen támogassák a katolikus lapokat. Ha az emberek nem támogatják, nem vásárolják a katolikus lapokat, akkor szép lassan meg fognak szűnni. Ha nem vásárolják a katolikus kiadók könyveit, ha máshol hirdetnek, akkor idővel mindenki becsukja majd a boltot. Persze ahhoz, hogy a katolikus sajtó érdemes legyen a támogatásra, jó újságokat, jó könyveket kell csinálni, amire érdemes kiadni a pénzt.
R. L.
