Bejelentkezés
English
ÉrMeHáló
||
Főoldal | Hírek

Önfelépítő kapcsolatrendszer: nem olyan nagy munka…

2012. 11. 08.

Paál András: „Az olaj hiányzik a rendszerből." 

A beszélgetés első része itt olvasható >>

 

A beszélgetés második része itt olvasható >>

 

– Múltkori beszélgetésünk folytatásaként hadd idézzek ismét tőled. Azt mondtad: „Keservesen el lehet rontani a dolgot azzal, ha túl sűrű hálót szövünk. Túl kis méretű kapcsolati hálónál, és a túl sűrűn összekötött esetében hamar instabil életünk lesz." E téren illene azért további támpontokat is adni az olvasónak, hogy miből láthatjuk, mi a „túl", és mi a „nem eléggé". Nem gondolod?

 

– Képzeljünk el valakit, aki a saját közvetlen családtagjain, az azokat jól ismerő pár munkatársán és néhány egyéb – szintén mindenkit a saját köreiből (életszerűen elkerülhetetlenül) jól ismerő – kapcsolatán túl nem érintkezik senkivel. Szélsőségesnek tűnő példa, de nem ritka. Érthető, hogy az illető információi ilyenkor „beltenyészetté" válnak, nincs összeköttetése a hasonszőrűeken kívülre, azaz minden infót, amit ő tud, nagyjából más is tud. Nincsenek a köreiből kitekintő kapcsolatai, így meglepetésszerűen, felkészületlenül érik majd a világ változásai és ez az instabil életvitel melegágya. Érthető ez így?

 

– Persze. Az emberi kapcsolatok megszűnése, elszegényedése régi gond; talán örök probléma. De ha valaki egy (vagy több) olyan csapathoz tartozik, mint amilyen például egy ÉrMe-klub, talán nem fenyegeti ez a veszély.

 

– Nagyobb méretekben is túlságosan összezárhatjuk köreinket (például szakmai körök bezárt, a nem „felkent" és a „klánhoz tartozó" embereket kirekesztő, semmibe vevő rendszereiben találkozunk ilyesmivel), a számos kapcsolat túlságosan egy információállományúvá, válása is instabil környezetet okoz. Mint a kis csoportnál, csak nagyban. Mondjuk valahol Képzeletországban a szabványok arra kényszerítik a mérnököket, hogy régi, elavult módszerekkel tervezzék a házakat, a szabványok megalkotói ugyanis ilyen túlkapcsolt, zárt hálóban élnek és védik a maguk hatalmát, és nem fogékonyak az új tudásra. Nem szabad tehát olcsóbb és jobb házakat építeni, és ha egy földrengéskor a te fejedre dől egy – persze teljesen szabályosan tervezett és épített – épület, akkor a saját bőrödön tapasztalhatod, hogy mi is az instabil környezet. Most felordítanak a fájdalmas felismeréstől az orvosok, a közgazdászok, az államigazgatásban dolgozó és egyéb népek, és kezdik sorolni a hasonló példákat a saját szakmájukból. De ne a szörnyülködést gerjesszük, inkább példaként egy történetet mesélnék el arról, hogy miképpen tehetők optimálissá környezetünk hálózatai – ha van rá igény.

 

– Van igény a példára, és van igény az optimális hálózatokra is, úgy gondolom. Halljuk a történetet!

 

– Alig egy évtizede, kezünkbe került egy táblázat „a természetben jól működő rendszerek" egyes tulajdonságairól. Gyanítható volt, ha nem is tudományos alapossággal, hogy azok a rendszerek mennek jól maguktól, önjáró paradicsomi boldogságban, melyek különböző erősségű kapcsolatai adott számosságban voltak. Felmértük a környezetünkben lévő vállalkozások kapcsolatrendszerét és megfigyeltük, hol vannak szűk keresztmetszetek a kapcsolatrendszerekben. Aztán kipótoltuk a talált hiányokat, és vártuk az eredményt, ami viharos gyorsasággal megérkezett, termelékenység megugrott, munkaidő töredékére esett, a talpfákon zötykölődő életvitel visszaugrott a sínekre.

