A Gyökerek Tábor a budapesti Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium diákjai által életre hívott kezdeményezés, melynek keretében szociálisan és a kulturálisan hátrányos helyzetű, határon túli magyar gyerekek táboroznak az anyaországban, nyaranta 8 napig. A programban kiemelt hangsúlyt kap az anyaország és a magyarság történelmi-kulturális értékeinek tematikus megismertetése a táborozó gyermekekkel, amelynek során a szervező stáb az élménycentrikus pedagógia módszerével dolgozik, és befogadó közösségként fordul a gyermekekhez.
Az ÉrMe Üzleti Hálózat 2014. évi adventi jótékonysági árverésén az egyik támogatott cél az idei tábor megvalósítása volt. Mint Ürmös Dániel táborvezető az Érmeháló.hu-nak elmondta, a rendezvény sikeresen lezajlott: „Nagyon szép tábort tudhatunk magunk mögött, köszönjük az ÉrMe-közösségének támogatását is, hogy ez megvalósulhatott." A táborvezető átküldte szerkesztőségünknek szervezőtársa, Deme Barnabás beszámolóját, amit alább közzéteszünk.
Táborjelentés 2015
A történelem viharai által alaposan megtépázott Magyarországot számtalanszor emlegetik a Népek Krisztusaként. Mentes ez a metafora mindenféle felsőbbrendűség-érzettől – sokkal inkább arra a felelősségünkre igyekszik rámutatni, hogy még sebeinktől tarkítva is jót kell tennünk: mert képesek vagyunk rá.
2015-ben, ebben a népek viszonyában olyannyira meghatározó esztendőben immáron tizenharmadik alkalommal rendeztük meg a Gyökerek Tábort a fentiek szellemében. A korábbi évek mintájára most is Kárpátaljáról, Erdélyből és Délvidékről vártunk nehéz egzisztenciális háttérrel rendelkező magyar gyerekeket, hogy töltsenek itt az Anyaföldön egy hetet egy jelképes és sokatmondó nyaralás keretében.
A tábor programját szervezőink – a szükséges rugalmasságot tekintetbe véve – jó előre rögzítették: a különféle események színes töménysége valahogy nem túlhajtottságot, feszítettséget sugallt, hanem kellemesen kifárasztó tartalmasságot. Budapest szinte valamennyi szépségét föltártuk a gyerekeknek: a Budai Vár kavargó, elgondolkodtatóan ódon forgatagát; az Országház méltóságteljes, fényűző eleganciáját; a Margit-sziget jótékonyan árnyékos, üde ligeteit; a nevezetes terek, parkok emlékektől dús, barátságos arcát; a Nagycirkusz és az Állatkert összes egzotikusan ismerős, lehengerlően izgalmas csodáját. Elkalauzoltuk őket Visegrádba és Esztergomba, hogy belekóstolhassanak a „magyarországiság" vidéki, de semmivel sem kevésbé eredeti ízeibe. Kirándulni mentünk velük a Balatonhoz, ahol a kulturális ínyencségek után végre fürödhettünk a magyar tengerben, kárpótlásul a napokon át tomboló forróságért.
Célunk volt, hogy kispesti szállásunk ne csupán ideiglenes tartózkodási hely, hanem egyfajta kényelmes, otthonos bázis legyen: reggeli tornáinkkal, étkezéseinkkel, együtt mondott imáinkkal olyan atmoszférát teremtettünk az épületben, ahová jólesett visszatérni a nap álmosító mozgalmassága után. Kiváló színhelyül szolgált egyben az egyéb, egyhelytülős programoknak: kézművesműhelyeknek, érdekes egészségügyi és természettudományi előadásoknak, táncháznak, előadói estnek stb.
Az itt ecsetelt leírásból talán arra lehet következtetni, hogy a tábor résztvevői két csoportba sorolhatók: a vendégségbe jött gyerekek és a felnőtt segítők. Ez alapvető tévedés: a rendezvény minden mozzanatát együtt és egységben éltük meg. A praktikus tennivalók különfélék voltak ugyan, de a Lélek ugyanaz. Nem is lehetett volna ez másképp, hiszen talán más-más ágak gyümölcsei vagyunk, de a Lényeg, a Gyökér nem különbözik.
Deme Barnabás
