A magyar cégek innovációs képessége lehetne nagy, a legelőnyösebb helyzetben pedig azok vannak, akik speciális szakterületeken végeznek fejlesztéseket – állítja Harmat Péter, az ANTE Innovatív Technológiák Kft. ügyvezető igazgatója, a Budapesti ÉrMe Klub tagja.
– Az ANTE Innovatív Technológiák Kft. tulajdonosa a Magyar Tudományos Akadémia. Mennyiben más ez, mint ha magántulajdonban lenne a cég?
– A hétköznapokat tekintve alapvetően nincs különbség. Ha azonban a vállalkozás technológiai-szellemi hátterét nézzük, mégis gyökeresen különböznek az egyetemek és az MTA körül megalakult cégek a szokásos vállalkozásoktól. Ezek a cégek – az ANTE-hoz hasonlóan – spin-off vállalkozásként működnek. A szó itt azt jelenti: „kiperdült" abból a kutatási szellemi környezetből az üzleti világba. Ez tevékenységünk egyik fő jellegzetessége. Egy kutatóintézet nem vállalkozik. Nem azt nézi, hogy holnap mit lehet eladni a piacon, mivel más a filozófiája. Nem ismeri a vevőkkel való kapcsolattartás jellemző alapjait. A spin-offoknak ezzel szemben ezeket ismerniük kell. Mégis, azt kell mondanom, hogy egy ilyen spin-off cég kutatóintézeti alapokból táplálkozik. Olyan technológiák üzleti hasznosításával foglalkozik, melyeknél a kezdetnél még nem látszik, hogy üzleti sikert érünk el segítségükkel. A technikai fejlődésben nincsenek egyértelműen kitaposott utak: nem egyértelmű, hogy egy technológia üzleti értelemben sikeres lesz-e.
– Tehát fontosabb a folyamatos kutatás és az innováció, mint a profit?
– Ezt azért nem mondanám. A profit persze nem a kutatóintézet világa. De amint a kezünkbe kerül egy olyan technológia, ami üzletileg sikeres lehet, átkerül a spin-offba. Nekünk is figyelembe kell vennünk profitszempontokat, dacára annak, hogy az első lépésekben jóval távolabb áll tevékenységünk az üzleti realitásoktól, mint egy szokásos cég esetében, ugyanis nem beszélhetünk szokványos termékekről vagy szolgáltatásokról. Azt persze nem vitatom, hogy egy cégnek nyereségesnek kell lennie a fennmaradáshoz, ám azt tapasztalom, hogy a profit növelése időnként társadalmi betegséggé válik. A kérdés, hogy mi egy cég értéke: az, hogy évről évre túlteljesíti az üzleti tervben előre meghatározott profitcélt, vagy tisztességes megélhetést ad minél több dolgozónak? Szerintem a második. Ilyen értelemben az ANTE elég kicsi, mert csak nyolc embert foglalkoztat, alkalmazottként vagy szerződésesként.
– Mi a fő terméketek?
– Mérő-adatgyűjtő és vezérlő eszközöket szállítunk neutronsugarat és neutronszórást alkalmazó kutatási eszközökhöz. Ez jelentős szűkítés: kizárólag kísérleti atomreaktorokhoz kapcsolódunk, ahol a kutatás nem a reaktor belső működésével, hanem nano-technológiával, anyagok belső szerkezetével, esetleg gyógyszerek, óriásmolekulák vizsgálatával foglalkozik.
– Első hallásra ez viszonylag szűk piacnak tűnik. Mennyire értelmezhető az ANTE esetében a „konkurencia" fogalma?
– Világszerte körülbelül negyven olyan kísérleti atomreaktor van, amelynek szüksége lehet az eszközünkre. Ez borzalmasan kicsi szám. Nem mondom, hogy egy vevő csak egy készüléket vásárol, de akkor is. És még konkurencia is van a világban. Ezt csak az tudja kompenzálni, hogy egy-egy értékesítés – a termék speciális jellegéből adódóan – jelentős bevételt hoz.
– Milyen gyakran állt elő a cég új termékkel?
