Mi az a reziliencia-fejlesztés? Bevezető cikkünk itt olvasható >>
Az első rezilienciafaktor, mely hozzájárul a reziliens életvitelhez: múlttal való megbékélés, érzelmi stabilitás. Günter Refle, filozófus és tanácsadó a következőképpen írja ezt le: „Aki nem ismeri a saját történetét és nem fogadja azt el, illetve nem teszi magáévá, nem fogja tudni igazán élvezni a jelenét és nehezen fogja tudni értelmes módon megtervezni a jövőjét". Aki megreked a múltjában a megoldatlan negatív tapasztalatok miatt, annak nem lesz elég energiája ahhoz, hogy felépítsen egy olyan egészséges életvitelt, mely reziliens és érzelmileg stabil.
Természetesen nem azt mondom, hogy az legyen a célunk, hogy mindent „megoldjunk" a múltunkban, vagy hogy legyünk képesek ezzel teljes egészében megbékülni és mindent magunk mögött hagyni. Mindannyian emberi lények vagyunk, és szembesülni fogunk egyéni határainkkal ebben a kérdéskörben.
A múlttal való megbékélés ezzel az elfogadással kezdődik: „Emberi lény vagyok, az életem során nagyon sok csodálatos élményem volt, de megtapasztaltam az összetörtséget is." Mindenkinek foglalkoznia kell egy bizonyos mértékű személyes összetörtséggel. A kérdés az: van-e bátorságom ahhoz, hogy szembenézzek az összetörtségemmel, és hogy azt mondjam: ez az én személyes összetörtségem, ez része a saját énemnek. És a keresztény hátteremből kiindulva hajlandó vagyok egy lépést tenni előre. Vállalom a felelősséget, ahol csak lehet, és megbocsátok magamnak. Ezen felül megbocsátok másoknak, akik ezt az összetörtséget okozták az életemben!
A múlttal való megbékélés nemcsak az „összetörtséggel való foglalkozást" jelenti, hanem éppen ugyanennyire szól a múltbeli sikerek, valamint a csodálatos egyéni történetek és élmények újra felfedezéséről is. A következő gyakorlat nagyszerű mód arra, hogy felidézzük múltunkat mind a két aspektusból (összetörtség és sikerek), és egy egészséges élet építőelemeit előhívjuk:
1. Osszuk el a múltunkat 4 egyenlő nagyságú részre.
2. Minden egyes időszakra írjunk le legalább 2 sikertörténetet (azaz a végén összesen 8 sikertörténetnek kell a papíron szerepelnie).
3. Minden egyes történet mögött különböző készségek húzódnak, melyeket használtunk, írjuk le ezeket és válasszuk ki (húzzuk alá) az 5-7 leggyakrabban használt készséget. Ezek kétségkívül olyan készségek, melyek nagyon jól illenek hozzánk, és amelyek folyamatosan fel-felbukkantak a személyes történetünk során.
4. Ezt követően írjunk le 1 személyes krízist minden egyes periódushoz. Gondoljunk arra, hogyan futottak a dolgok zátonyra, és arra, hogyan tudtuk az összetörtséget elviselni.
5. Most próbáljuk meg ezt a 4 történetet átfordítani tanulságokká: mit tanultunk belőlük? Hiszen nagyon gyakran csak jóval később tanuljuk meg a leckét az utunk során. Végül foglaljuk össze ezeket a tanulságokat 5-7 (számunkra) fontos életlecke formájában.
Ez az 5 kis gyakorlat az első lépés. A második lépés az, hogy ezt az eredményt osszuk meg egy megbízható baráttal. Azáltal, hogy beszélünk róla, sok minden tisztábbá/reálisabbá válik. Majd kérjünk tőle általános visszajelzést. A harmadik lépés az, hogy alkalmazzuk az 5-7 készséget minél gyakrabban a mindennapi életünk során. Ez több energiát fog adni és képessé tesz a reziliencia és érzelmi stabilitás növelésére. Az 5-7 életlecke tekintetében próbáljuk megérteni, hogyan tudnak azok közelebb vinni egy olyan élethez, amelyet olyan értékek jellemeznek, melyek fontosak számunkra. Ez jelentheti azt is, hogy meg kell bocsátanunk magunknak és másoknak a mostani élethelyzetünkben és a múltunkban.
Hamarosan jelentkezünk a második témával: „Reális optimizmus és alapvető bizalom".
Rátkay János
xpand Magyarország Kft.
ügyvezető igazgató
