Mi a kapitalizmus alapja? Egyik ismerősöm kezdi előadásait a fenti kérdéssel. Erre a felütésre általában többféle válasz érkezik: a pénz, a kereskedelem, a csere, a tőke(felhalmozás), a demokrácia stb. Majd amikor elmondja, hogy a kapitalizmus alapja a bizalom, ha vannak is értetlen tekintetek, a hallgatóság nagyobbik része nem lepődik meg túlságosan.
A jog nem szabályozhat mindent, és a közhatalom sem képes mindent betartatni, ezért alapvetően szükséges, hogy megbízzunk a másikban. Ráadásul a bizalom csökkenti a tranzakciók ellenőrzési költségét, vagyis minél jobban bízunk egymásban, annál gyorsabban és olcsóbban pöröghet az üzlet.
Nos, az elmúlt hónapokban Magyarországon éppen a brókercégekbe, illetve a közreműködő és ellenőrző szervekbe - a könyvvizsgálókba és az MNB-be - vetett bizalom veszett el.
„Szerintem ez a bizalmi válság változatlanul fennáll; azt hiszem, ha lenne, akkor sem vinném a pénzemet semmilyen brókercéghez. Akkor sem, ha megbízhatónak tűnik, hiszen a Quaestor meg a másik is annak tűnt. Ha a húszéves működés nem biztosíték arra, hogy egy ilyen cég megbízható, akkor nem tudom, egyáltalán mi lehetne az..." – írta nemrég az egyik tagtársunk is.
Ne bízzunk hát a brókerekben? Vagy ne bízzunk meg senkiben, aki bármilyen pénzügyi szolgáltatást, befektetést kínál? Hogyan állapítsuk meg, hová tehetjük megtakarításainkat? Helyreállhat-e a bizalom, és ha igen, mitől? Nem könnyű a fenti kérdésekre válaszolni.
A legfontosabb tisztázni, hogy a közkedvelt címkével ellentétben szó sincs brókerbotrányról, hiszen az érintett cégeknél nem „eltőzsdézték", avagy elbukták a befektetők pénzét, hanem a cégvezetők egyszerűen lenyúlták, hogy fedezzék a vállalatuk veszteségeit. Ráadásul úgy, hogy a dolgozók többségének fogalma sem volt erről. Tehát nagyszabású csalásról beszélhetünk, brókerbukásról nem.
Ennek fényében jobban értelmezhető az a megállapítás is, hogy a magyar pénzügyi rendszer egyébként messzemenőkig megbízható; a dolgozók felkészültsége és a kiépített védelmi rendszer szempontjából egyaránt. És persze ebben a szektorban sincs olyan módszer, amely a 100%-osan megvédene a szándékos visszaélésektől.
A pénzügyi szektor prudenciális szempontból egyébként semmivel sem rosszabb, mint az egészségügy (hálapénz), az építőipar (feketemunka) vagy a kereskedelem (áfavisszaélések).
Sőt a felsoroltaknál sokkal átláthatóbb és szigorúbban szabályozott: méregdrága és rendkívül precíz, évi több tíz millió forintos informatikai rendszereik tartják nyilván az ügyfélvagyont, napi, heti, negyedéves és éves MNB-jelentéseket kell adniuk, és rendszeresen ellenőrzik őket.
Akkor mégis hogyan történhetett meg, ami megtörtént? A válasz nagyon egyszerű: a könyvvizsgálók, az ellenőrző szervek – a PSZÁF, illetve az MNB – nem voltak arra felkészülve, hogy szándékos, tudatos és akár évtizedeken átívelő visszaéléseket leplezzenek le.
Másrészt pedig – bármennyire fáj is – az a régi szabály is ismét bebizonyosodott, hogy bombabiztos dolgok márpedig nincsenek. Erősebb és gyengébb valószínűségek vannak.
Egyébként ezért nem biztos befektetés a lakás (akár 10-20 évig is eshet az ára), a termőföld (szabályozási és adókockázatok), sőt még az arany sem (200 éve esik az ára).
