A szabad piacgazdaság keretei között is érvényesíthető a keresztény szemlélet és értékrend; sőt, a gazdaságnak szüksége van a spirituális alapokra – derült ki a 2022. február 3-i budapesti Keresztény Gazdasági és Vállalkozói Fórumon, melyet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának dísztermében tartottak a keresztény vállalkozókat és cégvezetőket tömörítő ÉrMe (ÉrtékMegőrző) Hálózat szervezésében. A konferencián ismert magyar közgazdászok és üzletemberek mellett neves külföldi – amerikai, olasz, svájci, portugál – előadók is voltak.
Tóth József, az ÉrMe Alapítvány kuratóriumának elnöke bevezetőjében Lukács evangéliumából azt a jelenetet idézte, amikor Keresztelő Jánost faggatják az emberek: „mit tegyünk?”, és erre élethelyzetükhöz illő választ kapnak. A mai helyzetben – amikor az uralkodó gazdasági paradigma nem tűnik fenntarthatónak, amikor környezeti és civilizációs válságjeleket látunk – korunk vállalkozói ugyanezt a kérdést teszik fel: „mit tegyünk?”. Milyen új gazdasági modell lehetne működőképes? Van erre keresztény válasz? Milyen a keresztény gazdaság? Milyen a keresztény vállalkozás? Tóth József hangsúlyozta: e kérdések megválaszolásához több kell, mint egy évente ülésező konferencia; a keresztény vállalkozóknak, cégvezetőknek hálózatot kell alkotniuk, együtt gondolkozniuk, együtt dolgozniuk, együtt hallatni a hangjukat.
Az első előadást Martin Schlag katolikus pap, az amerikai (minnesotai) Szent Tamás Egyetem, valamint a római Szent Kereszt Pápai Egyetem professzora tartotta. Az üzleti élet spiritualitásáról szólva elmondta: Isten nem fejezte be a világ teremtését, ezt ránk bízta. Agyagot teremtett, de téglát nem; búzát teremtett, de kenyeret nem – nekünk kell tehát befejeznünk az ő művét. Azt a teológiai tanítást is felidézte, mely szerint a világ vége – az apokalipszis – nem a létező dolgok összeomlását és tönkremenetelét jelenti, hanem egyfajta transzformációt: ami jó az ember által is formált anyagi világban, az átalakulva megmarad az örökkévalóság számára is. Utalt továbbá a második vatikáni zsinatra, melyben hangsúlyos az a gondolat, hogy az egyház nem különül el a világtól, hanem része annak: „a világ lelke”. Mindezekért tehát nagyon is érdemes a gazdaság szereplőinek Istenről beszélni – mondta. A radikális felvilágosodási tanok szerint a vallás egy idő után eltűnik a világból, érdektelen lesz, ám ennek az ellenkezőjét látjuk: Schlag professzor tapasztalatai szerint egyre többet beszélünk a világban a vallásról, akár pozitív, akár negatív értelemben, hiszen ez ma is nagyon fontos identitásképző tényező.
Ezután XVI. Benedek pápát idézte, aki azt mondta: a hitnek szüksége van az értelemre, hogy ne váljon fanatizmussá, ugyanakkor az értelemnek is szüksége van a hitre, hogy nyitott maradjon az ismeretlenre. Ugyanígy a kapitalizmusnak is szüksége van a hitre, a spiritualitásra – tette hozzá. A szabad piacgazdaság működésének az alapja ugyanis a mindenkit megillető méltóság, ami egyértelműen a keresztény tanításon alapul. A piacgazdaság önmagát teszi tönkre, ha elveti morális, spirituális alapjait. Olyan ez – érvelt Martin Schlag atya –, mint ha valaki egy ház második emeletére feljutva kijelentené, hogy az alsóbb szintekre már nincs is szükség.