– Három-öt évente van új termékünk, ez a kutatás-fejlesztés jellegzetessége. Kis javítások folyamatosan vannak, generális váltások azonban nincsenek gyorsan. Egy termék kifutása körülbelül 15 év. Ennek részben az is az oka, hogy hiába találunk ki egy új eseményrögzítős mérés-adatgyűjtési technológiát, nem biztos, hogy az európai neutronkutató központok lecserélik húsz éve telepített, amúgy jól működő mérőberendezésüket. Egy berendezés és a telepítés ugyanis rendkívül bonyolult. A neutron magányos részecske, „magánzó": szépen vonul egyedül, nem hat kölcsön, akadály nélkül tesz meg akár sok száz métert, még szilárd anyagokon is átmegy. Nem könnyű a neutronokat manipulálni, ellenben ha kölcsönhatásba lépnek, sugárzás lép fel. A sugárvédelem és az árnyékolás miatt tonnás berendezéseket kell tizedmilliméter pontossággal mozgatni. Egy értékesítési ciklus – a megrendeléstől az átadásig – körülbelül másfél évig tart. Általában három részletben fizet a megrendelő: első körben a tervezésért. Mivel a berendezéseket a helyszínen kell összeszerelni és kalibrálni, a másik két részlet kifizetése az első szállítás, illetve az átadás alkalmával esedékes. Talán az építőiparhoz lehetne hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy itt azért fizetnek is...
– Mennyire vagytok ráutalva pályázati forrásokra?
– Éves bevételeinknek mintegy 20%-át teszik ki. Nem szerencsés, ha egy hozzánk hasonló cég pályázati forrásoktól függ: annyira speciális területen dolgozunk és az utóbbi években a pályázati finanszírozásban komoly zökkenők, ingadozások voltak, szóval jelentős nehézség lenne, ha folyamatosan cserélődnének az emberek a cégnél a pályázati finanszírozás miatt ingadozó létszámból adódóan. Ezért foglalkozunk emellett például speciális kerámiák előállításával és forgalmazásával is. Ezt az anyagot fényforrás-bevezetések robothegesztésében megtámasztóként használja egy Magyarországon működő nagy multinacionális vállalat. A szilícium-nitrid alapú kerámiák bírják a hősokkot: másodpercenként többször hevülnek több ezer fokra és olyan szívósak-kemények, hogy akár kalapácsként is használhatóak.
– Megéri itthon kutatni? Külföldön jobbak a körülmények, nagyobbak a fizetések.
– A jólét nem csak anyagiakat jelent. Az ember a hazájában él: az emberi jól-lét szempontjából nagyon fontos a család, a barátok, a közösség. Persze fontos, hogy egy kutatónak csak az alkotó-kutatói tevékenységre kelljen koncentrálnia a napi munkájában. Ez a nagy különbség Magyarország és a külföld között. Egy németországi kutatóintézet évekre előre látja a költségvetését, a magyarországi bizonytalanság ezzel szemben az egyes kutatóhelyekig lemegy.
Magyarország a beágyazott elektronikai rendszerek alkalmazási területén nagyon jó eredményeket tudna elérni. E területen egyszerre van szükség elektronikai ismeretekre, szoftveres tudásra és a valós idejű folyamatok megértésére, ami kellően komplex ahhoz, hogy a jellegzetesen kreatív magyar gondolkodás beleköltözzön, mindamellett nem igényel túl nagy beruházást. Örülnék, ha minél több magyar cég tudna ezen a területen sikereket elérni, persze nem csak a hazai piacon. Ezzel látszólag konkurenciát teremtenénk magunknak, hisz mi ehhez értünk, miért értsen hozzá más is? Mégis ezt mondom, és talán ez a különbség egy multi és egy kis cég mentalitása között. Mi tudjuk, hogy ha ebbe az irányba mozdulnánk, akkor furcsamód a mi üzleti lehetőségeink is növekednének. Gondoljunk a budapesti Jókai téren lévő éttermekre: azáltal, hogy több vendéglő nyílt, még többen járnak oda.
– Mit jelent számodra az ÉrMe?
– Elsősorban szellemi hátteret, találkozást olyanokkal, akik hozzám hasonlóak keresztények és az üzleti életben tevékenyek. Sajnos nehezebben tudom betartani azt az érmés szabályt, hogy „egymással üzletelünk". Vevő ugyan lehetek, de azt nem várhatom el senkitől, hogy neutronszórási adatgyűjtőt vagy speciális ipari kerámiát vásároljon tőlem.
R. L.