 

– Csak egy kis közbevetés: kik azok a „mi", akikről most beszéltél? Valamiféle munkacsoportot hoztatok létre, amelyik mindezekkel foglalkozott?

 

– A „munkacsoport" túl intézményes számomra. Mondjuk inkább: „kíváncsi barátok és ismerősök intézménytelen közössége". Ahogy egy mérnöki szakmai kapcsolatrendszer is intézménytelen, de működtethető, ilyesmit kell elképzelni. Volt, amikor vállalkozásokban érdekelt barátainkra fókuszáltunk, és életre hívtunk egy heti találkozót, ahová bárki, akit meghívtunk, meghívhatott ismerősöket, érdekes népeket. Ma a kapcsolatok, hálózatok, játékelmélet iránt érdeklődőkkel időzök, felvetünk, megrágjuk, folytatjuk. Így megy ez már harminc éve.

 

– Folytassuk az előbbi gondolatmenetet: mit tehetünk mi hasonlóképpen a saját kapcsolatrendszerünkkel, hogy „visszazökkenjünk a sínre"?

 

– Mindenki megteheti, hogy saját, vagy céges kapcsolatrendszerét felméri, és a legszűkebb keresztmetszeteket kiegészíti. Ebben sok kockázat nincs. Legfeljebb lesz egy néhány új, és néhány új szerepbe kerülő kapcsolat. De van itt egy buktató...

 

– Itt megint közbe kell vágnom: mit jelent itt a keresztmetszetek kiegészítése, és a kapcsolatoknak milyen szerepeiről beszélünk?

 

– Térjünk erre vissza később. Most hadd folytassam azzal a buktatóval, amire már az elején fontos felhívnom a figyelmet. A kapcsolatépítés témájában való jártasságnak körülbelül tízszeresnek kell lennie ahhoz képest, amit abból a gyakorlatban ténylegesen alkalmazunk. Egy mérőműszernek is egy nagyságrenddel érdemes pontosabbnak lennie annál, mint amilyen pontossággal mérni szeretnénk. A cégvezetők mutatnak hajlandóságot a hirtelen megértett módszerek alkalmazására – és máris más módon menő szekéren találják magukat, mint amit meg szoktak ülni. Láttam néhány ilyen bukfencet, ami az ex-vezető egyéni életére is szomorú hatással volt.

 

– Valóban nagy a kísértés egy tevékeny alkatú ember számára, hogy elkezdje úgymond „megvalósítani", amit tanult. A „hogyan legyünk gyorsan baromi sikeresek?" típusú könyvekkel házaló szerzők is erre nevelnek minket. Hogyan alkalmazzuk tehát, amit a kapcsolatépítésről (remélem, hamarosan) megtanulunk?

 

– A kapcsolatrendszerünket ne manipuláljuk, ne építsük a maga természetes rendjén túlmutató állapotúra. Csak a természetellenesen leépítő, torzító hatásokat kezeljük óvatosan.  Szerencse, hogy egy kapcsolatrendszer felépíti magát optimálisra, ha az – ideálistól még sokkal elmaradó – öngyógyító szintig elsegítjük. Tehát a tudás és alkalmazás aránya 10:1. Csak az olvassa tovább innen a beszélgetést, aki ezt megígéri... Ja, és azt is meg kell ígérnie, hogy ami jól működött eddig, azt soha nem próbálja megjavítani...

 

– Hallotta, Kedves Olvasó, ugye? Ha nem ígéri meg a fentieket, akkor azonnal hagyja abba az olvasást! De a legjobb, ha a számítógépét is kikapcsolja, és elmegy sétálni egyet... Most már magunkra maradtunk: hogyan folytassuk?

 

– Az első fontos lecke az iránytű-ábra megértése e beszélgetéssorozat első és második része alapján. A második fontos lecke: a 150-es szabály. Egy átlagos kapcsolatrendszer körülbelül 150 tagú. Nagy szórással és tűréssel. De 80 alatt és 200 felett érdemes kicsit gyanakodni. Meg mi is egy tag? Attól, hogy a Facebookon, vagy a noteszban van 500 tag, még nem minddel tudjuk kölcsönösen, hogy mit jelentünk egymásnak.

 

– Tevékeny emberünk most elkezd számolgatni...