Luigino Bruni, a Lumsa Egyetem professzora online módon jelentkezett be Olaszországból. Előadásában azt vetette fel, hogy a közgazdaság filozófiájával viszonylag sokat foglalkozunk, ám nagyon keveset a menedzsment filozófiájával, holott ez utóbbi is nagy hatással van az üzleti és társadalmi életre. A menedzserszemlélet térnyerése annak is köszönhető – tette hozzá –, hogy a nagy multinacionális vállalatok „kizsákmányoló közellenségből” immár „barátokká” lettek, ilyen munkahelyekre vágynak ma a fiatalok, még a fejlődő országokban is. Sok tekintetben az „üzleti gondolkodás” testesíti meg a kiválóságot, vagyis a hatékonyság, a gyorsaság, a rugalmasság a legjobb tulajdonságok – s nemcsak az üzletben, hanem a társadalom és a politika egyéb területein is. Ezzel az a gond – fejtette ki Bruni professzor –, hogy ezek csak „másodlagos erények”, melyek nélkül végül is lehet élni. Ám ezek háttérbe szoríthatnak olyan igazán fontos erényeket, mit a nagylelkűség, a remény, a hála, melyek nélkül viszont nem lehet élni.
Szintén interneten követhette a hallgatóság a Svájcból bejelentkező Paul Dembinski professzort, a Friburgi Egyetem tanárát, az Observatoire de la Finance igazgatóját. Ő arról beszélt, hogy meglátása szerint újabb pénzügyi tragédia előtt állunk: a finanszírozás jelenlegi formája nem fenntartható. Kifejtette: a befektetők nemcsak a cégtulajdonosok és a partnerek iránt van felelősségük, hanem morális felelősségük van abban is, hogy ne vegyenek részt helytelennek, ártalmasnak tartott ügyekben, illetve hogy elősegítsenek valami jót, ami hozzájárul a gazdaság, a világ fejlődéséhez. Ez utóbbi szempontok azonban nemigen érvényesíthetők a pénzügyi világ mai – negyedéves jelentésekre és kontrollra alapuló – rendszerében, ami lehetetlenné teszi hosszabb távú, „erényetikai” megfontolásokat is érvényesítő gondolkodást. A tragédiát úgy lehetne elkerülni – tette hozzá a professzor –, ha a rövid távú nyereségre törekvő tőzsdei befektetéseket kevésbé vonzóvá tennék, akár állami eszközökkel.
Az első magyar előadó Katona Klára volt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, a Jog- és Államtudományi Kar Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézetének vezetője. A vállalkozások céljával foglalkozott, szervezetelméleti és etikai megközelítésben is. Felvetette: csak egy vagy több célja is lehet-e egy vállalkozásnak, és hogy ez a cél kinek a célja? Maga a vállalkozás a cselekvő vagy a különböző érintett szereplők, magánemberek? Megemlítette a Ludwig von Mises-féle megközelítést, mely szerint a vállalat nem más, mint „a fogyasztó megbízottja”, azaz csak a fogyasztónak van morális felelőssége, a vállalatnak csupán az ő igényeit kell kielégítenie, a cég tehát „erkölcsön kívüli” szereplő. Ebből viszont az is következne – mutatott rá Katona Klára –, hogy mondjuk egy kábítószer-kereskedőnek sem vethető fel a morális felelőssége, hiszen ő is csak fogyasztói igényt elégít ki. Egy másik neves közgazdászt, Milton Friedmant is idézett, aki úgy tartotta, a vállalat tulajdonosának vagyoni növekedése egyben társadalmi haszon is – igaz, más helyen arról is beszélt, hogy e gyarapodásnak a hagyományok és a morál figyelembe vételével kell történnie. A tanárnő adatokkal alátámasztva mutatta be, hogy a gazdasági növekedés egyfelől valóban világszerte hozzájárult a szegénységben élők számának csökkenéséhez, másfelől viszont az egyenlőtlenség tovább nőtt, továbbá csökkent a szegényebbek esélye a felzárkózásra.
