Most még mindig az ötödik rezilienciafaktoron dolgozunk: név szerint az önfegyelmen. Bár az előző cikkben azt ígértem, hogy az egészséges étkezésről lesz szó ebben a hónapban, ennek ellenére most nemcsak ezt, hanem az önfegyelem egy másik elemét is meg fogjuk nézni. Ezek alkotják a korábban tárgyalt kettővel együtt – az egészséges testmozgással és az egészséges alvással – ennek a rezilienciafaktornak az alapját.
Egészséges táplálkozás
Nem tekinteném magamat ételszakértőnek, mert egyáltalán nem vagyok az. De a táplálkozással kapcsolatban ismerem az alapvető szabályt: mindent lehet, de csak mértékkel. Az általános meglátásom az, hogy azok az emberek, akik folyamatosan el vannak foglalva az egészségükkel és az egészséges táplálkozással, nagyon gyakran nem éppen az egészséges ember példaképei. Gyakran stresszesnek és enyhén boldogtalannak látszanak. És nagyon gyakran elégedetlenek a (drága pénzen megvásárolt) egészségükkel, bőrükkel, súlyukkal, hajukkal és testük egyéb részeivel (ezt mindenkinek egyéni fantáziájára bízom).
Mindemellett az egészséges étkezés nyilvánvalóan egy valós és fontos szempontja az egészséges életvitelnek. Például számomra nagy nehézséget okoz az ideális testsúlyom elérése, megtartása. Próbálkozom, de elég komoly erőfeszítésembe kerül. Ami azt illeti, igen nagy önfegyelemre van szükség. És természetesen egy rendszeres életegyensúly-ellenőrzésre.
Mi az ideális testsúlyunk? Hogyan tudunk ennek eléréséért tenni? És hasonlóan fontos kérdés: ki fog ebben nekünk segíteni, hogy el is érjük azt? Az emberek 80%-ának valóban szüksége van valamilyen segítségre, hogy eljusson erre az állapotra. Ennek a kihívásnak a kapcsán is erőteljesen ajánlom az egészséges testmozgás témakörben már korábban említett könyvet: Gert von Kuhnhardt - „Keine Zeit und trotzdem Fit" / „Nincs időm és mégis fitt vagyok"
Egészséges ritmus
Az AOK (a németországi Algemeine Orts Krankenkasse – Helyi Általános Egészségbiztosító) részletes kutatást végzett a német lakosság körében 1993-ban és 1994-ben. Összefüggést kerestek a rendszertelen és kevéssé strukturált élet és a különböző betegségek között. Következtetés: a betegségek 80%-ára közvetlenül vagy közvetett módon negatívan hatott a strukturálatlan, rendszertelen vagy kaotikus életvitel. Ez nem nagy meglepetés, igaz? És teljesen biztos vagyok abban, hogy az elmúlt 20 év nem változtatott ezen. Ha igen, akkor is inkább rossz irányba. Most, hogy a közösségi média az életünk szinte minden területére kiterjedt, a nap akár 24 óráján keresztül folyamatosan el tudjuk foglalni magunkat! Elektronikus globalizáció...
Az embernek szüksége van rendszerességre. Szüksége van struktúrára. Mindannyiunknak van egy belső szükségletünk a ritmusra. Nem véletlen, hogy az életünk is többé-kevésbé fel van osztva. Egy nap 24 órából áll. 5 nap után legtöbb ember élvezheti a hétvégét. Minden hetedik napon ismét egy hétfőn találjuk magunkat. Ami számomra emlékeztető. Sztálin egyszer meg akarta ezt a struktúrát változtatni. Bevezette a 9 napos hetet. És csak minden kilencedik nap volt szabadnap. Egy éven belül az embereket ez őrületbe kergette, és nagyon hamar vissza lett állítva a 7 napos hét.
A testünknek, lelkünknek, elménknek, szellemünknek, nekünk szükségünk van ritmusra az életünkben. Hogyan tudnánk kialakítani valamilyen ritmust az életünkben?
1. Kezdjünk el egy 'napi ritmust'
A bencések igazi művészek voltak abban a tekintetben, hogy egy egészséges ritmust alakítsanak ki az életben. Szinte tökéletes ritmusban váltották a munkát, imát, vacsorát, társas érintkezést és az alvást. Például amikor a harangok 11.50-kor megkondultak, mindenki (ismétlem, mindenki) befejezte azt, amit éppen csinált, és nyugodtan átsétált a kápolnába, ahol 12.00 órától közösen imádkoztak, meditáltak. 30 perccel később pedig együtt ebédeltek. Satöbbi.
A bencések ezt úgy hívták, hogy valami elkezdésének és abbahagyásának művészete. Aki ritmus nélkül él, nem tudja, mikor kell megállni. És ha csak akkor állunk le a munkával, amikor teljesen befejeztük, akkor valószínűleg nem leszünk képesek egyhamar megállni (lehet, hogy valójában az egész életünket elveszi). Viszont a gyakorlatban sokszor elég nehéz strukturált módon élni a mindennapokat. Az élet zűrzavaros. Már csak emiatt is próbáljunk meg egy bizonyos napi ritmust kialakítani. És aztán igyekezzünk eszerint élni (a kezdőknek) 2 vagy 3 napig egy héten.
2. Alakítsunk ki egy 'heti ritmust'
A keresztény/zsidó örökségünk részeként van Sabbatunk, vasárnapunk (amiért hálásak lehetünk). Minden héten egy olyan nap, amikor kikapcsolódhatunk, pihenhetünk. Egy olyan nap, amikor nincs semmilyen kötelezettségünk. Miért tagadnánk meg ezt magunktól? Mindig próbálom úgy szervezni a dolgokat, hogy valóban legyen egy ilyen pazar napom minden egyes héten. És minden alkalommal, ha jól sikerül megszervezni a dolgokat, ez nagyfokú örömet okoz (és ami azt illeti, a családomnak is). A kulcs itt is az, akárcsak az ötödik rezilienciafaktor korábban említett aspektusainál, hogy képesek vagyunk-e a megfelelő önfegyelemre. Hogy legyen önfegyelmünk arra, hogy képesek legyünk megállni.
Élvezzük a semmittevést gyakrabban!
Következő alkalommal, júliusban folytatjuk a sorozatot: az egészséges pénzügyekről lesz szó (és még az is elképzelhető, hogy ennél a témánál – hangsúlyossága miatt – majd elidőzünk egy kicsit).
Rátkay János
xpand Magyarország Kft.