A történelem során persze nem először veszik el „örökre" a pénzügyi szektorba vetett bizalom. (Valószínűleg már az első kagylópénzeket is hamisították.) Mivel a pénzügyi közvetítő rendszer a sebesen pörgő gazdaság alapja, ez pedig lehetővé teszi a gyorsabb pénzmozgást, a magasabb megtérüléseket, ezért egy idő után szükségszerűen regenerálódnia kell. Az idő ezt megoldja, úgy mint a Konzumbank-, a Postabank- és a Kulcsár-ügy után is. A tanulságok levonása pedig – a piac szabályai szerint – újabb kiskapuk bezárásához vezet. Ez a célja az elmúlt hetekben itthon is elfogadott intézkedéssorozatnak, ami – a teljesség igénye nélkül – anonim jegybanki kontrollal támogatja az ügyfélportfóliók folyamatos ellenőrzését, maximálja a könyvvizsgálói megállapodások időtartamát, gyakoribb helyszíni ellenőrzéseket ír elő és 100 ezer euróra emeli a BEVA biztosítási összeghatárát.
Viharos események után az ember természetesen óvatosabb lesz. Ezt az óvatos periódust felkészülésre, stratégiaalkotásra, tanulásra és információgyűjtésre érdemes használni. Rossz konklúzió, ha azt mondjuk, hogy mostantól már semmibe sem fektetünk. Ez ugyanis azt is jelenti, hogy soha nem lesz tőkejövedelmünk – amely a bizalom mellett azért továbbra is a kapitalista-polgári gyarapodás másik alappillére.
A jó válasz az, ha tudomásul vesszük a valóságot, és megpróbálunk alkalmazkodni hozzá. Vagyis tudomásul vesszük, hogy a létrehozott vagyonnal foglalkozni kell – ami idő- és tanulásigényes feladat. És semmiképpen nem egyenlő azzal, hogy vakon rábízzuk valakire, aki majd – jól-rosszul – kezeli. A kontrollt végig nekünk kell kézben tartani.
Hová tegyük a pénzünket?
Mielőtt erről döntünk, igen hasznos, ha készítünk egy írott befektetési stratégiát. Néhány millió forintig ez nem több mint egy, maximum két gépelt oldal, de néhány dolgot egyértelműen tisztázzunk:
- milyen devizában tartjuk majd a befektetésünket?
- mi a bázisdeviza, amiben a teljesítményt mérjük?
- mekkora a megcélzott éves hozam?
- mekkora ingadozást merünk felvállalni?
- itthon vagy külföldön akarjuk-e tartani a pénzt?
- hogyan kötjük az ügyleteket (telefonon, szoftverrel, faxon stb.)?
- mennyi időt akarunk/tudunk vele foglalkozni?
Egy jó stratégia ugyanis nagy pontossággal kijelöli a szóba jöhető szolgáltatókat. Mást keres ugyanis egy 70 év feletti befektető, aki élvezni akarja felhalmozott vagyonát (nagy bank, kényelmi szolgáltatások, alacsony kockázatú befektetések), és nyilván teljesen mást az, aki huszonévesen, néhány százezer forint készpénzzel – erős IT-támogatással – meg akar tanulni olcsón tőzsdézni (brókercég).
Szerződéskötés előtt pedig mindenképpen ajánlott utánanézi a kiválasztott szolgáltatónak:
- a cégnyilvántartásban: https://www.e-cegjegyzek.hu/index.html (létezik-e, kik a tulajdonosai, mennyi a tőkéje, mikor alakult),
- nézzük meg alaposan a weboldalát: láthatók-e nevek arcokkal, konkrét elérhetőségek,
- ha gyanús a weboldal (pl. csak elérhetőségi űrlap található), mindenképpen ellenőrizzük, ki mikor hol regisztrálta a domaint (http://www.domain.hu/domain/domainsearch/),
- járjunk utána az adott cég pénzügyi mutatóinak pl. ÉrMe-tagtársunk, Antolik Gyula cégének Credit Controll nevű céginformációs rendszerében (nyereséges vagy veszteséges, mennyi a tőkéje stb.),
- keressünk rá a Google-ban, mit írnak róla a mértékadó gazdasági sajtóban (az is indikátor, ha semmit) és a fórumokon,
- keressünk rá, hogy kapott-e bírságot, és ha igen, miért,
- mivel minden olyan pénzügyi cég, amely ügyfeleknek szolgáltatást nyújt, a Magyar Nemzeti Bank – mint felügyeleti szerv – ellenőrzése alá tartozik, nézzük meg, szerepel-e az MNB nyilvántartásában, milyen engedéllyel rendelkezik, és van-e a neve mellett figyelmeztetés: http://felugyelet.mnb.hu/bal_menu/piaci_szereplok/kereso/kereses
Szabó Barnabás
Az itt leírtak a szerző magánvéleményét tükrözik.