 

– Ne számolgasson még! Kérem, ne tegye! Feleslegessé teszi a számolást az, amiről később lesz szó. Most csak arra koncentráljunk, hogy körülbelül 150 tagról van szó. Már a római seregben sem volt 120 felett egy század létszáma, és ma sem megy – minden technikával megáldott korunkban – 180 fölé. Minden állatra jellemző az agyának egy adott felületmérete, és ez összhangban van azzal a kapcsolatrendszer-mérettel, melyet egyáltalán maga számára értelmezni tud, és a mi esetünkben ez is igazolja a 150-es szabályt. (Ez a „Dunbar szám" – utána lehet guglizni...) A 200 feletti kapcsolattal rendelkezők mérgezett egérként rohangálnak, nem „érnek rá", nem kívánatos életet élnek, pedig optimista, vidám népek. És a 80 alatti ismerőssel rendelkezők talpfákon tovább- vagy mellézöttyenő, izzadságos életvitelt folytatnak, és sokszor dől belőlük a panasz.

 

– Tehát – ezen a helyen talán szabad így fogalmaznom – a Teremtő ezt a számot kódolta belénk; mintegy elvárja tőlünk, hogy kb. ennyi emberrel tartsunk személyes kapcsolatot. De honnan szerezzük be a szükséges kapcsolatokat, ha esetleg túl kevés van?

 

– Ezzel az aggodalommal se siessünk. Ha élsz, ha ezeket a sorokat képes vagy olvasni, akkor valószínűleg kapcsolatrendszered 2-4 megfelelő helyre „beültetett" taggal önfelépítővé válik. Olyan ez, mint a szomj. Az ember szervezetének körülbelül hatvan százaléka víz. Akinek a vízháztartásából pár liter, azaz néhány százalék hiányzik, az szörnyen érzi magát. Majd iszik néhány pohárral, és minden helyrejön. De sokkal többet már nem kell meginnia, mert kihasad. A munka nem nagy. Megfelelő folyadékot kell betölteni... a megfelelő lyukon...

 

– Úgy tűnik, elég sok elvarratlan szálat indítottunk el... Érintettünk olyan fogalmakat, mint kapcsolatrendszerünk „szűk keresztmetszetei", kapcsolataink „szerepkörei", továbbá „megfelelő helyre" beültetett tagok, „öngyógyító", avagy „önfelépítő" szint. Mi az, amit ebből még beszélgetéssorozatunknak ebben a részében fontosnak tartasz elmagyarázni, és mi az, amit a következő alkalomra hagyunk?

 

– Van két ábra, melyekkel összefoglalhatjuk ezt a részt: Az első arról szól, hogy kevés szoros kapcsolatunk van, több lazább és még több még távolibb, a jól prosperáló rendszereknél ezt találjuk. (Minél közelebbi valaki úgy jobban vigyorog az ábrán.) Fele olyan erős kapcsolatunk kb. 3-szor (2,71-szer) több van, azaz kétszer erősebb kb. harmadannyi.

Önfelépítő kapcsolatrendszer: nem olyan nagy munka…

 

Aki számtanból jó, kiszámolhatja: ez kb. 150 fő esetén 6 fajta kapcsolatot jelent:

1 fő én + 2 fő feltétlen kapcsolat + 5 fő rendszeres kapcsolat + 12 fő szövetséges, cimbora, távolibb barát (EBBŐL MA JELLEMZŐEN ALIG VAN NÉHÁNY, illetve a jól guruló életvitelűeknél ez az, ami megvan) + 35 fő téma szerinti kapcsolat + 95 fő ismerős = kb. 150 tag.