A valóságban egyébként a vállalatok a nyereség mellett általában valamilyen társadalmi célt is szem előtt tartanak, amit – fűzte hozzá Katona Klára – sajátos módon a „woke kapitalizmus” jelensége is mutat, amikor például a genderideológia vagy a BLM-mozgalom támogatása is felbukkan a célok között. Továbbá az is kétségtelen, hogy olyan vállalat nem lenne fenntartható, amiből teljesen hiányzik a nyereségszemlélet. A katolikus társadalmi tanítás szerint is komplexen kell látnunk a vállalati célokat; XVI. Benedek pápa a Caritas in Veritate enciklikában egyenesen az állította, hogy nincs is nagy különbség a non-profit és a for-profit szemléletű vállalkozások között, hiszen mindkettőnek tekintettel kell lennie a társadalmi jólét és a nyereség szempontjaira is. A tanárnő végül azt mondta, érdemes lenne a vállalkozások céljaként az értékteremtést megneveznünk, mely figyelembe veszi a fogyasztók igényeit, de morális értékrend alapján áll, s ami hozzájárul a közjóhoz, de nyereséget is hoz.
Ehhez a gondolathoz kapcsolódott a következő előadó – Baritz Laura domonkos szerzetesnővér, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola adjunktusa, a „Keresztény társadalmi elvek a gazdaságban” (Keteg) posztgraduális képzés megalapítója –, aki az értékteremtés és a boldogság összefüggéseire mutatott rá „a boldogság közgazdaságtanáról” beszélve. Az utilitarista és az erényetikai közgazdasági szemlélet alapjairól adott történelmi áttekintést Arisztotelésztől napjaink egyházi tanításáig, és leszögezte: a gazdaság alapját az erényes emberek adják, a cél pedig a közjó elérése. Ez utóbbi komplex fogalom, melyet holisztikus – tehát a gazdaságon túlmutató – szemlélettel érthetünk meg; összességében az emberi kiteljesedés lehetőségét jelenti egyéni és közösségi szinten.
Fogarasi Norbert, a Morgan Stanley nemzetközi pénzügyi szolgáltató cég budapesti irodájának igazgatója előadásában egy konkrét gazdasági részterületen jelentkező etikai kihívásokról beszélt: a mesterséges intelligencia megjelenéséről a pénzügyi területen. Mint mondta, a pénzpiac mára átállt az elektronikus kereskedésre, ami lehetővé teszi azt is, hogy a tőzsdén a szoftverek akár önállóan kereskedjenek, emberi beavatkozás nélkül. Ez aztán furcsa következményekkel is járhat: a tőzsdei árfolyamok néha viszonylag nagy kilengéseket produkálnak, csupán amiatt, hogy a robotok egymásra reagálva hoznak döntéseket. Ennek mi az értelme, és ki tudja még kontrollálni ezeket a folyamatokat? – vetette fel a szakember. Hozzátette: más a helyzet akkor, amikor például a Morgan Stanley ügyfeleinek nyújtott személyes tanácsadást támogatják a mesterséges intelligencia eszközeivel, és más akkor, ha a robotok már önállóan döntenek, melyeket végre is hajtanak. Fogarasi Norbert arról is beszélt, hogy a kiberbiztonság is felvet etikai kérdéseket: az okoseszközök elterjedésével a vállalatokon belüli rosszindulatú tevékenységek lehetősége is bővült, és ezzel együtt az alkalmazottakkal szembeni bizalmatlanság, illetve az ellenőrzések és korlátozások is fokozódtak.
