Remélem, hogy az augusztus mindenkinek pihenéssel, kikapcsolódással telt, volt idő elszakadni az íróasztaltól, számítógéptől, és még elcsendesedésre, töltődésre is volt alkalom. Nekem ez annyira jól sikerült, hogy ez az augusztusra tervezett cikk csak szeptember első hetére készült el, miután már túl vagyok a gyermekeink iskolakezdési lázán és megbirkóztam a munkába való visszatérést követő fáradsággal és stresszel. Épp a napokban olvastam az interneten a következőket: nagyon nehéz a munkába való visszatérés egy hosszabb szünet után, világszerte emberek milliói szenvednek a stressz egy bizonyos fajtájától, amit a pszichológusok úgy hívnak, hogy „ünnep utáni szindróma". Ez a stressz speciális fajtája, ami az életünk egy-egy különösen kellemes és pihentető időszakát követően léphet fel.
Különböző intézményekben végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy:
• a munkavállalók 66%-a nyaralást vagy egy hosszú hétvégét követően a munkába való visszatéréskor intenzív stresszt tapasztal;
• a dolgozók stressz-szintjének megfigyelése a hosszú hétvége előtt, alatt és után azt mutatta, hogy legalább az esetek felében a pihenés pozitív hatása eltűnt az első három nap után a munkába való visszatérést követően, és három hét után már nem is érezték úgy, hogy a közelmúltban történt egyáltalán pihenés;
• a stressz és a fáradtság érzésének szintje a dolgozók 76%-nál a munkába való visszatérést követő első héten megközelítette az ünnepek előtti néhány napban tapasztalt fáradsági szintet.
A rövid bevezető után nézzük akkor meg az egészséges pénzkezelés kapcsán az első irányelvet: mennyi az „elég"?
A pénzzel kapcsolatban az a legviccesebb, hogy úgy tűnik, sosincs belőle elegendő. Amikor 19 évesen egyetemre mentem, akkor simán ki tudtam jönni havi 50 ezer forintból. Amikor 29 évesen megnősültem, és nem sokkal előtte egy multinacionális tanácsadó cégnél kezdtem el dolgozni, kezdő munkavállalóként már eléggé nehéz volt beleférni a havi 105 ezer forintba (azért tegyük hozzá, hogy ez nem volt már akkor sem egy csúcskereset). Aztán elkezdtem felfelé lépkedni a vállalati ranglétrán, és néhány évvel később már dupla annyit kerestem, amit a havi költéseinkre fordíthattunk. Egy ideig egészen jól mentek a dolgok. De rövid időn belül eljutottunk arra a szintre, hogy elég nehezen tudtunk beleférni a havi 200 ezer forintba. Amikor 38 éves lettem, feladtam a munkavállalói státuszt és szabadúszó vállalkozóként kezdtem el dolgozni, akkor jóval többet kezdtem el keresni, de (gondolom, sejthető, hogy mire akarok kilyukadni) újra úgy tűnt, éppen hogy csak elegendő az a pénz. Nyilvánvaló, hogy a változó körülményeink is, mint a nagyszerű gyerekek, a lakás majd egy ház, fontos szerepet játszanak az ilyen történetekben. De ettől még a tény az, hogy a pénz valahogy mindig elillan. És ha nem vagyunk pontosan tisztában a bevételeinkkel és kiadásainkkal, akkor úgy is tűnhet, mintha mindig, minden hónapban kirabolnának bennünket.
Ezért jó ötlet egy kis kiábrándulással kezdeni. Mennyi pénz megy el és hová? Például, készítsünk egy ideig havi kimutatást. Ez a zseniális kis eszköz képessé tesz bennünket arra, hogy jobb és nyilvánvalóbb döntéseket hozzunk majd arra nézve, hová menjen a pénzünk.
És el is érkeztünk a mai fő kérdésünkhöz: mennyi az elég?
Annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk a válaszhoz, kezdjük el a következőket:
1. Vezessük be egy kimutatásba az összes forintot, amit költünk. Gyűjtsük össze az összes fix költséget (bérleti díj, biztosítás, adó, nyugdíjjárulék, előfizetések és egyéb dolgok). Aztán írjuk össze a változó költségeket (étel, ruházat, szórakozás, ajándékok, sport, hobbi stb.). Ehhez csatolok egy remek táblázatot, amelyet a KEVE Társaság által szervezett Compass - Isteni pénzügyek programon kaptunk erre a célra, javaslom ennek használatát:
Compass_excel_tabla.xlsx
2. Készítsünk negyedéves mérleget, és próbáljunk olyan módokat találni, hogy a költségstruktúránkat alapul véve kevesebb pénz költsünk. Különösképpen próbáljuk ezt alkalmazni, és nézzünk rá a változó költségekre!
3. Készítsünk összefoglalót a fogyasztási hiteleinkről (azokról a dolgokról, amelyeket hitelből vettünk, pl. autók, plazmatévé stb.). Dolgozzunk ki egy tervet, hogyan fogunk megszabadulni ezektől a hitelektől, amilyen okosan és amilyen gyorsan csak lehet. Minden hitelkamatra kifizetett összeg pénzkidobás az ablakon!
4. Készítsünk féléves mérleget. Találjunk módokat arra, hogy még további egyszerűsítéseket végezhessünk, és strukturálisan is meg tudjunk szabadulni ezektől a fogyasztási hitelektől.
5. Találjunk egy („pénzügyileg") hozzáértő barátot, aki támogat, és aki tanácsot, visszajelzést tud adni. Vagy vegyünk részt egy Compass – Isteni pénzügyek programon! A programot egyébként a KETEG Boldogság Közgazdaságtana képzésen, annak tréning napján is bemutatatták.
Miközben a fenti feladatokat végezzük, egyre világosabbá fog válni számunkra, mi is az elég. És ha eljutunk idáig, akkor készen állunk arra, hogy a következő 3 lépéssel foglalkozzunk. Ezekről lesz szó a következő írásokban. Addig is jó munkát ahhoz, hogy mindezt kiszámítsuk!
Rátkay János
xpand Magyarország Kft.
ügyvezető igazgató
