Ahogy ezt a múltkori cikkben ígértem, július havi témánk az egészséges pénzügyek. A pénz olyan, mint az idő, ha nem szervezzük megfelelően, akkor sosem lesz belőle elegendő a számunkra. Ezen felül úgy tűnik, a több pénzzel több gond is jár. És persze a kevesebb pénz szintén több gondot okoz.
Annak idején Ninive falai olyan hatalmasak és szélesek voltak, hogy akár három háborús szekér is tudott rajta egymás mellett haladni. Ninive tényleg legyőzhetetlen város volt. Napközben rabszolgák tízezrei dolgoztak a falon, hogy kijavítsák és nagyobbítsák azt. Éjszaka ezeket a rabszolgákat odaláncolták a falhoz. Így ők szó szoros értelemben egy életre oda voltak kötve a falhoz. Kik voltak ezek a rabszolgák? Kb. 50%-uk olyan ember volt, akiket Ninive az ellenségeitől ejtett foglyul. A másik 50%-ban olyan emberek voltak, akik korábban a város polgárai voltak. Ninive polgáraként, ha valakinek adóssága keletkezett és nem fizette azt vissza határidőre, akkor őt arra kényszerítették, hogy a „fal rabszolgája" legyen. És hogyha ez nem volt elegendő arra, hogy kifizesse az adósságát, akkor az egész családjának osztoznia kellett a sorsában. De a helyzet még ennél is rosszabb volt. Még akkor is, ha az adós ki tudta fizetni az adósságát sokévnyi viszontagság, nélkülözés után, akkor sem nyerhette vissza a szabadságát. Ha valaki egyszer rabszolgává vált, akkor egy életre rabszolga maradt.
Ez a példa a kb. 3000 évvel ezelőtti időből igen keményen mutatja be azt, hogy az adósság mit is tesz valójában az emberrel. Ha az adósság felhalmozódik, ott találjuk magunkat odaláncolva a reménytelenség falához. Persze vannak olyan prosperáló országok, mint pl. Németország vagy Hollandia, ahol sok lehetőség van arra, hogy külső segítséget kapjunk az adósságaink rendezéséhez. Ennek ellenére az adósság valódi és ugyanakkor nagyon kellemetlen energia- és reziliencia-„gyilkos" mindazok számára, akik ebben érintettek.
Habár a pénz magában semleges, a mód, ahogyan bánunk vele, korántsem az. Az elkényeztetett, rosszul nevelt emberek folyamatosan úgy érzik, hogy másoknak kell gondoskodni arról, hogy biztosítsanak számukra elegendő pénzt, amit elkölthetnek. A kapzsi, pénzsóvár emberek pedig mindig attól félnek, hogy nekik túl kevés van, és folyamatosan többet és többet halmoznak fel. A pénz bizonyos értelemben úgy működik, mint a hatalom. Mindkettő megadhatja a függetlenség és a kontroll (irányítás) érzését (ez az, amikor valakinek „elég" pénze és hatalma van).
Megtapasztalni ezt az érzést – azaz, hogy képesek vagyunk döntéseket hozni a magunk javára – egyáltalán nem probléma. Ez alapvető érzés az életünkben: az, hogy függetlennek érezzük magunkat, hogy saját döntéseket hozzunk, valami újat hozzunk létre stb. De ha rászokunk erre az érzésre, akkor egyre többször és többször meg akarjuk ezt tapasztalni. És ekkor kezdünk el buta dolgokat csinálni. Ez igaz a pénzre is. És különösképpen azokra, akiknek a pénzcsináláshoz tehetségük van, hiszen ők folyamatosan megtapasztalják annak az érzését, hogy mit jelent mindig többet és többet szerezni. A kevésbé „tehetségesek" ebből a szempontból egy másik súlyos problémával néznek szembe. Annak a nyomorúságát élik meg, hogy adósságba kerültek. De végső soron mindketten a pénz negatív hatásától szenvednek.
Viszont mindenki meg tudja tanulni, hogyan bánjon a pénzzel egészséges módon. Hogyan lehet a pénzt eszközként használni annak érdekében, hogy pozitív módon formáljuk az életünket. Általában ezt a fajta pénzkezelést fiatal felnőttként tanuljuk meg. De ha nem megfelelően tanultuk meg, a pénz nagyon könnyen egy pozitív strukturális erőforrás helyett energia- és reziliencia-„gyilkossá" válik.
A 18. században nagyon nagy volt a káosz és a nyomor a polgári lakosság körében. Franciaországban ez vezetett a francia forradalomhoz. Angliában ez vezetett a restaurációs (helyreállítási) mozgalomhoz. John Wesley volt az egyik leginspirálóbb személy, aki hozzájárult mindenki jobbulásához. Korának igazi úttörője volt, a metodista mozgalmat vezette. Ez a mozgalom a protestáns egyházból indult el, polgári köröket kötött össze, hogy vállaljanak felelősséget a környezetükért és a társadalomért, mint egészért! Alulról felfelé építkező forradalmat valósított meg a 18. századi szegénység és a nyomor közepette.
John Wesley tudatában volt annak a ténynek, hogy meglehetősen fontos megtanítani a fiatalokat és idősebbeket a pénz egészséges módon történő kezelésére. Ezért tanításokat szervezett ebben a témában. Persze most gondolhatjuk azt: ez több száz évvel ezelőtt történt; hogyan vonatkozik ez ma ránk!? Az a tény, hogy még mindig több tízezren vannak súlyos adósságproblémában, ma is aktuálissá teszi ezt a kérdést véleményem szerint. De mielőtt mélyebben belemennénk az egészséges pénzkezelésre vonatkozó tanításokba, röviden tekintsük át John Wesley hitvallását:
1. Mennyi az „elég"?
2. Keress annyit, amennyit csak tudsz (ésszerű határokon belül)!
3. Takaríts meg annyit, amennyit csak tudsz (ésszerű határokon belül)!
4. Adakozz annyit, amennyit csak tudsz (ésszerű határokon belül)!
A következő cikkekben erről a négy irányelvről fogunk értekezni részletesebben is. Most csak annyit kérdezzünk meg magunktól: milyen helyzetben vagyok én jelenleg? Elég? Túl kevés? Túl sok?
Rátkay János
xpand Magyarország Kft.
ügyvezető igazgató
