2012. április 20-án tartották a Sapientia főiskola és a KETEG szervezésében azt a konferenciát, amelynek fókuszában a szociális vállalkozások (társadalmi vállalkozások) témaköre állt. A bevezető előadást Helen Alford domonkos szerzetesnővér, az egyház társadalmi tanításának világszerte elismert szaktekintélye tartotta.
Az emberhez méltó munkalehetőség esély a jobb életre
Helen Alford az OECD "jobb élet indexére" (Better Life Index) hívta fel a figyelmet, ami 11 dimenzióban méri az egyes országok életminőségét. Magyarországnak például egyáltalán nem kell szégyenkeznie ebben a mezőnyben az oktatás, vagy az ország környezeti állapota tekintetében, viszont nagyon rossz az elégedettségünket mutató ("life satisfaction") paraméter, ami - mint arra az előadó felhívta a figyelmet - elsősorban a foglalkoztatottság alacsony szintjével függhet össze. Ebből pedig az következik, hogy ha "jobb életet" szeretnénk itt teremteni, akkor a foglalkoztatási helyzet javítására kell törekednünk. Az előadó hozzátette: új álláshelyek létrehozásához nagyon komplex erőfeszítésekre van szükség, de bizonyosan kulcsszerepük lehet ebben az úgynevezett szociális vállalkozásoknak ("social enterprise", társadalmi vállalkozás), melyek - a versenyszféra és a civil szféra mellett - már új szektorként jelennek meg a világban. Az Európai Unióban például már a GDP 6 százalékát termelik meg ezek a szociális vállalkozások, és összesen mintegy 11 millió embert foglalkoztatnak.
Olyan - általában kis méretű - vállalkozásokról van itt szó, amelyek nemcsak a gazdasági értelemben fenntartható működésre törekszenek, hanem társadalmi értékek teremtésére is, és ennek jegyében például munkalehetőséget igyekeznek adni fogyatékosoknak, értelmi sérülteknek, vagy akár börtönviselt embereknek is. Példának említette erre Helen nővér a budapesti Ability Parkot és a San Franciscóban működő REDF-et. Írországi statisztikákat alapul véve úgy becsülte, hogy Magyarországon körülbelül 150 ezer új munkahelyet teremthetnének a szociális vállalkozások.
Alford professzorasszony azt is hangsúlyozta: a szociális vállalkozások a katolikus társadalmi tanítás szempontjából is kiemelt jelentőségűek, hiszen az emberi személyt helyezik tevékenységük középpontjába, az emberi méltóságot és kibontakozást szolgáló munkalehetőségek megteremtését - azaz a közjót. XVI. Benedek pápa a Caritas in Veritate című enciklikájában is a gazdasági pluralizmus, a többszereplős gazdaság mellett érvel, amelyben a piaci és az állami szereplők mellett a szociális vállalkozások is fontos helyük van.
Helen Alford a Duna Televíziónak is nyilatkozott a témáról; a műsor itt látható:
Hogyan hasznosulnak a szociális támogatások?
Soltész Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkára előadásában arra világított rá, hogy a kelet-közép-európai társadakmakat még mindig uralja a "majd az állam megoldja"-szemléletmód, így a szociális gondoskodás és a gazdaság szemléletmódjának közelítésére lenne szükség. Jó hazai példaként említette erre például a szociális földprogram keretében megvalósult projekteket (ahol például a földeken munkalehetőséget ad az önkormányzat a helyi állástalanoknak, megtermelt biomasszából pedig az önkormányzati intézmények energiaellátását segítik), továbbá azt a hajléktalanszállást, ahol nemcsak fedelet adnak, hanem oktatásban is részesülnek, és akár munkalehetőséghez is juthatnak a hajléktalanok.
Az államtitkár felidézte, hogy Magyarország - a nyugdíjakat nem számítva - mintegy 1000 milliárd forintot költ évente szociális ellátásokra, és egyáltalán nem jogosulatlan felvetni a kérdést: vajon hogyan hasznosul ez az óriási összeg? Valóban azokhoz jut el, akikhez kell? Seít-e abban, hogy minél többen kiemelkedjenek a helyzetükből, vagy pedig csak ahhoz járul hozzá, hogy továbbra is a társadalom peremén maradjanak ezek az emberek, várva az újabb segítséget?
Értékek és érdekek koordinátarendszerében
Héjj Tibor, a Proactive Management Consulting Kft. tulajdonos ügyvezetője - valamint egy igazi szociális vállalkozás, a Napra Forgó Nonprofit Kft. alapítója - a szociális (társadalmi) vállalkozás fogalmát járta körül előadásában. A különböző típusú szervezeteket egy érdek-érték koordinátarendszerben helyezte el, amelynek egyik tengelye az önérdek és a társadalmi érdek közötti skálát mutatta, a másik tengely egyik végén pedig az értéknélküliség, a másikon az értékteljesség, az önfeláldozás helyezkedett el. Így az egyes szervezetek sorában az egyik végponton a kizárólag önérdeket szolgáló, az értékekre tekintet nélkül működő (vagy akár a törvénytelenség szférájára is átterjedő) szervezetek szerepelnek, a másik végponton pedig a kizárólag társadalmi érdekeket szolgáló, nem vállalkozásként dolgozó szervezetek találhatók. A két véglet között valahol félúton helyezhetők el azok a cégek, amelyek működésükben igyekeznek tekintettel lenni a társadalmi felelősség, a CSR (illetve az újabban egyre többet emlegetett CSV, azaz "Creating Shared Values") szempontjaira, de elsődleges céljuk a gazdasági versenyképesség. Héjj Tibor ez utóbbiak, valamint a kizárólag non-profit elvek szerint működő szervezetek közé helyezte el a társadalmi vállalkozásokat, melyek esetében az önérdek is bizonyos szerephez jut (amennyiben emberek megélhetését kell szolgálnia), és így csak korlátozott mértékben lehet önfeláldozó.