A következő ábra mutatja, hogy mint oszlanak el a kapcsolatok egy ma jellemző, nem ideális kapcsolatrendszerben:

 

Önfelépítő kapcsolatrendszer: nem olyan nagy munka…

 

Felmerül: ki a fene az a 12 szövetséges, azaz cimbora, avagy távolibb barát? Nos, ők olyan „akár barát is lehetett volna" típusú népek, akikkel valaha egy hajóban örömmel eveztünk, egy projekten örömmel voltunk, de az élet sodrában teljesen elmaradnak mellőlünk. Jelen társadalmunkban elég sokaknak hiányos, nem ápolt, félretett kapcsolódási forma. Nem divatos ezekkel találkozni, látszólag idő hiányában elhanyagolhatók, pedig a körülöttünk áramló információs „táplálékláncnak" a hatékonyságát ők adják. Hiányukat a fenti ábra látványosan szemlélteti. A szoros kapcsolatok (2. és 3. szint) adják az arculatunkat, lényegünket. De „beltenyész" információállományunk lenne távoli kapcsolatok (5. és 6. szint) nélkül, amelyek „friss vérrel" stabilizálják életvitelünket. Ám a távoliak nem kapcsolódnak elég mélyen, nem szabják eléggé ránk illő jellé a külvilág zaját. A közepesen erős, félig gyenge kapcsolatok (4. szint) adják az olajat a rendszerben. Ma legtöbbször ebben hiányos a kapcsolatrendszer. Hiányuk szűkület, dugulás az információs csatornákon. Mi is történik e 4. szintű kapcsolatokban? Csak beszélgetünk, képbe helyeződünk, kölcsönösen új ismerősöket ajánlunk egymásnak megismerésre. Kifejezetten nem konkrét lehetőségeket, és nem segítségeket cserélünk. Kb. 10 százalékban ezekkel kellene foglalkoznunk, kávézni velük, meg ilyesmi. Itt-ott „rázzuk velük a bokrot", a figyelmünk jellege megfelelőre épül, és olykor máshol indulnak meg ügyeink. Ne számolgassunk! Mire lesz 2-4 új ilyen ismerősünk, kész is a munka, a szekerünk mögött porzik az út. Ha a társadalom 5 százaléka tudatosan megtalálná plusz 4 hiányzó szövetségesét, az új korszakot, beláthatatlan fejlődéssel járó változást jelentene.

 

– Tehát azt mondod, hogy ha saját kapcsolatrendszerünket helyre tesszük, akkor nem csak nekünk lesz ettől jobb az életünk, hanem a környezetünk – országunk, munkahelyünk, egyházunk, városunk stb. – is javul valamicskét?

 

– Igen, saját rendszerünk-környezetünk „megfoltozása" által tud csak felépülni, életre kelni a társadalom egészének szövete. A hűség a kicsiben automatikusan hűség a nagyban is.

 

– Itt most az lenne a következő izgalmas kérdés, hogy mit jelent ez a „kicsiben való hűség" az egyes szinteken, de – úgy érzem – erről már egy következő beszélgetésben kellene szót ejtenünk. Folytassuk legközelebb ezzel?

 

– A külföldi riporter megkérdi a magyar falu emberét, hogy van e náluk nemzeti széthúzás, mire megkapja a választ: „Széthúzás az nincs..., de igény, az lenne rá." Úgyhogy ha igény lenne folytatásra, akkor folytassuk.

 

B. G.

 

(Folytatjuk...) 

BGA

Segélyakciónk 

Nyitólap
Gyűjtés az ukrajnai menekültek megsegítésére - a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat Kárpátalján végzett munkáját támogatja az ÉrMe Hálózat.

Tovább»

Könyvtár 

Ajánlott olvasmányok keresztény vállalkozóknak, cégvezetőknek

Nyitólap

Van, ami még hiányzik a listából? Várjuk olvasóink javaslatait.

Tovább»

ÉrMe Hálózat
ÉrMe Alapítvány
ÉrTe Nonprofit Kft.
Érme Budapest Klub
ÉrMe Páty Klub
ÉrMe Junior Klub
ÉrMe Bakony Klub
ÉrMe Kaposvár Klub
ÉrMe Benedictus Klub
ÉrMe Vác Klub
ÉrMe Építőipari Kerekasztal
Alapinformációk
Rólunk
Bemutatkozó-kiadványunk
ÉrMe-kapcsolat
Honlap-impresszum
Statútum
Statute in English
ÉrMe Brochure
Társadalmi szerepvállalás
Ügyek és projektek
Az üzleti vezető hivatása
Szövetségeseink
ÉrMe-könyvtár
  ©2012 ÉrMe Alapítvány  |  Impresszum  |  Médiaajánlat  |  Adatvédelem