A konferenciára érkeztek résztvevők a keresztény cégvezetők nemzetközi szervezetének, az UNIAPAC-nak több külföldi tagszervezetétől is, Bruno Bobone elnök pedig rövid előadást is tartott, illetve a jelenlévők kérdéseire is válaszolt. Bemutatkozásképpen elmondta, hogy maga is céget vezet: a mintegy 250 éve működő családi vállalkozást, a Pinto Basto Groupot. Hangsúlyozta, hogy egy vállalat csak akkor maradhat fenn ilyen hosszú ideig – válságok, háború, járvány ellenére –, ha az alkalmazottak kitartanak mellettük, mert tudják, hogy bizonyos értelemben családtagoknak tekintik őket is. Az UNIAPAC-ról szólva elmondta: a szervezethez világszerte 42 országból 45 ezer vállalkozó tartozik, a fő cél pedig az, hogy a keresztény értékeket bevigyék a vállalkozásokba, és ezt jó példaként mutassák fel másoknak is. Saját elnöki céljaként pedig azt említette, hogy kapcsolatokat építsenek ki a katolikus egyházon kívül más felekezekkel és világi szervezetekkel, valamint a médiával is. Szóba hozta az UNIAPAC-vezetőség 2021. novemberi látogatását a pápánál; a beszélgetés a vártnál jóval hosszabb ideig, negyven percig tartott, a végén pedig Bruno Bobone saját telefonjával készített egy videófelvételt. Ezen a szentatya közvetlenül a vállalkozóknak üzen, a kreativitás fontosságára hívja fel figyelmüket és a Teremtő Atya pártfogásába ajánlja őket.
Ezután a – szintén UNIAPAC-tagszervezet – ÉrMe Alapítvány elnöke, Tóth József fordult a résztvevőkhöz, akik tesztkérdésekre válaszolhattak okostelefonjuk segítségével; többek között arra vonatkoztak e „vállalkozói lelkitükör” kérdései, hogy a fontosabb globális célok érdekében jövedelmük mekkora részéről lennének hajlandók lemondani, vagy hogy mennyire tudják a keresztény értékeket érvényesíteni a vállalkozásukban.
Jeffrey Sachs, a Columbia Egyetem professzora az Egyesült Államokból tartotta meg online előadását. A komplex globális kihívásokra megoldást kínáló stratégiákkal foglalkozó nemzetközi hírű szakember korunk három nagy problémájára hívta fel a figyelmet: a Covid-járványra, az orosz-ukrán konfliktusra és a környezeti gondokra. Mint hangsúlyozta, ezek megoldásához feltétlenül globális szintű együttműködésre lenne szükség, amire most sajnos kevés esély látszik, márpedig ha nem születnek megoldások, akkor az jelentősen veszélyezteti megszokott életfeltételeinket.
A Béres Gyógyszergyár irányításában immár a család harmadik generációja is aktívan részt vesz; Béres Marcell, a vállalat innovációs és portfóliómenedzsment-igazgatója is e fiatal nemzedékhez tartozik. Előadásában az alapító dr. Béres József örökségéről beszélt, hangsúlyozva, hogy az immár 20 milliárdos árbevétellel rendelkező cég a profitot nem célnak, hanem eszköznek tekinti. A valódi cél az értékteremtés, a társadalmi hasznosság, a közjó – tette hozzá. A vállalat a legfontosabbnak tartott értékeit tételesen is felsorolta, ezek között olyanok szerepelnek, mint az élet- és egészségvédelem, az üzleti tisztesség, az emberközpontú munkahely, valamint a családi vállalkozás önállóságának, függetlenségének megtartása, ami azt jelenti, hogy a jövőben sem terveznek külső tőkét bevonni a cégbe.
A konferencia panelbeszélgetéssel zárult, melyet a neves navarrai – barcelonai, New York-i és müncheni központtal is rendelkező – üzleti iskola, az IESE tanára, Heinrich Liechtenstein tartott, résztvevői pedig olyan magyar üzletemberek voltak, akik elvégezték a képzést az intézményben (Gyergyay Noémi, a Boston Consulting Group projektvezetője, Scharle András, a Dome Csoport stratégiai igazgatója és Varga Szabolcs, a Gutmann Bank magyarországi irodavezetője). Mint elhangzott, az IESE Business School különlegességei közé tartozik az értékalapú üzleti oktatás, amelyben a társadalmi felelősségvállalás és az üzleti etika is a tananyag része. A konferencián e programpontnak az adott különös aktualitást, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen hamarosan induló MBA-képzés is a IESE-vel együttműködésben fog megvalósulni.
Fotók: GeraFotó
