A szakember egészségszociológusként vált ismertté; jelentős szerepe volt például abban, hogy az UV-sugárzás értékeit közérdekű adatoknak nyilvánították Magyarországon, és hogy kidolgozták az UV-riasztás rendszerét. Az utóbbi időszakban elsősorban a klímaváltozás hatásaival foglalkozik, és újból bizonyította, hogy nem tartozik a szobatudósok közé: kezdeményezésére indult el a Klímabarát települések mozgalma, amihez egy hasonló című könyv megjelenése is kapcsolódik.
Antal Z. László előadásában elmondta: a klímaválság kialakulásában nagy szerepe van annak a szemléletváltásnak, ami a modern világ kialakulásához vezetett. A XIX. század jelentős német társadalomtudósa, Max Weber – A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című alapmű szerzője – írta le azt a jelenséget, ahogy a racionális gondolkodás kiszorított minden más gondolkodásmódot, és az üdvösség elérése helyett a még több pénz megszerzését tekintette a legfőbb célnak, ezzel pedig „a világ elveszítette a varázsát". Mircea Eliade, a XX. század elején élt (román származású) vallástörténész hasonlóképpen arról beszélt: a modern világ először kísérletezik azzal, hogy elképzelhető-e egy vallás nélküli élet. Antal Z. László szerint ma már egyértelmű, hogy ez nem képzelhető el: a vallás nélküli, az anyagi növekedést fő célnak tekintő világ el fogja pusztítani önmagát, ha nem változtatja meg a gondolkodását.
A „mi lesz így a világgal?" kérdésre ma a leggyakoribb típusválasz valahogy így hangzik: „remélem, én azt már nem fogom megérni". Antal Z. László ezt a választ felháborítónak és elfogadhatatlannak tartja, de jellemzőnek is arra a tehetetlenségre, ami a klímaváltozás ügyében tapasztalható. Ha valamilyen természeti katasztrófa, vagy háború közeleg, az állami vezetőknek kötelességük, hogy a társadalmat megvédjék a pusztítástól, és ennek érdekében azonnal cselekedniük kell. A hasonló veszélyeket hordozó klímaváltozás elleni védekezés tekintetében mégis alig történik valami, elsősorban azért, mert a politikusok attól tartanak, hogy ha – mint arra szükség lenne – a fogyasztás radikális korlátozásáról hoznának döntéseket, népszerűtlenné válnának, és elveszítenék hatalmukat – fejtegette a szakember.
Antal Z. László szerint ma már nem kétséges, hogy jelentős változásokkal kell szembenéznünk; és ebből két kérdést kell feltennünk: 1. Mit tehetünk még azért, hogy mérsékeljük a kedvezőtlen hatásokat? 2. Hogyan készüljünk fel a megváltozott viszonyokhoz való alkalmazkodásra?
A szakember végül a következőket vetette fel azzal kapcsolatban, hogy egy-egy vállalkozásnak milyen lehetőségei vannak a klímaváltozás elleni cselekvésre:
1. Ma már megvan annak a módszertana, hogy megbecsüljük valamilyen gazdasági, vagy egyéb tevékenységünk (akár mondjuk egy ÉrMe-klubest) széndioxid-kibocsátását. Ennek ismeretében elhatározhatjuk, hogy az okozott kárt „megtérítjük" a természetnek: az adott összeggel valamilyen környezetvédő célt támogathatunk.
2. Érdemes csatlakozni a Követ egyesület „Ablakon bedobott pénz" programjához, ami azokat a megoldásokat keresi, ahol a környezetkímélés egyúttal költségmegtakarítással is jár (tipikusan ilyen az energiatakarékosság).
3. Érdemes végiggondolni, hogy a vállalkozásunknak milyen lehetőségei vannak az egyre erősödő „zöld iparágak" piacán, amelyek a környezetvédelemhez kapcsolódó igényeket elégítik ki.
4. Érdemes tudatosan felkészülni az olajválságra: át kell gondolnunk, hogy hogyan fog működni a cégünk, ha nem áll rendelkezésünkre ez az energiahordozó a jelenlegi mennyiségben, illetve a jelenlegi áron. Érdemes ezt a működési modellt minél előbb bevezetni.
5. Érdemes lehet adott esetben több cégnek összefognia, hogy a fentiek tekintetében közösen – s így hatékonyabban – keressék a megoldásokat.
Azt pedig már az előadást követő beszélgetésen, a személyes életstratégiák kapcsán vetette fel Antal Z. László, hogy érdemes lehet vidéken házat vásárolni, ahol a kis energiaigényű életvitel és az élelmiszerellátás is egyszerűbben megoldható.
B.G.