Az (egyébként a Fokolare mozgalomban is elkötelezett) szakember szintén említett pozitív példákat a társadalmi vállalkozásokra:
- a Fruit of Care kézművescéget,
- a Hotel Panda szállodát,
- a Kék Madár Alapítványt és az általa üzemeltetett Ízlelő Éttermet, valamint természetesen
- a Napra Forgó Kft.-t
Olaszországban az alkotmány is említi
A következő előadó Anita Leuratti volt, aki Olaszországban, Trevisióban vezet egy szociális vállalkozást, az Insieme Si Può ("Együtt lehet") szociális szövetkezetet. Felidézte a - főleg Észak-Olaszországban elterjedt - szövetkezeti mozgalom 120 éves történetét, melynek erős hagyományait jól mutatja, hogy a második világháború utáni olasz alkotmány külön is említi a szövetkezéseket mint a társadalom fontos tartóoszlopát. Az Insemie Si Può ma már 32 millió euro éves forgalmat bonyolít le, és körülbelül 1200 főt (90 százalékban nőket, 37 százalékban külföldieket) foglalkoztat. A munkaerő költsége nagyjából az árbevétel 80 százalékát éri el, és - mint egy kérdésre válaszolva később elmondta - ehhez semmilyen állami támogatást nem kapnak. Tevékenységük például gyermekek, fogyatékosok, idősek gondozására, egészségügyi és oktatási szolgáltatásokra terjed ki.
Erősebb helyi gazdaság, erősebb magyar társadalom
Az utolsó előadást Horkay Nándor, a jelenleg megalakulóban lévő Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal elnöke tartotta, és ebben az úgynevezett "fenntartható helyi gazdaságfejlesztés" jelentőségét hangsúlyozta. Mint mondta, Magyarország nagy problémája, hogy a befektetői tőkéből működő versenyszektor mellett szétesett, felbomlott, felvásárolt helyi piacokat és gazdasági közösségeket látunk, melynek következtében a kistérségek, települések öngondoskodó, önfenntartó képessége gyakorlatilag megszűnt. Ezért most különösen fontosnak nevezte az előadó a helyi gazdaságfejlesztési programok elindulását, melyekben a helyi jelleg, a részvétel, az együttműködés, a fenntarthatóság, a munkalehetőségek teremtése, a köz-, a magán- és a civil szféra együttműködése a kulcsfogalmak. Hangsúlyozta, hogy a vezetése alatt létrejövő hivatal kiemelt célja lesz ilyen programok elindítása, és felhívta a figyelmet a Területfejlesztési Füzetek kiadványsorozatra, amelyben a helyi gazdaságfejlesztéssel kapcsolatban ötletadó megoldásokat, jó gyakorlatokat találhatunk.
Ő is említett néhány pozitív, tanulmányozásra és követésre méltó példát:
- Élő Tisza Tájtermék,
- Pannon Helyi Termékklaszter,
- Suska,
- faluközösségi biomassza távfűtőmű, Pornóapáti,
- Vedd és Védd a Szentesit mozgalom,
- Helyi Piac portál.
Horkay Nándor felhívta a figyelmet, hogy a 2014-2020 időszak újabb fejlesztési ciklus az EU-ban, azaz itt van az esély, hogy a támogatási források végre valóban az ország felemelkedését szolgálják - ehhez viszont már most meg kell indítani a tervezés és felkészülés folyamatát. "Erős, értékteremtő, áthagyományozó helyi gazdasági közösségek nélkül nincs fenntartható és erős magyar társadalom" - tett hozzá.
Adományok - mint befektetések
A konferencia végén Tóth József, az ÉrMe Alapítvány kuratóriumának elnöke (és egyben a konferencia moderátora) bejelentette: az ÉrMe felkarolja a szociális finanszírozás hazai gyakorlatát, azaz megkezdi a munkát az úgynevezett szociális kötvény bevezetése érdekében. Ez lehetővé teszi, hogy a magánszférából származó adományok - mint befektetések - hozzájáruljanak a szociális vállalkozások finanszírozásához, és hogy az államnak csak akkor kelljen (utólagosan) hozzájárulnia e szféra támogatásához, amikor egyértelműen (közpénz-megtakarításban) kimutatható e szociális vállalkozások tevékenységének tényleges a társadalmi haszna.
(A szociális vállalkozások és a szociális finanszírozás kérdéseire - valamint az ezzel kapcsolatos ÉrMe-szerepvállalásra - weboldalunkon természetesen még visszatérünk.)
B. G.
